A saját szüleim utálnak. Mit tegyek?
Főleg anyukámmal van a baj. Náluk az idősebb fiútesóm a kedvenc. Mindig az van, amit ő akar, mindig rá figyelnek. Én csak amolyan mellékszereplő vagyok. Folyton kiabálnak, és összevesznek velem, pedig nem szoktam semmivel sem megbántani őket. A munkahelyről hazahozott feszültséget is folyton rajtam töltik ki. Ha veszekedünk a tesómmal, akkor természetesen az ő pártját fogják még akkor is, ha azt sem tudják miről van szó. Sokszor megaláznak rokonok, vagy idegenek előtt. Legutóbb egy áruházban anyám elkezdett hangosan ordibálni velem, holott a tesóm volt a hibás (az hosszú lenne, hogy mi miatt). Nagymamámnak is folyton azt beszéli, hogy én hisztis vagyok, nagyok az igényeim... ÉS én ezt már nem bírom tovább! Bevalomm, most is eleredtek a könnyeim, hogy ezt írom. Már egyszerűen úgy érzem, nem vagyok tagja ennek a családnak. Sokszor megfordult bennem a gondolat, hogy veszek egy hátizsákot, teszek inni, és elhúzok innen. Nem érdekelt, hogy hova, csak el innen. Én ezt már nem bírom tovább. Beszélni nem lehet velük (főleg anyukámmal van ilyesmi problémám). AMégis mihez kezdjek? Nem bírom a folytonos megaláztatást, kiabálást.
14/L
Elsőnek mi lenne ha részletesen normálisan mindent? Ráérünk nem?
Amúgy meg nem hinném, hogy annyira jó kislány lennél...
http://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=a+szob%E1m+f..
Hülye lennék kikezdeni velük, mert mehetnék az utcára, második!
Nézz magadba. Mi van, ha valóban hisztis vagy és valóban nagyok az igényeid?
Egyébként az, hogy veszekednek veled, még nem feltétlen jelenti azt, hogy utálnak is.
Első: Írtam privit.
Második: Azt nem mondtam, hogy tökéletes vagyok. 4 éve kértem egy egyszerű Nokia 7210-es mobilt. Azóta azt használom.
Mint látod, nem valami nagy szám, de nekem nem is kell több. Soha semmit nem kérek tőlük, teümnak mindent megvesznek, én valami apróságot kérek, rögtön belekötnek. Amikor ezt a mobilt is megvették nekem (akkoriban 10 évesen még nem volt rá magamtól pénzem, mert zsebpénzt nem kapunk), a fél rokonságnak elmondták, hogy velem nem lehet bírni, hogy milyen nagy igényeim vannak. Ha szüleim munkahelyről hazajönnek rajtam töltik ki a dühüket. Például a mai eset: Anyám hazajön munkából, leül a nappaliba TV-t nézni. ÉN is bemegyek a nappaliba, elveszek egy könyvet, és elkezdem olvasni. Meg sem mukkanok, mégis anyám rám ordít, hogy húzzak innen el, ő most leült TV-t nézni. Akarsz még valamit tudni? Szívesen írok még.
Figyu, ez a szokásos tinilány vs anyuka flame, ami abból ered hogy anyukád nem tud lépést tartani a jelenlegi serdülőkori érzékenységeddel.
Ez a szüleid hibája, nem a tiéd, de neked is tudnod kell magadról - ha kivülállóként tudnád nézni a dolgokat - hogy az eddig megszoktot módszerek a szüleid részéről nem müködnek. Nem azért mert ők megutáltak, vagy másképp állnak hozzád, hanem azért mert te vagy ebben a korban jóval érzékenyebb és akár drasztikusan is túl tudod reagálni a dolgokat, amiket ezelött két évvel még észre sem vettél.
Ez nem azt jelenti hogy te lennél a hibás és azt sem hogy a szüleid, mert tudnod kell hogy egy tinilányt megfelelően kezelni nagyon nehéz feladat. Ez annyit jelent hogy ez az időszak el fog múlni és tudnod kell hogy szó nincs arról utálnának, sőt, épp azért kezelik félre a helyzetet mert annyira igyekeznek és mikor nem jön be a módszerük azt ők mindig ujra és uja csalódásként élik meg.
Tehát nekik sem könnyü.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!