Terhes vagyok - mástól. Mit tegyek?

A barátomat szeretem, de valahogy már most kezdek lemondani róla, mert minek áltatni magam. Meg amúgy is, ennek semmi értelme nem lenne.

A 'haverommal (fogalmam sincs, most már hogy hívjam) elég érdekes a kapcsolatunk. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, és mindig is szeretett engem. Középsuli alatt is szeretett volna többször összejönni velem, én is nagyon szerettem, de csak mint a legjobb barátot, testvért. Együtt buliztunk, egy csomó mindent együtt csináltunk. Mivel anno elég magamnak való voltam, nem nagyon voltak barátnőim, és csak rá számíthattam.

Utána jött a fősuli és egy albérletben laktunk. Nekem is, neki is jöttek az új ismeretségek, de inkább rövidebb kapcsolataink voltak. Utána összejöttem a barátommal, akivel elég komoly lett, és itt volt egy kis törés. Utána már kevesebbet beszéltünk. Hiányzott nagyon, de a barátomnak se esett jól, szóval elköltöztem és egy idő után megszakadt a kapcsolat. Utána jött a mosolyszünet és vele pont összetalálkoztam azon a bulin. És akkor megtörtént.. Persze másnap nagyon ostobának éreztem magam és megbántani se akartam ezzel, de egyszerűen megtörtént. Mondjuk nagyon jó volt vele és valamit elindított bennem, de még nem tudom hova tenni ezt az érzést.

Eltiltani meg semmiképp se fogom a gyerektől, akárhogyan is alakul majd. Amúgy anyum is drukkol neki, mert mindig imádta, vele ellentétben a barátomat kevésbé.

Szia!

Köszönöm az érdeklődést, igen, van baba. :)

Az akkori pasimmal, miután a doki megállapította a terhességemet, szakítottunk. Voltak kisebb botrányok, de túl tettem magam rajta. Elején nehezen viseltem az egészet, pár hétig rosszul voltam, sokat hánytam, fogytam, így akkor az apára voltam a legkevésbé kíváncsi. Utólag már bánom, de akkor tényleg nagyon ramatyul voltam. Szóval a lényeg, hogy szeptember végén próbaképp összeköltöztünk, hogy még időben kiderüljön, működik-e vagy sem, mert sokkal nehezebb lesz majd a baba mellett. De nagyon pozitív az egész, most már nagyon boldog vagyok, egy nagyszerű társra találtam. :) Nagyon sokat segít, megvan mindenünk, és a tavasz végén nagyobb lakásba költözünk. :) Azt sajnálom, hogy korábban nem próbáltam meg vele, mert nagyon megszerettem, de mindegy most már, így alakult. Kellett pár csalódás, hogy tudjam őt értékelni és megbecsülni. :) Amúgy március végére várjuk a kislányunkat, Petrát. :)