Ezt hogy lehet átvészelni?

Minden iskolámban osztályelső voltam mindig.. okj, és fősuli alatt egyaránt. voltak barátaim, népszerű voltam. Aztán terhes lettem, (8éves kapcsolat volt már akkor) megszületett a lányom, az államvizsgát már úgy tettem le, hogy ő megvolt. A baráti kapcsolatok leépültek, eltávolodtak stb. Most ott tartok, hogy lányom szeptemberben kezdi az óvodai oktatást, és bizony nekem munka kell.. de nem találok. Kezdem magam egy vesztesnek érezni.. még csak be sem hivtak eddig sehova. Az egészben az a szörnyü, hogy úgy érzem tényleg sehova nem kellek .. minden magamba vetett hitem, kipukkant mint egy lufi. Régebben magabiztos voltam.. tudtam, hogy tudok.. most csak azt tudom, hogy teljesen kivagyok. Anyuék segítenek anyagilag.. de néhány napja már ő is mondta, hgoy jó lenne ha már találnék munkát, mert nekik is van családjuk.. és nem gyözik.. Nevelő apám, pedig folyamatosan azt szajkózza, hogy ő bizony már rég talált volna.. Múltkor mondtam neki, hogy akkor vigyen be ő valahova.. ha ilyen okos.. mert kb. úgy adja elő, mintha nem is keresnék.. ja és a végképp kiborító az volt, hogy tesóm barátja most végzett a suliban.. ment is rakodónak.. egyből talált..felvették.. jó persze én diplomával szeretnék.. de ennyire nem kelek???? még csak vissza sem jeleztek nekem az eddigi helyekről.. akkora pofára esés ez nekem.. nem tudom már kezelni..