Most komolyan én vagyok ezért is a tróger?
18 éves lány vagyok. Szüleim 2 éve elváltak. Tesóm nincs. Most 18 évesen anyum élettársának van egy 5 éves fia, nem velünk él de sokat van nálunk. Képtelen vagyok elfogadni, anyum élettársát imádom, de a gyereket így nagyon nem tudom elviselni hogy kapásból lett egy 5 éves gyerek az életembe, akinek mindig szabad akarata van hogy azt csináljuk amit ő szeretne, meg 1 dolgot bekérdez 6x, meg anyu is 100 türelmesebb vele mint velem volt ennyi idősen. Oké azóta eltelt 13 év anyu is megváltozott, megkomolyodott a feladatra, de ez hogy nem is a saját gyereke és mégis ki van nyalva a valaga ez nekem nagyon b.assza a csőrömet. És én vagyok a szar hogy leosztom a gyereket mikor 5 éves és velem szemtelenkedik, meg átmegy pofátlanba. Szerintem nem az én dolgom megnevelni, de azt szerintem nem muszáj eltűnöm hogy lenézzen egy 5 éves takony. Én imádok anyuékkal lenni, anyuval is nagyon jó volt (lenne) a viszonyom, amíg nem kerültek ezek a dolgok bele az életünkbe. Én elfogadom hogy ő boldog, jól érzi magát. De én ha a fejem tetejére állok sem tudom megszokni hogy 18 évesen a gyerekjátékokon esek kelek a lakásba és bepofázik egy 5 éves.
Rengetegszer ezen veszünk össze anyuval, és ez nekem nagyon rossz mert ő a mindenem. És állandóan az van hogy kiabálunk sor kerül arra hogy mindenki elmondja a véleményét, de képtelen vagyok úgy elmondani a dolgokat ahogy valóban gondolom, mert 3 mondat után mikor látom hogy reménytelen hogy az én nézőpontomat is megértse akkor elbőgöm magam, és inkább sírok a szobámba fél órát.
18 éves leszek 2 hét múlva, tudatosult bennem hogy vége a gyerekkoromnak ami eszméletlen módon hiányzik és soha semmi nem lesz a régi. Kemény embernek mutatom magam kívül, engem a legjobb barátnőm sem látott még sírni, de az elmúlt 16 év amit tényleg a legjobb szülőkkel tölthettem elmúlott, elváltak és most 2 év után döbbentem rá hogy nem olyan könnyű elfogadni egy új családot a régi helyett mint ezt én gondoltam... :(
Lehet hogy egy gonosz aljas dög vagyok hogy szeretném hogy kicsit engem is megértsenek? Mert anyu mindig azt vágja a fejemhez hogy csak sajnáltatom magam... És nem is úgy vannak a dolgok ahogy én látom...
Bocsi hogy hosszúra sikerült, de most megint bőgök és ki kell adni magamból mert begolyózok már. A barátnőmnek is mindig panaszkodok, és tudom hogy szívesen meghallgat, de már ég a pofám hogy mindig a családi "problémákkal" nyaggatom. :(
válasza:Megértelek Kérdező.Én is azt tanácsolnám,hogy próbáld meg elkerülni,menj el addig valahova,vagy ne foglalkozz vele.Ne vidd el játszótérre,sehova.
Utolsó, be tudnád linkelni a kérdést?
válasza:Nem mostani kérdés, próbálom keresni, de fogalmam sincs pontosan hogy szólt. Hátha emlékszik rá valaki rajtam kívül.
Persze ez nem kapcsolódik a kérdező problémájához, mert nála nem erről van szó, csak egyszerűen dühítő, hogy néhányan mennyire nem képesek a kérdésbe beleélni magukat és nem rögtön az úristen kisgyerek biztos neki van igaza mentalitással élni.
