Most komolyan én vagyok ezért is a tróger?
18 éves lány vagyok. Szüleim 2 éve elváltak. Tesóm nincs. Most 18 évesen anyum élettársának van egy 5 éves fia, nem velünk él de sokat van nálunk. Képtelen vagyok elfogadni, anyum élettársát imádom, de a gyereket így nagyon nem tudom elviselni hogy kapásból lett egy 5 éves gyerek az életembe, akinek mindig szabad akarata van hogy azt csináljuk amit ő szeretne, meg 1 dolgot bekérdez 6x, meg anyu is 100 türelmesebb vele mint velem volt ennyi idősen. Oké azóta eltelt 13 év anyu is megváltozott, megkomolyodott a feladatra, de ez hogy nem is a saját gyereke és mégis ki van nyalva a valaga ez nekem nagyon b.assza a csőrömet. És én vagyok a szar hogy leosztom a gyereket mikor 5 éves és velem szemtelenkedik, meg átmegy pofátlanba. Szerintem nem az én dolgom megnevelni, de azt szerintem nem muszáj eltűnöm hogy lenézzen egy 5 éves takony. Én imádok anyuékkal lenni, anyuval is nagyon jó volt (lenne) a viszonyom, amíg nem kerültek ezek a dolgok bele az életünkbe. Én elfogadom hogy ő boldog, jól érzi magát. De én ha a fejem tetejére állok sem tudom megszokni hogy 18 évesen a gyerekjátékokon esek kelek a lakásba és bepofázik egy 5 éves.
Rengetegszer ezen veszünk össze anyuval, és ez nekem nagyon rossz mert ő a mindenem. És állandóan az van hogy kiabálunk sor kerül arra hogy mindenki elmondja a véleményét, de képtelen vagyok úgy elmondani a dolgokat ahogy valóban gondolom, mert 3 mondat után mikor látom hogy reménytelen hogy az én nézőpontomat is megértse akkor elbőgöm magam, és inkább sírok a szobámba fél órát.
18 éves leszek 2 hét múlva, tudatosult bennem hogy vége a gyerekkoromnak ami eszméletlen módon hiányzik és soha semmi nem lesz a régi. Kemény embernek mutatom magam kívül, engem a legjobb barátnőm sem látott még sírni, de az elmúlt 16 év amit tényleg a legjobb szülőkkel tölthettem elmúlott, elváltak és most 2 év után döbbentem rá hogy nem olyan könnyű elfogadni egy új családot a régi helyett mint ezt én gondoltam... :(
Lehet hogy egy gonosz aljas dög vagyok hogy szeretném hogy kicsit engem is megértsenek? Mert anyu mindig azt vágja a fejemhez hogy csak sajnáltatom magam... És nem is úgy vannak a dolgok ahogy én látom...
Bocsi hogy hosszúra sikerült, de most megint bőgök és ki kell adni magamból mert begolyózok már. A barátnőmnek is mindig panaszkodok, és tudom hogy szívesen meghallgat, de már ég a pofám hogy mindig a családi "problémákkal" nyaggatom. :(
válasza:tegnap 23:45 vagyok
Látom jól lepontoztatok.
Egyébként pontosan tudom miről beszél a kérdező.Én 17 évesen 4 éves ikreket "kaptam" anyukám új társától..
De mégis tudomásul vettem,hogy ezentúl ők is az életünk része lesz.Felfogtam hogy a gyerekek állandóan szétpakolják a játékokat.Nagyon sokszor lépkedtem bele a kis legó játékokba..Az egyik iker kis kíváncsi állandóan kérdezgetett..
- mit csinálsz?
-olvasok
-mit?
-könyvet
-miért?
-mert szeretek olvasni.
-de miért?
-mert jó olvasni
-de miért??
és ez ment órákon át..
A másik kis eleven ha tehette a békát is az ágyamba tette.
Mégsem beszéltem róluk így.Mégis türelmes voltam,és felfogtam,hogy csak 4 évesek.Mi sem voltunk különbek ennyi idősen..
Nekem is fura volt egyke gyerekként hogy hirtelen 2 gyerek jött..De egy idő után már megszoktam őket..
