Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Tényleg el kellene ezt viselni...

Tényleg el kellene ezt viselni apámtól?

Figyelt kérdés

Kezdjük azzal, hogy anyukámat kb. nem veszi emberszámba. Bármit mond vagy csinál, az rossz. Olyan is van, hogy anyukám elkezd mondani neki valamit, ott áll mellette, és apám egyszerűen úgy csinál, mintha nem hallaná. Elkezd valami totál másról beszélni nekem vagy a tesómnak. Még soha nem hallottam, hogy anyukám főztjét megdicsérte volna, inkább mindig leszólja. De azt elvárja, hogy főzzön. Néha talál egy receptet neten, kinyomtatja és anyukám kezébe nyomja, hogy akkor most ennek álljon neki és csinálja meg.

Soha nem hallottam olyat a szájából, hogy "ne haragudj, tévedtem, neked van igazad". Nem bírná beismerni, hogy valamit rosszul tud, inkább másokra támad és mindenki más a hülye. Olyan abszurd dolgokat is csinál néha, hogy hihetetlen: egyszer anyámmal egyik pénteken késő este jöttek haza valahonnan, és mondta anyukámnak (de már ilyen este 10 volt), hogy főzzön vacsorát. Anyukám mondta, hogy oké, főz, de nem szívesen. Ezen apukám annyira kiakadt, hogy egész hétvégén (!!!) nem lehetett hozzá szólni. Ha egy picit is szólni merek, az csak még rosszabbá teszi az egészet, szóval az a felállás, hogy ő akármikor lecseszheti az embert, mi meg csendben tűrünk. A jelenlétében nem is merek normálisan megszólalni, nem merek neki elmesélni semmit. A hobbijaim nem tetszenek neki, erre célozgat is, hogy miért nem csinálok inkább mást. Irritálja, ha nem akarom megcsinálni azt, amit ő akar. Még a gimiben beteg volt egy osztálytársam, és apukám mondta, hogy hívjam fel hogy mi újság van vele. Mondtam, hogy majd írok ímélt (a telefonálgatás már nem volt divat a többiekkel, meg akkor még nem is volt mobilunk). Erre apám kényszerített, odaszorította a fülemhez a kagylót, és megkérdezte tőlem a számukat. Tárcsázott, és megvárta, amíg fölveszik, és asszem még azt is végighallgatta, hogy mit beszélünk (erre már nem emlékszem világosan).

Ami a legdurvább, hogy anyám mindent tűr. Sőt, mintha fel sem tűnnének neki ezek, nyel egyet és úgy csinál, mintha nem lenne semmi. Nagy ritkán megemlítem neki, hogy mégis hogyan van ez, és egyszer azt mondta, hogy "lehetne rosszabb is". Örüljek, hogy nem alkoholista és nem bántalmaz fizikailag, hurrá. De az önbizalmat elég rendesen kiirtotta belőlem, félek kimondani a dolgokról a véleményemet (már ha egyáltalán van), mert attól félek, hogy kiröhögnek, vagy hülyének néznek. Nem értem anyámat, hogyan képes ebben a zombi-üzemmódban létezni, hogy egy jó szót nem kap tőle, viszont ki kell szolgálnia, mert apámnak még a ruhát is úgy a kezébe kell nyomni amit reggel fölvesz...

Évekkel ezelőtt még úgy képzeltem el az életemet, hogy nem akarok addig elköltözni itthonról, amíg férjhez nem megyek, mert minek, csak pénzkidobás lenne egy albérlet. Nemsokára befejezem az egyetemet Pesten, és most már úgy vagyok vele, hogy nem szívesen jövök utána haza... Pedig alapból jó itthon, szeretem a házunkat, az anyukámat, tesómat, meg apukámnak is vannak azért jó pillanatai, csak ezek a rossz dolgok elkeserítőek...

