Más családnál is ilyenek a vasárnapi ebédek?

Anyám, apám, öcsém, én, és egyedül élö hajadon keresztanyám (60 éves) alkotják a közeli családom. Keresztanyám nagyon gyakran jön át. Pl ebédelni is. Nálunk nincsenek beszélgetések, csak egymás fennhangon történö meggyőzése, számonkérése, leszólása, kioktatása, és ugyanazoknak a "régi idöknek" az elmesélése. Gyülölöm öket! Ki se megyek inkább közéjük, mert csak elkezdik számonkérni az iskolai dolgaimat (egyetem), jönnek az elvárásaikkal. Persze ha nem megyek ki akkor az a bajuk. Tesom 15 évesen 40 kilo, nagyon sovány, ezért mindig nagyon unfair módon leszolják anyámék, és rólam még 22 évesen is gyerekként beszélnek. Egy szrros, öntudatlan gyerekként, aki inkább csinálja azt amit mondanak neki a szülei, ha nem akar rosszat. Nálunk nincs fecsegés, a beszédek mindig oda lyukadnak ki, hogy egymást osztják, nekem meg a fejemhez vágják az elvárásaikat. Pl. egyetemre járok, de legyek kigyurt is, ez az elvárásuk. érdekes modon, akiknél a gyerek nem valami okos, mégse bssszogatják éjjel nappal, hogy fiam tanulj, hanem elfogadják. Mi nekünk meg azt sulykolják állandoan, hogy legyünk tökéletesek, ugy sincs semmi más dolgunk. Az önelfogadást egyáltalán nem szorgalmazzák, és csodálkoznak, hogy én és s testvérem egyaránt egy csödtömegek vagyunk.