Probléma van akkor ha jol érzem magam ha a párom dolgozik és sokszor nem is gondolok rá napközben!? Meg vagyok akkor is ha nem hiv egész nap! Szeretem én egyeltalán?

Ne haragudjatok, de én ezt nem értem...itt az egyik előző hozzászólónak a kommentjére reagálnék elsősorban: minek szül valaki gyereket egy olyan férfinak, akit nem szeret és legszívesebben elhagyna? Ha ketyeg a biológiai órád és azt mondod, hogy szülsz neki egy gyereket, de tudod, hogy utána elhagyod, nem illő lenne tisztázni vele is, hogy mire készülsz? Ugyanis lehet, hogy ő nem így tervezi a dolgot és akkor már más életét is tönkre teheted a döntéseddel. Szerintem ez nem tisztességes játszma. Megszokásból nem szabad senkivel sem együtt maradni, mert később meg fogod bánni, hogy a legszebb éveidet pazaroltad olyanra, akit nem szeretsz vagy ő nem szeret. Miért nem tudnál egyetlen gyerekeddel egyedül élni? Az apa fizetné a gyerektartást.

A poszt írójának ugyanezt mondanám. Addig menjen, amíg gyerek nem köti ahhoz a férfihez, akit már nem szeret.

Én vagyok, aki gyereket vállal, kedves utolsó. Valóban, ettől egyenesebb is lehettem volna vele.

Amitől a helyzet mégsem görbe: megkértem, évek óta kérem, változtasson néhány dolgon, különben elhagyom. Nem tette, de megígérte. Elhittem, kiderült, szó sincs változásról, de titkolózásról igen- hogy én azt higgyem, van változás. (Remélem, lehet azért érteni, amit fejtegetek:))

Ezzel elment sok idő, én azt hittem, bízhatok benne. Mire kiderült, hogy nem, 36 éves lettem.

Szívesen megtanulom, hogyan kell csinálni, hogy a -nyilván megkérdőjelezhető- tisztességem jegyében hogyan kell bátran fejest ugrani egy életbe mindent újrakezdve, de gyerkőcre, családra vágyva...

Én ezt nem tudtam megtenni, azt vizionáltam, hogy mire kiismerek valakit, megint elmegy 1-2 év, mi van, ha ő sem lesz jobb, tisztességesebb?

Tudom, és egyet is értek azzal, hogy ez nem hozzáállás, félelemből nem cselekszünk. (Azt a hsz-t is én írtam)

A gyereket ő is akarta, noha tudja pontosan, hogy a helyzet, amit a lódításokkal, ígéretekkel teremtett nekünk nem ideális számomra.

Ennyi történt, egyébként a gyerektartás meg egyebek nem érdekelnek, sem most, sem eddig, sem a jövőben, ezúton kérek mindenkit, hogy előítéletek nélkül próbáljon reagálni, ha erre egyáltalán lehet mit.

Sajnálom, nem óhajtok lemondani a makulátlan tisztesség jegyében a gyerekemről, és nem, nem azt jelenti, hogy egyedül fogom felnevelni, ha történetesen nem a vérszerinti, éveimet ellopó apja mellett is...

11,48-as.

Én ha egyet nem is értek a módszerrel,mert valóban nem túl etikus így gyereket szülni,de megértelek.Én sem mondanék mondtam volna le az anyaságról önszántamból akkor sem,ha nem a legideálisabb körülmények közé szültem volna.Szerintem nagy áldás aki teljes családot kap az élettől,és azt egyben is tudja tartani.

Csak óvatosan az ítélkezéssel mások felett.A válaszoló esetében a párjától sem volt etikus,hogy addig hitegette amíg elszálltak az évek felette.

Egy férfinak lehet gyereke 50 évesen is,vagy még később is,de egy nő ne szüljön nagymamakorban még akkor sem ha ez lehetséges.Azt a gyereket fel is kell nevelni.

Könnyű másnak azt mondani,hogy nem baj ha nem szül egyáltalán.Biztosan felelősen vállaltad a gyerekedet,belekalkulálva ezt a helyzetet is.