Ciki az ha valakinek 20 felett nincs saját szobája?

Nyilván, hogy szerintem is jobb a külön szoba, és igen, nekem hiányzott...19 évig éltem itthon (most már csak szünetben vagyok itthon) és nem volt külön szobám, tudom milyen mindenen, ezen is a tesómmal osztozni. Tudom, hogy milyen ha nehéz napom van s nincs hova elmenekülni...nekem is szükségem lett volna rá de nem volt...

RÁadásul a mi szobánkban volt a számítógép szóval ha bárkit meghívtam magamhoz akkor már senki nem tudott netezni sem a házban, akkor állandóan morrgás volt. Nehéz volt, de eltelt, vannak akik ennél is rosszabb helyzetben vannak. Én köszönettel tartozom ezért is a szüleimnek, nagydolog amit értem tettek...

És a "furcsa" szóba azért kötöttem bele, mert azt olyan könnyű mondani...ha ebbe születtél volna bele, nem lenne "furcsa"...kicsit olyan lenézőnek éreztem...

Én pszichológus leszek szóval ilyen szempontból is tisztában vagyok a dolgokkal, pláne ha kétneműek a gyermekek, szóval én azon leszek, hogy megtudjam adni nekik azt ami nekem nem járt, sem a páromnak...

15.32!

Természetesen volt olyan kamaszkoromban, hogy egyedüllétre vágytam, de mivel a tesóm minden nap edzésen volt este 7-ig, különösebb probléma nem volt belőle. Te azt írtad, szerinted borzalmas, annak ellenére, hogy soha nem élted át. Mi, akik a részesei voltunk, megírtuk, hogy nem az. Nem feltételezésből, hanem tapasztalatokból.

Hol írtam, hogy több vagyok annál, mint aki külön szobában élt? Ellenben mások lecikizték azokat a szülőket, akik csak közös szobát tudnak biztosítani, tehát megszólták az én szüleimet is, ami elnézést, de kiverte nálam a biztosítékot.

Igen, megtanultam alkalmazkodni. Ahogy írtam, nem zavar, ha a férjem dolgozik, filmet néz, mittudomén, amíg én alszom, ellenben nekem a konyhában kell tanulnom, ha ő fekszik le előbb, mert a gép zúgása is zavarja. Ebből a szempontból azért szerencsésebb vagyok, örülnék, ha ő is ilyen lenne, Sehol nem írtam, hogy több lennék tőle.

A kollégiumos felvetésre meg nem is reagáltál. Sem arra, hogy mi van azokkal, akik többen laknak egy albérleti szobában. Az nem ciki? Nem szörnyű?

15:32-es vagyok...

15:56: Semmi lenéző szándék nem volt ebben, hidd el.

16:03: Értem én, hogy a tapasztalataidat írtad le, te meg értsd meg, hogy én meg a véleményemet. Mivel mindig is volt saját szobám, így borzalmas lenne számomra, ha nem lenne a későbbiekben. Vagyis szintén tapasztalatból beszélek, mert tudom milyen jó ha van.

Valóban nem írtad hogy több vagy annál, mint akinek van saját szobája, viszont teljesen ezt éreztem abból a bejegyzésedből, miszerint te legalább megtanultál alkalmazkodni. Úgy mondtad, mintha ez csak annak a kiváltsága lenne, aki nem rendelkezik külön szobával.

A kollégiumosra nem reagáltam valóban, mivel én az alkalmazkodásos részhez szóltam hozzá. Megjegyzem egyébként, hogy én kategorikusan kijelentettem nem is egyszer, hogy NEM CIKI, csak számomra furcsa. A kettő nem ugyanaz. Szóval nem értem mi a felháborodásod oka.

22/L