Túllépek ezen valaha? Senkit nem szerettem még így.

Nem leszel szerelmes idovel.Az mar maximum szeretet tud lenni.Szerelemes az elso pillanatban leszel es ha megmarad vagy csak kicsit enyhul akkor lesz minden jo.Sajnallak de tul kell magad tenni ezen.Es valaki irta elottem a nagy igazsagot,hogy az ido minden sebet begyogyit.Ez nagyon-nagyon igaz.Idovel jobb lesz. 30/F

Ahh, teljesen igazad van. Én is így gondolom már, hogy a szerelem nem kialakul, azt nem az idő érleli, úgy mint pl. a barátságot. Kb 2 perc után el tudod dönteni, hogy te abba az emberbe bele fogsz-e szeretni vagy sem. Nincs olyan, hogy majd 3 hónap után "kialakítom" magamban. mert mindketten ezt hittük az exemmel. Kb 3 hónapja voltunk együtt, amikor kipuhatoltam, hogy szerelmes-e mert persze én már olyan szerelme voltam mint az ágyú. Hát nem... de majd az lesz, úgy érzi. pffff.... Akkor azt mondtam, hogy oké, hagyok időt. Aztán végül 1 hónapja kibukott a dolog, hogy nem tudott soha úgy érezni és így nem is olyan erős a kötődése. Soha többet nem megyek bele így egy kapcsolatba, ez egy nagyon fájdalmas lecke volt, de ez a tanulsága valószínűleg. Azt megkérdezhetem, hogy te mit éreztél a kapcsolatban, hogy nem voltál szerelmes? Te is úgy érezted, hogy ez kevés lesz ahhoz, hogy azzal a lánnyal maradj, akármilyen szép is, csinos is, aranyos is, és jó a szex? Mert ezek nálunk is megvoltak: nehéz, lobbanékony természetem van, de mintabarátnő voltam: megértő, támogató, házias, szabad teret hagytam, nem volt nálam tabu a szexben, fékeztem a hisztijeimet, amennyire tudtam, még főzni is megtanultam.

20/L vagyok

Leirtam a kérdésedre a választ az első válaszomban ha nem vetted volna észre!

Azt ne mond nekem, hogy derült égből villámcsapásként jött ez az egész! Egy normális kapcsolatban olyan nincs, hogy minden ok, és másnap a pali közli veled, hogy ennyi volt! Érezned kellett, hogy nincs minden rendben, ahogy le is irtad! Nem értem miért vágysz egy olyan kapcsolat után, ahol igazán nem is szerettek téged! Ezt te irtad! Ilyen esetben egy büszke nő szakit előbb, nem várja meg még az illető megunja és eldobja, miközben végig érzni, hogy nem szeretik! Ha mégis megvártad, legalább felkészültél volna, hogy ne legyen "sokk"!

És bocsi, ha most durva voltam, de felidegesitettél azzal, hogy nem fogtad fel, hogy nem rosszból irtam amit irtam, és azt sem, hogy válaszoltam a kérdésedre! Olvasd csak vissza!

Kedves, nem szeretnélek megbántani, de te nem értettél meg és eleve olyan lekezelő, éretlen stílusban vágtad be magad ide, hogy nem kérek tőled több kommentet. Szíves megértésedet köszönöm.

Nem olvastam el a kommenteket, de kérdező, engem az érdekelne, hogy arra, hogy a barátod nem igazán szerelmes, csak kényelmesen elvan melletted, mikor jöttél rá?

Nem érezted az elejétől fogva, hogy valami nincs rendben? Vagy akkor még úgy tűnt/úgy tett?

Nekem ez olyan fura, én is két éve vagyok a barátommal, és (mivel kissé önbizalom-hiányom van) folyamatosan bizonyítania kell, hogy mennyire szeret, és megbeszéltük rég, hogy mindkettőnknek ez a legtökéletesebb, legkomolyabb kapcsolata, és egy életen át tervezünk.

Nekem kell ez a bizonyosság, hogy nyugodt szívvel töltsem vele az életemet. Nálatok hogy volt ez?