Méghogy hisztis a kérdező :S
válasza:kérdező,megértelek..5 éves mostoha hugit kaptam..imádom szeretem,de a pici s.gge tükörfényesre van nyalva.. ilyen csoki olyan csoki neki,ilyen cukor olyan cukor,stbstb..én meg néha egy zacskó gumicukorért "küzdök"...engem se kellene anyunak elhanyagolni...de ő reggel elmegy dolgozni,délután hazajön dumálunk kicsit és vonul el mindenki.. hugival meg..mit játszunk ide menjünk oda menjünk ezt csináljunk azt csináljunk..
igenis lehet szemét egy 5-6 éves gyerek..pár napja kérte meg a nagynéném hogy a 6 éves unokahugim haját csináljam már meg(hajcsavarókkal göndörítettük a haját),és az unokahugim másik nagyszülei ott voltak..és kinyílt a csipája..olyanokat mondott nekem,hogy azt hittem,hogy úgy szájon vágom,hogy lefordul a lábamról..mert ott ült.3 óra volt becsavarni a haját mert addig hisztizett..igenis lehet egy kisgyerek szemét,és ezt nem muszáj eltürni,főleg ha semmi rokonságba nem vagytok.
15L
válasza:Mégis mit akarsz?
Üsse agyon az új apukád, akit amúgy imádsz?
Volt előttetek is élete.
Tisztességes, korrekt eljárás, hogy apaként és nem előkelő idegenként tartja a kapcsolatot a gyerekével.
Téged fogadjon el teljes mértékben, te pedig lekoccintanád a kisfiát rólad és róla?
Vegyél erőt magadon, gondold végig a hozzáállásodat, mert ha szívózol, lehet hogy elindítasz valamit - igaz, hogy neked nem lesz odaszerződött öcsike, de anyádnak sem párja.
Szeretnéd?
válasza:Én megértelek kérdező, de anyukádat is megértem. A különböző korú gyerekekhez különböző módon viszonyulnak a szülők, és ez normális is. Fura lenne ha hozzád gügyögne, és az öt évessel beszélgetne mikor annak játszania kell. Az a baj, hogy nem vagy hozzászokva a gyerekekhez, és nem tudod, hogy amit anyud csinál az ötévessel, azt nem azért teszi, mert jobban szereti mint téged, hanem azért, mert egy ötévessel máshogy kell életkori sajátosságai miatt bánni. Biztos vagyok benne, hogy anyukád imád téged, még akkor is ha az ötéves kisfiú szétdobálhatja a játékait. Mondd meg anyudnak, hogy nagyon szereted, és hogy ez téged zavar, biztosan el fogja mondani, hogy csak félreérted a viselkedését, mert erről van szó igazából.
Gondolj bele, te mennyi mindent megtanultál 13 év alatt, mire 18 lettél. A kisfiúnál ez a tudás még hiányzik, neki is meg kell még azt a csomó dolgot tanulnia. Ezt anyukád is tudja, ezért nem kérik rajta számon, mert az igazságtalan lenne a kisgyerekkel szemben. 13 évnyi tudást, csak 13 év alatt lehet megszerezni , már így is rengeteget tanult az első öt évében. Ha nagyon zavar a viselkedése, próbáld meg te megtanítani, hogy mit hogyan kéne, de csak szeretettel, akkor könnyebben is megy, pl ha szétszórja a cuccait, kezdj el vele elpakolósat játszani, közben nevettesd meg, hogy az ragadjon meg benne, hogy a rend az jó. Így előbb megtanulja, mint ha rászólsz, mert ők még nem mindíg értik meg az összefüggéseket, és pl a rend az elég elvont fogalom. Bármire megtaníthatod így, és ha elég jól szórakozik közben, nemsokára magától is megcsinálja, annélkül hogy kérnéd.
válasza:Most lehet le leszek pontozva!
Páromnak van gyerek, 5éves fiú.Engem sose zavart, szivesen voltam vele, ha ugy volt, az anyjával él, de a nagyijánál sokat van.-mindegy, ez igy kasza-kusza..
DE!Volt, hogy annyira flegmán beszélt velem, hogy egyszerűen nem tudtam tolerálni.Ő olyan, hogy add meg uram de máris.Nem tud semmit szépen kérni, nyafog, ha kell neki valami,(na add már ide, juuuuj, naaaaaaa, most add...) De mikor már velem is elkezdett ugy beszélni, mint-nem is tudom mit irjak-na akkor kiborult a bili.Volt, hogy leh-lyézett.Na akkor mondtam meg neki a magamét, próbáltam elmagyarázni, hogy nem szabad így beszélni, de.. nem tartott sokáig.Senki nem beszélt így velem, mint a gyerek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!