Sőt amikor 19 éves lettem anyukám megszülte az öcsémet.Ő sem különb most mint az ikrek voltak..
Szóval én nem értem,hogy miért vagy ennyire rosszindulatú..
válasza: válasza: válasza:Láttuk mi is hogy NEM LAKIK A KISFIÚ VELÜK! És? Még mindig azt mondom, hogy idő kell neki az új helyzethez, most nehezen viseli de majd meg szokja.
Te gondolom a gyerekedet majd ki dobod otthonról mert 18 éves lett, felnőtt vagy lehet menni. Mert manapság meg ez olyan egyszerű is. Szüksége van az anyja támogatására(nem anyagi) ez nagy baj? Szerencse hogy az én anyukám nem ilyen felfogású, ő mindenben támogatja a gyerekeit és nem dobál ki minket, hogy helló 18 vagy lehet menni....
válasza:A válasz írója 70%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 00:08
Azért mert hogy vki 18 éves miért kell költöznie? Nem igazán értem...
válasza:Én is megértem a kérdezőt. Mellém 10 évesen csöppent egy unokahúg. Ha itt aludt, akkor egész éjszakákat kellett vele fennlenni, mert sose tudott aludni. A szanaszét hagyott dolgait még most 10 évesen se tudja elpakolni, még egy pohár üdítőt se tud önteni. Egész nap a gép előtt ül, a család meg csak csodálkozik, hogy mitől hízik a gyerek. Ha itt van, folyton húsleves meg tejbegríz/sültkrumpli a menü (ezen kívül semmi mást nem eszik meg). Mindig az van amit ő akar...
Én se emelhettem fel a hangom sose ellene, tűrtem. Mindenki tudta/tudja, hogy nagyjából ki nem állhatom, de ez van, nem szóltam egy rossz szót sohasem. Azért, mert azzal teljesen magam ellen fordítanám a szüleimet. Próbálj meg tűrni és mosolyogni, hidd el, a jéghideg mosoly sokkal jobban felidegesíti a gyereket, mintha kiabálnál vele - és még félelemkeltő is.
Ahogy azért végignéztem a kommenteken... Érdekes, miért mindig mindnenki a kicsit védi? Attól, hogy 5 éves, nem lehet egy aljas, szemét alak, aki arra utazik, hogy neki mindent másnak semmit? Az én unokahugom is ilyen, amint elkezdek valakivel beszélgetni, azonnal odajön és beleszól, direkt azért, hogy vele és ne velem foglalkozzanak.
Még egy tanács: mikor ott van, intézd úgy, hogy menj el. Legjobb lenne, ha lenne barátod, és hozzá mehetnél. Akkor talán nem lennél annyira szeretethiányos sem...
Én soha nem akartam testvért, de még ha most születne egy, teljesen más szituáció lenne. Mert az a gyerek valamennyire az én vérem is lenne, születése után része lennék az életének, én is tudnám formálni, ha valami nem tetszene rá szolnék hogy ezt meg azt nem szabad így csinálni.
De más gyerekét, elfogadni úgy hogy mondom hogy vigyük le a játszótérre, mi is frizbizünk közben, a gyerek is elvan és mindenki boldog. Akkor a gyerek hisztizik hogy ott kék csúszda van és nem piros, meg itt csak 1 mászóka van és ez nem jó stb. és akkor oda viszik anyuék ahova ő akar menni. Én tök jóba voltam a gyerekkel 1 éve ilyenkor, csak rájött hogy én jó fej vagyok, meg velem lehet bohóckodni és átment szemtelenbe.
Én nem akarom őt utálni, csak nehéz elfogadnom, és elviselnem mikor van 6 másik bajom, akkor még a gyerek szívja az energiámat. Van amikor mondom anyuéknak hogy pihenjenek majd én megfürdetem és elvagyok vele, és elmondom neki azt amit kérdez úgy hogy ő is értse ennyi idősen meg én is szépen fogalmazzak. Meg rajzolok neki hogy kitudja színezni stb. de mikor 3-4 órát gépezik, utána meg követeli tőlem hogy adjam neki még oda a gépet és lecsukja a kijelzőt hogy én se tudjam megnézni a dolgaimat, meg ilyenek akkor elmegy az agyam tőle.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!