Az egyik barátnőm márciusban szakított a pasival, akihez férjhez akart menni, akinek gyereket akart szülni. Egy év után. Most már altatót és nyugtatót szed, mert nem tudott aludni, és dolgozni se nagyon a sírógörcsök miatt. Ő már tényleg pszichológiai eset. De szerintem 1-2-3 hónapon keresztül intenzíven gyászolni egy kapcsolatot normális. Tovább már nem. Nem azt mondom, hogy utána mindennek rendbe kell jönnie, de legalább el kell kezdeni újra a boldogság felé haladni, és nem a múlton tipródni. Szóval 1 hónap még belefér, de lassan-lassan tudatosan szedd össze magad.

Megpróbálok sorrendben válaszolni:)

Már kezdetekről fogva éreztem, hogy nála nem teljesen kerek a dolog, nem olyan rajongással van irántam mint én, messze nem. Nem éreztem rajta a csodálatot, nem kaptam soha azon, hogy csak néz és mosolyog. Annyit láttam rajta, hogy jól érzi magát velem, simán szeret velem lenni és ragaszkodik, nagyon jó beszélgetőtárs vagyok neki. Megdícsért persze időnként, hogy csinos vagyok, szép vagyok, de valahogy nem az igazi volt. nem tudom ezt jobban kifejezni, ezt ÉRZI az ember. Aztán pár hónap után kerek-perec rákérdeztem, mit érez, mert egyre kezdett világossá válni, hogy itt csak én vagyok, az aki szerelmes. Nem is tévedtem: kibökte nagy nehezen, hogy nem szerelmes, de nagyon szeret és többnek érez mint egy barátot, de kötődik hozzám és úgy érzi, ő is szerelmes lesz. De ne menjünk szét, mert annyira jó velem lenni és úgy örül, hogy talált végre egy normális lányt. Na itt kellett volna szakítanom. Ilyen NINCS, hogy majd én is az leszek: a szerelem azonnal jön, azonnal érzed, hogy megtaláltad-e a másikban azt a pluszt, ami miatt úgy érzed, hogy IGEN, Ő az, akivel mindenáron együtt akarok lenni. Ez nem kialakul, ez vagy adott vagy nem. Exemnél nem is jött soha. Akkor úgy döntöttem, hogy hagyok neki még időt, hátha kialakul nála is, de ugye most már tudjuk, hogy ez baromság. Ezek után másfél évig homokba dugtam a fejem, néha azt hittem, ő is úgy szeret engem ahogy én őt, de azóta már rájöttem, hogy igazából csak én akartam őt szerelmesnek látni meg mint kiderült nemrég, ő is próbálta magában kialakítani. 1 hónapja meg valahogy kitört belőlem ez az egész: én is megdöbbentem magamon, komolyan mondom, nem terveztem, de kibukott belőlem egyik percről a másikra, hogy "tudom, hogy nem szeretsz úgy ahogy én, te sose tudtál és soha nem is fogsz tudni úgy kötődni mint én és így nem tudom, hogy folytatnunk kéne-e". Nagy csend... aztán ő is kimondta, hogy sajnos, tényleg ez lehet a megoldás, mert ő sem akar már így együtt lenni:SSS

Mindig éreztem valamiféle nyomasztó bizonytalanságot a szívem mélyén egyébként, mert mélyen tudtam, hogy ugye egyoldalú a dolog. Olyan bókokat kaptam, hogy "te olyan normális vagy", "olyan jó veled mindenről beszélgetni", "jó a szex és örülök, hogy ilyen bnőm van", "csini vagy". Ebből nagyon sok mindent le lehet szűrni: aki szerelemmel kötődik, tuti biztos lehetsz benne, hogy nem ilyeneket fog mondani, hanem szavakba nem tudja önteni, mennyire imád és odavan érted...

Nem elkeseríteni akarlak, de mi is megbeszéltük, illetve ő is mondta, hogy én vagyok az első igazi kapcsolata és terveztünk közös jövőt is. Ő magától is mondogatta. Amikor szakítottunk, számon kértem, miért mondta ezt. Válasz: Mert úgy szerettem volna hinni.

Nagyon sok közös élményünk volt, 2 év alatt bejártuk együtt Európát, mindig csináltunk valamit, szinte családtagok voltunk egymás szüleinél...