Mit tegyek, hogy elbírjam viselni a mostoha anyósjelöltemet?

Mikor összejött a párom apukájával nagyon kedves volt velünk. Süteményt sütött, mézes-mázosan beszélt. A párom húgát a lányának hívta. Akkor változott meg minden, mikor összeköltöztek. Egyszerűen undok lett, lenéző, és elviselhetetlen. Ha segíteni próbáltunk neki leordibált minket, ha nem akkor az volt a baja és flegma pofákat vágott hozzá. Mindenbe beleköt, mindent jobban tud mindenkinél. Már idén névnapomra se kaptam tőlük semmit, pedig én mindig vettem neki valamit(annyit se mondott, hogy boldog névnapot). A múltkor 2 tortával ünnepeltük a párom húgát. Mivel meg volt még mindkét tortának a fele, merészeltem belőle vágni még egy fél szeletet. Erre leordított, hogy mit képzelek én, megeszem a mama fél szeletjét. Nagyon megalázó volt, legszívesebben a képébe nyomtam volna, de a párom miatt befogom a szám, nem szeretném, ha összeveszne az apjával miattam.

A párom húga jó barátnőm lett, de mostanság nem szeret hazajárni miatta, ritkán tudunk találkozni. :( Most meg jött a mostoha anyós fiának a barátnője, aki külön bánásmódban részesül. Érdekes módon neki engedi, hogy segítsen főzésnél. Feltűnően kedves vele és úgy mutatta be nekünk, hogy végre lett egy lánya. Mit tegyek, hogy elbírjam viselni azt a lelki terrort, amit előszeretettel alkalmaz rajtunk? Legszívesebben soha többet nem mennék hozzájuk, úgy érzem nem ezt érdemlem/érdemeljük. A párom apja egy igazi papucs, aki sose szól, ha sértő megjegyzéseket tesz ránk.

26N