Titeket érdekel, hogy ki mit gondol rólatok?

Én magasról szarok mások véleményére. Akinek nem tetszik valami az így járt nem kötelező szeretni engem. :D

Régen nagyon foglalkoztatott, mit gondolnak rólam. Emlékszem, az osztálytársaim kihasználták az érzékenységemet, cikiztek a betegségemmel (nem súlyos, "csak van"), kihasználták, ha kedves voltam. Gyakorlatilag mindennel bántottak. Akkor indult bennem egy olyan folyamat, hogy mindig csak arra tudtam gondolni, hogy mások mit hisznek... Üldözési mániám volt, mert amikor versenyekre is mentem haza ebédelni, komolyan azon filozofáltam, hogy az út szélén a kukások nem hiszik -e, hogy lógok... Talán a barátok hiánya is tette ezt. Az osztályból minden vágyam volt egy barát, de nem sikerült... Nem is bánom. Szerencsére találtam olyan barátokat, akik úgy szeretnek, ahogy vagyok, a hibáimmal együtt, kiskori barátságokat is sikerült felújítanom... Most már nem érdekel, ki mit gondol rólam. Aki el tud fogadni, annak értékelem, aki nem tud elfogadni, azt meg nem kényszeríthetem arra, hogy szeressen, vagy fogadjon el. Az idegenek véleménye sem számít már, hiszen úgysem ismernek. :D Úgyhogy nekem már sikerült megváltoznom. :D