Mit tegyek most vele?

Ilyen szempontból tök jó lenne, ha különköltözne, nem?

Az én helyzetem se egyszerű, megmondom én mit csináltam.

Az apám 5 éve nem dolgozik. Úgy kezdődött, hogy megszűnt a munkahelye 55 éves korában. Én plusz munkát is vállaltam, főzni csak hétvégén volt időm, így hát úgy rendeltem a kaját, hogy annyit amennyit azelőtt egymagamnak és feleztem vele, többre nem volt pénzem. 1,5 éven át sajnáltam szegény középkorú apámat, aki már nem kell sehova. Míg el nem jutott a fülembe néhány olyan megjegyzése, hogy a végén még elmegy árufeltöltőnek. Ezt úgy mondta, mintha ez volna a lealacsonyodás netovábbja. Tudni kell, hogy ő építészmérnökként dolgozott, de végzettség nélkül, mert huszonévesen az utolsó év előtt abbahagyta az egyetemet. Mindig mások neve alatt tervezett, fillérekért, mert a bevétel felét általában az aláírásért át kellett adnia. Szóval ő egy értelmiségi ember. Az egyetemet 3-szor kezdte újra, de sose fejezte be. Összeszedett egy jó kis 300ezer Ft-os APEH tartozást is, mivel nem adta vissza a vállalkozóit időben.

Aztán anyám halála után 1 évvel összejött egy középiskolai szintén özvegy osztálytársával, aki diákként szerelmes volt apámba. Nagy szerelem lett újra. Gyorsan odacuccolt a nőhöz és közösen kitalálták, hogy apám befejezi végre az egyetemet, a nő jól áll anyagilag, finanszírozza neki a tanulmányokat. Csak nappali tagozaton végezhető a szak. Néhány hiányzó tárgyról volt szó az elején, csakhogy nem minden tárgyát fogadták el, az 1 félévből 2 lett, majd 3, stb...Így élt apám 58 éves koráig 3,5 éven át ennek a szegény kis nőnek a nyakán, aki taníttatta, etette, ruházta, mint valami szaros tinédzsert. Az én pofám meg égett az apámé helyett is. 3,5 év után a nő hazapaterolta apámat valami ürüggyel.

Apám még jó 5 hónapon keresztül reménykedett benne, hogy a nő finanszírozza továbbra is azt a ku...rva egyetemet. Csak aztán keresett melót, mikor rájött, hogy NEM!

Illetve úgy adta elő, hogy keres, de érdekes módon csak akkor talált, amikor már egyértelmű volt, hogy úszni fog az egyetem, ha nem dolgozik. Persze csak diákmunkákat vállal, alkalmilag, nehogy fel kelljen adni a tanulói jogviszonyt. Ezért nem megy munkanélkülire se, mert akkor oda lenne az egyetem. Az a fél év passzív lett neki, de a közelben nyíló Tesco-ba el e nézett, mert féltette a nappali tagozatos jogviszonyát. Csakis diák munkák érdeklik. Decemberben, 9 hónappal a hazacuccolása után üvöltöttem vele először. Megmondtam neki, hogy éhen fog dögleni és rajtam nem fog tovább élősködni.

Végülis a következő félévet ki bírta fizetni, mert sikerült eladnom egy örökölt ingatlanrészemet, és a foglalóból 100 ezret átadtam neki, mert előző évben rengeteget segített az ingatlan felújításában. Megmondtam neki, csak akkor járulok hozzá, hogy ebből egyetemre menjen, ha havonta 30 ezret letesz az asztalra a rezsibe. Egész júniusig minden hónapban átadta a pénzt. Enni nem adok neki, de nem kellett eltiltanom, ő maga döntött úgy, hogy nem nyúl a kajánkhoz (pároméval). Heti 1-2 alkalommal odahívom ebédelni, de nem többször. Házimunkát szinte semmit nem csinál, néha elmosogat, de leginkább akkor, ha megkínálom kajával, akkor se mindig.Mit csináljak egy 60 éves emberrel? Még azért is szólnom kellett, hogy WC után mosson kezet. Nincs kedvem nevelni őt, örülök ha nem látom, szerencsére mindig a szobájában gubbaszt. Közben szereztem neki egy kényelmes, egyetem mellett végezhető melót, ebből is lett annyija, hogy a tavaszi félévet ki bírta fizetni. De mondom, ragaszkodom a havi 30-hoz. Már 2 hónapja nem adja, most rá is kérdeztem, hogy passzív lesz ez a félév is? Éreztem a hangjából, hogy nagyon úgy néz ki. Az eladott házrészből adok még neki, de nem a kezébe, hanem kiperkálom helyette az Apeh tartozást, ami évente 100e-t kamatozik, és amúgy sincs kedvem megörökölni, és rettegek részletfizetést kérni, vagy elengedést, mert mit válaszolok, ha megkérdezik, miből jár a csóró apám nappali tagozatos egyetemre??? Még a végén még ránk vernek valami eltitkolt jövedelmet...

Most épp németországi melót intézünk neki, talán összejön, ő is szeretné.

A plusz meló, amit szereztem neki, az én átengedett melóm volt, az én nevemre jön a pénz, 3 havi rezsijét fedezi. Szóval nem fogja megkapni, mert lassan 3 hónapja nem ad haza pénzt. De szerintem ezt tudja ő is. Nem mer engem úgy kihasználni, mint a barátnőjét. Számára csak az egyetem létezik, afféle kapuzárási pánik, tudja ha most nem fejezi be, akkor már soha. Ha kórházban lennék intenzív osztályon, és neki vizsgaidőszaka volna, nem látogatna meg. Voltam nagyon beteg, csak telefonon érdeklődött, azt is azért mert a barátnője unszolta, hívjon már fel. Amikor eljött végre, akkor is mondta, hogy a barátnője küldte. Szegény kis nő. Tudom, hogy ő is ezekért ábrándult ki az apámból. Látta, mennyire nem törődik a saját lányával.

Hát ez van...Bocs, túl hosszú lett, kiírtam magamból.

Ne hagyd magad. Van egy határ. én hónapokon át meg se kérdeztem, van-e pénze ennivalóra. Már nem érdekel. Tőlem akár éhen is halhat.