Én meg besokalltam, ha ez a házasság, akkor inkább soha. Az évfolyamtársaimon valami eljegyzési és házasodási hullám söpör épp végig, én meg nem tudok nekik szívből sok boldogságot kívánni. Amit láttam, az alapján a házasság egy természetellenes állapot, amiben két ember annyira nem fér meg évtizedekig összezárva, hogy torzul a személyiségük. Most komolyan, ilyennek kell lennie egy házasságnak, én vagyok a naiv, hogy én jobbra vágyom? Ha meg ilyen, a sok kis hülye miért ugrik fejest belé kitörő boldogsággal? És a negyvenes-ötvenes nők miért játsszák a mártírt, miért nem érdekli őket a saját boldogságuk? :(


23L


2011. aug. 23. 18:49
1 2
 1/11 A kérdező kommentje:

Még pár dolog: apukám még ezek mellett féltékenykedik is állandóan. Ha anyukám elmegy valahova kocsival mindenféle ügyeket elintézni, akkor záporoznak a kérdések amikor hazaér: "Hol voltál ilyen sokáig? Mit csináltál? Kivel találkoztál? Ez nem tarthatott ennyi ideig, mit csináltál még? Min nevettetek azzal a férfival?" Anyukámnak percről percre be kell számolnia mindenről...

Ha egyszer egy hétig nem lenne anyukám itthon, megnézném apámat, hogyan boldogulna, nem veszi észre, hogy a segge alá van tolva minden...

És az az elkeserítő, hogy nem tehetek semmit. Ha úgy vesszük, ez az ő dolguk, nem az enyém. Csak ez annyira fáj, anyukám sokkal jobbat érdemelne :( :(

2011. aug. 23. 18:55
 2/11 anonim ***** válasza:
apukád sokat gondol magáról,de ha lenne aki fel világositaná akkor más volna a helyzet és sajnos mindenki a szüleitől tanul talán gyerekorában történt valami vele,anyukád meg talán csak nem akar vele vitába lenni és csendben tűr persze ez nem jó,és tud nem minden házasság egyforma ne azért ne akarj férjhez menni mert te ezt látad otthon a te házasságod lehet majd más sőt más is fog lenni mint szüleidé!
2011. aug. 23. 19:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:

Hát ha velem így beszélne a párom én vagy valami nagydarab sodrófával elverném, ráuszítanék kutyát, vagy valakit megkérnék csináljon vele valamit.

Ha huzamosabb ideig tart az első leszólás után vagy az Ő holmiját csomagolnám vagy a sajátom, de nem hagynám az biztos! (Néha a páromnak is vannak jó ratyi napjai és néha van egy-két keresetlen szava, de nem hagyom, hogy úgy beszéljen velem ahogy Ő akar)!

22/N

2011. aug. 23. 19:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim válasza:

velem is ezvolt kb 5-6 éves koromba most 12 vok tisztán melékszek mindenre :S

ha gondolod irj üzit és mesélek vagy lesz vmi :)

2011. aug. 23. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:

szerintem anyukád fél tőle és azért nem tesz semmit.

apukám is sokszor viselkedik így sajnos.

de te ne add fel ilyen könnyen,ki fogsz kerülni ebből a környezetből és meglátod,hogy vannak normális emberek is.

és te láttad,hogy nem jó megoldás,ha valaki homokba dugja a fejét,mint anyukád,ha rossz kapcsolatod lesz kilépsz belőle és nem hagyod,hogy leigázzanak.

de ne úgy állj hozzá,hogy csak így alakulhat,mert nem így van,vannak nagyon boldog házasságok is.

