Ciki az ha valakinek 20 felett nincs saját szobája?

22 éves koromig, amíg el nem költöztem otthonról, nem volt saját szobám, az öcsémmel laktam együtt.

Nem volt "borzalmas, hogy nincs egy saját kuckóm", azt meg végképp nem éreztem, hogy ciki lenne, hogy "a szüleimnek csak ennyi sikeredett." Így alakult, így szoktuk meg mindketten. Legalább megtanultam alkalmazkodni, nem zavar, ha a férjem dolgozik, vagy egyszereűen csak égeti a lámpát, vígan alszom így is.

Kérdező, ne foglalkozz a rosszindulatú válaszolókkal, meg azokkal, akik cikinek merik nevezni a szüleidet! Nem azok!!! Nálunk mindig jókedv volt és szeretet, a szüleim harmonikusan éltek, az öcsémmel minden este könnyesre röhögtük magunkat. A páromnak volt saját szobája, az anyja mégis egy idegbeteg állat volt, folyamatosan ordított, meg rendszeresen hazazavart (egyetemre jártunk már). Amit ő rendezett le, na az volt a ciki. Mindig sokkal szívesebben voltunk nálunk.

A kortársaim nagy része koliban lakott, hétvégére sem nagyon jártak haza, max. havi egyszer élvezhették a "saját kuckót". Mégis megoldották a párkapcsolatokat is. És senki nem érezte cikinek.

Nekem sosem volt és a páromnak se...így jártunk. Most 2 éve a párom albérletben lakik, tehát van neki saját szobája:) ott a mi fészkünk. Én is albérletben lakom, de nekem van szobatársam...

Jövőben összeköltözünk...és azon leszünk távlatokban, hogy tudjuk biztosítani a gyermekeinknek ami nekünk nem volt: saját szoba.

(És valakinek aki azt írta FURCSA...furcsának éppen nem furcsa 10 ismerősömből 9 egy szobában nőtt fel a testvérével...mindenki nincs eleresztve anyagilag, hogy 4-5 szobás lakásban lakjon...:(()

Nem ciki. Néha problémás, de számomra sokkal szimpatikusabb, amikor a gyerekek együtt vannak, mint az, amit több családban látok, hogy mindenki bevonul a saját kis szobájába és ott ül egyedül. Nálunk mindig egy rakáson voltunk, hárman testvérek, és érdekes módon nemhogy nem találta cikinek a környezetünk, de az unokatesóink meg a szomszéd gyerekek rendszeresen jöttek át, és többen mondták, hogy mennyivel jobb így :)

Ha a páromnak nem lenne saját szobája, az se zavarna. Mondjuk mi kollégiumban kerültünk össze, ergo hamar megtanultuk, hogy ha kettesben akarunk lenni, akkor szólni kell a többieknek és kész.

"mindenki nincs eleresztve anyagilag, hogy 4-5 szobás lakásban lakjon"

mi ez a hülyeség? Akinek külön szobája van az már pénzes is?

Mi hárman vagyunk testvérek és külön szobában nőttünk fel, de gazdagok nem vagyunk.

Cikinek nem ciki, mert valszeg megvan rá az oka, főleg anyagi. Inkább csak problémák lehetnek belőle. Ha még úgy is folyton alkalmazkodnom kell itthon is a többiekhez, ha külön szobám van, a vékony falak miatt, akkor ez hatványozottan igaz, ha vkinek nincs külön szobája... 22 éves lány vagyok, szval olyan szempontból írok most. Én nem hoznék fel pasit a lakásra, főleg ha friss a kapcsolat, csak ha senki sincs itthon, és más megoldás tényleg nincs...

a pasinál meg figyelnünk kell arra, hogy mikor nincs ott a szobatárs, ha ott vagyunk, akkor meg ne zavarjuk, ne legyünk túl hangosak (meg hogy akármit csinálunk, bármikor ránknyithat a szobatárs, mert előbb ért haza, vagy mert szüksége van vmire)... meg ha csak beszélgetni akarunk is, figyelni kell arra, mit mondunk, mert vannak dolgok, amik magánügyek, és nem szeretnénk nagydobra verni sem...