Most komolyan én vagyok ezért is a tróger?
18 éves lány vagyok. Szüleim 2 éve elváltak. Tesóm nincs. Most 18 évesen anyum élettársának van egy 5 éves fia, nem velünk él de sokat van nálunk. Képtelen vagyok elfogadni, anyum élettársát imádom, de a gyereket így nagyon nem tudom elviselni hogy kapásból lett egy 5 éves gyerek az életembe, akinek mindig szabad akarata van hogy azt csináljuk amit ő szeretne, meg 1 dolgot bekérdez 6x, meg anyu is 100 türelmesebb vele mint velem volt ennyi idősen. Oké azóta eltelt 13 év anyu is megváltozott, megkomolyodott a feladatra, de ez hogy nem is a saját gyereke és mégis ki van nyalva a valaga ez nekem nagyon b.assza a csőrömet. És én vagyok a szar hogy leosztom a gyereket mikor 5 éves és velem szemtelenkedik, meg átmegy pofátlanba. Szerintem nem az én dolgom megnevelni, de azt szerintem nem muszáj eltűnöm hogy lenézzen egy 5 éves takony. Én imádok anyuékkal lenni, anyuval is nagyon jó volt (lenne) a viszonyom, amíg nem kerültek ezek a dolgok bele az életünkbe. Én elfogadom hogy ő boldog, jól érzi magát. De én ha a fejem tetejére állok sem tudom megszokni hogy 18 évesen a gyerekjátékokon esek kelek a lakásba és bepofázik egy 5 éves.
Rengetegszer ezen veszünk össze anyuval, és ez nekem nagyon rossz mert ő a mindenem. És állandóan az van hogy kiabálunk sor kerül arra hogy mindenki elmondja a véleményét, de képtelen vagyok úgy elmondani a dolgokat ahogy valóban gondolom, mert 3 mondat után mikor látom hogy reménytelen hogy az én nézőpontomat is megértse akkor elbőgöm magam, és inkább sírok a szobámba fél órát.
18 éves leszek 2 hét múlva, tudatosult bennem hogy vége a gyerekkoromnak ami eszméletlen módon hiányzik és soha semmi nem lesz a régi. Kemény embernek mutatom magam kívül, engem a legjobb barátnőm sem látott még sírni, de az elmúlt 16 év amit tényleg a legjobb szülőkkel tölthettem elmúlott, elváltak és most 2 év után döbbentem rá hogy nem olyan könnyű elfogadni egy új családot a régi helyett mint ezt én gondoltam... :(
Lehet hogy egy gonosz aljas dög vagyok hogy szeretném hogy kicsit engem is megértsenek? Mert anyu mindig azt vágja a fejemhez hogy csak sajnáltatom magam... És nem is úgy vannak a dolgok ahogy én látom...
Bocsi hogy hosszúra sikerült, de most megint bőgök és ki kell adni magamból mert begolyózok már. A barátnőmnek is mindig panaszkodok, és tudom hogy szívesen meghallgat, de már ég a pofám hogy mindig a családi "problémákkal" nyaggatom. :(
jesszusom, néhány válaszolón kiakadtam...
én megértelek, hasonló helyzetben vagyok mint te, csak jobban tolerálom.
ha semmiképp nem tudsz összebarátkozni a gyerekkel, próbálj olyankor külön programot szervezni magadnak amikor nálatok van.
Tényleg elképesztő mennyire nem tudják belelátni magukat egyes emberek a helyzetbe.
Nagyon örülök, hogy nem ilyenek a szüleim, mint a válaszolók zöme :S A hideg futkos a hátamon, ahogy olvasom :S
Így jártál!
Vége az egykeségednek 16 évig te voltál az első és egyetlen gyerek ideje felnőni!!!!!!
Azt ne hagyd hogy szemtelen legyen de a többit fogadd el mert még kicsi és nem is lakik veletek!
Megértem a kérdezőt.
atttól, hogy még valaki öt éves, nem kell kinyalni a se.ggét, meg rögtön hasra esni elötte. Tényleg állati idegesitő lehet.
mondd meg anyukádnak, hogy többet szeretnél vele lenni, a gyerek nélkül. Menjetek el moziba, vagy mit tudom én.
Bírom, mikor néhány válaszoló társam úgy ír, hogy nem olvas.
NEM LAKIK A KISFIÚ VELÜK.
Néhányszor náluk van.
Kérdező, 18 vagy, költözni kéne.Nem az új gyerek miatt, hanem mert itt az idő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!