18L

2011. aug. 23. 19:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim válasza:
Szia!Csak egy példa:34 éves vagyok négy gyerekkel.És a második házasságommal.De az első(és az én szüleimé is)ilyen volt.A második az főnyeremény.Szóval az első durva volt.Néha a fejem a falba verném,hogy miért nem inkább felvételiztem 3x az orvosira minthogy összeálltam az első férjemmel és szültem neki 3 gyerkőcöt.Én azt hittem,hogy majd megváltoztatom a volt férjet meg,hogy csak kis idő és megváltozik.10 év után sikerült rájönnöm,hogy nem fog soha semmi megváltozni és a gyerekeken kivül semmi jó nem történt velem.(mondjuk azt nem engedtem,hogy a gyerekeket akár lelkileg is bántsa)de.A második házasságom nagyon jól sikerült.Ugyhogy ne add fel.Ha anyukád nem akar változtatni akkor ez sajnos már igy marad.De hidd el a házasság jó ha két szerető ember közt jön létre.Tudom,hogy könnyű ilyet mondani.Én is megjártam a hadak utját Én is sajnálom az elmult 10 évet de visszacsinálni nem tudom.Egyébként az én szüleim még a mai napig igy élnek és el nem tudom képzelni,hogy mi köti össze őket.Bár az igaz,hogy a viták,a számonkérések és egyebek lényegesen csökkentek.Sajnálom őket is,hogy nem láttják meg a szép dolgokat az életben.Sok erőt kivánok Neked a továbbiakhoz.
2011. aug. 23. 19:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
Elhiszem, hogy el vagy keseredve. Nagyon sok ilyen házasság van amúgy. Tényleg nagyon igazságtalan és szemét dolog amit édesapád művel otthon, de a nagy igazság az, hogy ebben anyukádnak is része volt. El is mondom hogy miért. Az én unokatesóm szülei 20 évesen ismerték meg egymást. A férfi akkor nagyon normális volt, igazi lovag a fehér lovon. Elhalmozta bókokkal, ajándékokkal, és a nő teljesen behódolt neki. Éreztetni akarta, hogy nagyon szereti, és ha ilyen kedves lesz vele akkor bármit megad neki hogy boldog legyen. A bökkenő akkor jött, amikor elkényelmesedett a férfi. Természetesnek tartotta azt, hogy ott az asszony aki főz, mos, takarít és bevásárol, magyarul egyedül viszi az egész háztartást, és neveli a gyerekeket. Ezekben a helyzetekben sajnos a férfi szemében elveszik az a nő, akibe beleszeretett. Tudjátok, megvannak már a gyerekek, kevesebb idő jut egymásra, feszültebbek a mindennapok, és kimúlik a szenvedély ami fiatalon leginkább összekötötte őket. És ilyenkor lesz az a helyzet, ami 50 éve a megszokott felállás volt. Az asszony otthon ül, viszi a háztartást, gyereket nevel, és amúgy ezekkel üljön otthon a fenekén, ne járjon el szórakozni, ne legyenek barátnőt stb.. Mert a férfi az aki keresi a pénzt, amiből él a család. Ez mellett ő bemehet a kocsmába egy fröccsre, nőzhet, és amikor kedve úgy tartja megdugja az asszonyt, de ha olyat csinál a hölgy ami neki nincs ínyére jól megveri, sőt néha még a gyerekeket is. Hát ez a régi módi, mai időkre már annyit módosult, hogy az asszonynak nem kell mindig otthon ülni, és nem feltétlenül kuss a neve, és persze ő is dolgozik. De a férfi nézőponton ez semmit nem változtat. Neked csak azt tudom ajánlani, hogy ha lesz párod, és nagy lesz a szerelem, ugyan úgy vegye ki a részét a házimunkában, gyereknevelésben, és tartsátok gyerekek születése után is a heves lángot. 15L
2011. aug. 23. 20:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:

szia. csatlakozom az előbbiekhez. Nem ez a normális ami nálatok van apukádnak kéne egy öklös az arcába-tudom mert az enyém is megérdemelné- és annyit erről hogy az én önbizalmamat is a padló alá küldte mert nem képes empátiával fordulni az emberek felé. Sajnos ezek önző emberek, akik nem jól gondolnak a másik emberre.

Most költöztem el otthonról fél éve -szintén diploma után -és mostanra néz ki úgy, hogy kezdenek rendeződni a testi tüneteim -mert úgy kicsináltak az életmódjukkal, hogy nekem már az is volt. Reflux, és folyamatos bél görcs. - 6 éve vagyok együtt a párommal, pár szar kapcsolat után találtam meg őt, és másfél év telt el úgy az elejéből, mire képes voltam hinni neki h tényleg nem ver át , tényleg szeret tényleg normális és tényleg működik. Teljesen normális ember. De férjhez menni még mostse akarok én se. De alakul.Az önbizalmam is. Szóval nem reménytelen. Ne add fel, és ne legyél megalkuvó. Nem éri meg.

Sok sikert neked!

2011. aug. 23. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat!

Úgy tűnik, jól időzítettem a kérdésemet - épp most este mondta nekem meg tesómnak anyukám (apukám közben valahova elment...), hogy szerinte van valakije... remek.

Elsőnek üzenem, hogy sajnos apukám esetében nem létezik az a verzió, hogy megmondjuk neki, mi a helyzet, mert zsigerből visszatámad. Szerintem ő is pontosan tudja, hogy gáz van, de inkább hisztizik miatta, csak nehogy be kelljen ismerni, hogy őmiatta vannak ezek. Egyébként anyukám talán azért is ennyire elnéző, mert elég nagy a feszkó apukám és a nagyszüleim (apám szülei) közt... de könyörgöm, ez nem lehet mindenre mentség!

