Elmenjek, ha elzavartak otthonról?

Már nem először történt meg, hogy szóban azt mondta apám, hogy takarodjak itthonról. Sose volt családapa, havonta egyszer hazajön, és ordít, tombol. Eddig mindig, mindenben segítettem neki, mégis mindig lenullázott, hogy én szar vagyok, sose csinálok semmit stb. Mindig feltettem a kérdést, megéri e neki segíteni, de úgy voltam vele, segítek mert az apám, meg miért ne segítenék. Jobb békességben élni, mint haragban. De neki csak akkor vagy jó gyerek, ha engedelmeskedsz a parancsainak, ha ellenszegülsz egyből agresszív lesz. Ez történt az elmúlt két napban is. Pár hónapja egyre jobban agresszív, dobál mindent a házban, ordít. Tegnap úgy ahogy összeugrottunk, mert már elegem volt. Nem volt verekedés csak dulakodás, ma úgyszint. Egyszeráen belemászik az ember arcába szó szerint, és úgy mondja, hogy egy senki vagy. Én nagyon rosszul érzem magam emiatt, mert utálok ilyen lenni (mint ő), utálom ezt az agressziót amiben élnem kell. Most is legszívesebben elmennék, de nincs hova. Szeptembertől kezdődik a suli, ahol kolis leszek. De addig még van fél hónap. Szégyenlem magam. Mit tegyek szerintetek? Ez már csak rosszabb lesz. Megbántam hogy így viselkedtem, de nem azért mert nem volt jogos, hanem csak az érzéseim miatt. Valójában ezt érdemli. Ő nem szeret senkit, őt sem szereti senki.