Probléma van akkor ha jol érzem magam ha a párom dolgozik és sokszor nem is gondolok rá napközben!? Meg vagyok akkor is ha nem hiv egész nap! Szeretem én egyeltalán?

Én vagyok, akinek kitartást kívántál.

Mi voltunk- és a szüleidék- a racionális oldala a dolognak. De CSAK magadra hallgass! Mégpedig arra a részedre, aki ÉLNI szeretne- aki életben van, még nem biztos, hogy él, lehet, hogy csak vegetál. ÉLJ!!!

:)

Szia! Én 20 év házasság után mertem csak lépni, addig törtem, ahogy te most csinálod. Arra gondoltam, hogy a gyerek miatt nem tehetem meg. De aztán mégis léptem, azóta újra férjhez mentem és 40 évesen szültem egy gyermeket. Áldom az eszemet, hogy meg mertem tenni. No és a szüleim is mellettem álltak.

Ha már nem tudjátok megbeszélni a dolgokat, akkor ne várj annyit mint én, mert elszalad az élet melletted. Na és a rendes pasik is! :) Állj talpra és merj változtatni. Meglátod megéri.

Sok szerencsét!

...ha nem vagy boldog, azt nem neki köszönheted, ő olyan amilyen. Csakis magadnak, mert Te nem mersz változtatni- pedig megvan rá a lehetőséged és ez ritka nagy adomány. Millióan lépnénk gondolkozás nélkül, ha tudnánk hová, miből, kihez, stb...

Szerencsés vagy, ne szúrd el!

Marcsak azt az egyet aruld el, hogy mitol felsz, miert nem hagyod ott?

Ha lenne gyereketek, megertenelek, de igy egyedul?!

Félelemből (nem) cselekedni egyenlő azzal, hogy sosem tudod meg, mi vár rád ebben az egyetlen egy darab életedben.

Aki gyáva elherdálja az életét.

Dönthetsz bárhogy, de ezt azért tudd.