19:17-es, neked majd írok :)

19:19-esnek: valahol elhiszem, hogy létezik jó házasság :) Csak attól félek, hogy az itthoni dolgok annyira belém rögzültek, hogy a legnagyobb jószándék ellenére is úgy kezdenék el viselkedni egy házasságban, ahogyan anyukám. És igazad van, fél is tőle. Egyszer, még nagyon-nagyon régen, megtaláltam egy naplószerűséget teljesen véletlenül, amiben anyukám leírta, hogy nagyon fél és nem tudja, hogyan nevel majd föl minket. Ledöbbentem, talán fel sem fogtam, mi ez, de szépen visszatettem a helyére és nem beszéltem erről senkinek. Mostanra meg már nincs ott...

20:06-os meg tök jól leírta a dolgokat, jó, hogy ilyen éretten gondolkodsz :) Anyukám is erre jutott amúgy, nem szabad hagyni, hogy ilyen irányba induljanak a dolgok. De az ő esetükben már sajnos késő :( Ahogy a 2. válaszoló írta, már rögtön az elején el kéne fojtani ezeket...

19:45-ös, köszi szépen a történetedet, és örülök, hogy jól alakultak a dolgaid :) Sajna az én szüleim nem hinném, hogy elválnának, sokminden külső tényező miatt. Amúgy ha egy házasság annyira rossz, szerintem sokkal jobb gyorsan túlesni egy váláson és belekezdeni az újba (ami remélhetőleg jobb), a gyerekek szempontjából is... azt hiszem, nem ért volna engem olyan nagy traumaként, ha a szüleim elváltak volna...

Utolsónak: köszönöm neked is a biztatást, jó az ilyet hallani. Voltak többéves kapcsolataim, és mindegyikben kicsit ráismertem anyukámra a saját viselkedésem kapcsán. Most szerencsére nincs senkim, de nem is vágyom rá. Megpróbálok a saját lábamra állni és kikupálódni, csak nehéz. Apukámat alapvetően nem tartom rossz szándékú embernek, csak valahogy a körülmények tették azzá... de valahogy néha jobban hasonlít egy lázadó kamaszra, mint egy érett éves férfira...

Azt hiszem, mindenkit megemlítettem :) Köszönöm a biztatást és hogy végigolvastátok, tudok belőle erőt meríteni :)

2011. aug. 23. 21:33
 10/11 anonim ***** válasza:

Nem olvastam el minden hozzászólást, lehet olyat írok amit már előttem valaki, akkor bocs. És ne haragudj azért amit írni fogok.

Apukád kissé eltorzult személyiség. Nincs elég önbizalma, és úgy akarja magát erősebbnek érezni, hogy másokat is megfoszt az önbizalmától, önbecsülésétől. Az ilyen emberek általában nagyon féltékenyek is a párjukra, nem véletlenül, hisz nem bíznak magukban. Ráadásul a valóságban többnyire ők a hűtlenek. Apukád nagyon jól tudja, hogy ki van nyalva a segge, nem kell erre neki rávilágítani. Csak hogy ha anyukádnak is visszatérne az önbecsülése akkor lehet hogy nem maradna mellette. Az a fajta ember, aki csak úgy tud megtartani egy nőt, hogy elvesz tőle mindent. Mindent, hogy ne érezze magát annyira értékes embernek, hogy rájöjjön, hogy jobbat érdemelne. Anyukád meg sajnos az a fajta ember, akivel ezt meg lehet és meg lehetett mindig is csinálni. Valószínű alapból sem gondolta magát egy nagyon értékes személynek. Lehetne rosszabb is? Persze, ha még meg is verné. Most nyálas szavak jönnek, de így meg a lelkét öli meg. Első sorban anyukádat kéne kirángatni ebből az élő halott állapotból. Majd ha máskor nem az egyetem után biztosan tudsz neki segíteni. Ha rá tudod venni, hogy fogadja el a segítséget. Az nem kapcsolat ahol az egyik fél nincs emberszámba véve. A normális házasság nem ilyen, ne félj. A szüleidé egy beteg viszony, nem érzelmeken, hanem elnyomáson és függőségen alapul. Próbálj meg erős lenni, és ne hagyd hogy tőletek is elvegye az önbizalmat és az önbecsüléseteket. És nem mondom kétszer hogy apukádnak szeretője van. Sajnálom hogy ilyen dolgokat kellett mondanom, de láttam már nem egy ilyen esetet. Persze külső szemlélőként. Remélem nem haragszol, és nem érzed úgy hogy leszóltam a szüleidet. Az általad leírt dolgok alapján a fentiek az elképzeléseim.:(

2011. aug. 23. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!