Ez most gyávaság és önzőség a párom részéről, azért mert vmilyen testi fogyatékossággal rendelkezem?

Ha én lennék fogyatékos/beteg, végiggondolnám az alábbiakat:

.

Hogyan érinti a mindennapjaimat: állandó gondoskodásra szorulok, vagy képes vagyok magamat önállóan ellátni?

Milyen hátrányaim voltak belőle: csúfoltak a társaim, korlátozva voltam a pályaválasztásnál?

Milyen állandó negatívumai vannak: kisebb-nagyobb fájdalmak, életfogytig tartó kezelés?

Utána néznék annak, hogy csak az engem érintő enyhe formában örökölheti a gyerekem, vagy súlyosabban is.

Ilyenkor bizony végig kell gondolni, hogy a GYEREKNEK mi lenne a jó. Hogy ő vajon értékelné, teljesnek tartaná azt az életet, amit én élek bizonyos korlátok között? Hogy ha elveszítené a családját, képes lenne e -persze felnőttként- az önálló életre, gondoskodás nélkül?

Ha nem gondolom ezeket végig, csak egyszerűen akarok egy /mégegy gyereket, akkor önző vagyok és felelőtlen.

A kérdésedre nem lehet válaszolni, mert ha válaszolnék, az azt jelentené, hogy ítélkezem a férjed felől, aszerint a kategóriák szerint, amit te előre megszabtál.

Ami egyértelmű: a férjed valamiért nem akar második gyereket, és a te testi fogyatékosságodat használja fel ürügyül. Érdemes volna vele leülni beszélgetni. Lehetséges, hogy csak attól fél, hogy az első gyreknél nem jött ki semmi, akkor "biztos" a második fogja örökölni - ez sem nem gyávaság, sem nem önzőség, hanem félelem és bizalmatlanság, a lehetséges rossz már biztos rosszként való kezelése, eleve előre vetítése.

A nagyothallás nem olyan dolog, ami miatt ne lehetne bátran vállalni a babát. Már azt hittem komolyabb a problémád.

Keressetek fel egy genetikust, aki majd elmond mindent nektek, lehet, hogy te is tanulsz újat és a párod is megnyugszik, illetve látod a reakciójából majd, hogy mi az igazság. Mert egy ilyen dolog miatt aggódni.

A nagyotthallás nem olyan dolog, mint sok más testi fogyatékosság.

Már vannak genetikai tanácsadók, a férjed megnyugtatására menjetek el, kérdezzétek meg a véleményét.

Én jogosnak érzem a fájdalmadat és a megbántottságodat, nekem is a szívembe taposna ezzel...

És igen itt a válaszadók az önzők, most akkor egy fogyatékossággal élő ember ne is legyen anya mert "mi van ha"? A kockázat mindenkinél fenn áll...

Most látom mit írtál.

A párom anyukája nagyothalló. Sem a fia, sem a lánya nem örökölte, mindketten egészségesek.

Ha valami "komolyabb" (azért zárójelben, mert ez is elég neked) bajod lenne akkor én is mondanék valamit ellene, így nem nagyon:-S

De vedd a pakliba azt is, hogy ha a gének játszanak veletek és mégis enyhén nagyothalló gyermeketek születik, mi lesz a párod reakciója?! :((( ezt mindenek előtt beszéld meg vele...

21-L (az előző voltam)

Örülj h van egy egészséges gyereked. A férjed fél és jogos is.

Ha nekem lenne egy nagyothalló párom, nem biztos hogy merném tőle vállalni a gyereket, mert senki sem akar fogyatékossággal élő utódot.

Egy nagyothalló gyereknek nehéz az élete: nem hall jól nem képzi sokuk tisztán a hangokat, eleve diszkriminálva vannak a munkaerőpiacon is!