Összeköltözés a pároddal?

Lány vagyok,és féltem az összeköltözéstől,leginkább az zavart ,hogy minden nap háromszor nekem kellett valami kaját csinálni neki.

:-)

Amikor először felhozta, konkrétan szakítottam vele, mert fiatalnak éreztem magam (19 voltam). Aztán hozzászoktam a gondolathoz, de kellett pár hét.

Nem volt különösebben fura, de sok új helyzettel kellett megbirkóznunk.

Most már összecsiszolódtunk, természetes, hogy együtt élünk, nincs benne semmi fura :D 23 vagyok, 4 éve élünk együtt.

2006 tavaszán ismerkedtünk meg,a nyáron már hozzá költöztem-illetve költöztünk, mert a nyáron segítettem befejezni a házát,és mikor lakható lett,akkor együtt cuccoltunk be :-D Nem volt bennem semmilyen félelem,nem volt fura,sem nehéz,mert számomra természetes lett az,hogy szeretem,és Vele akarom leélni az életem. A párom nagyanyja is oda jött lakni,az elején jól kijöttünk,sokat tanultam tőle- főzés alapjait- aztán amikor megszületett az első gyerkőc,igen rosszra fordult a viszonyunk... fél éves volt a nagylány,amikor hármasban maradtunk. Azóta jól elvagyunk. Vannak viták a pénz miatt,egyszer az öccsét is befogadtuk,amit nagyon megbántunk,mert majdnem gallyra ment a kapcsolatunk,mert nem bírtam vele együtt élni,és ki is használta a jó szívünket... Befejezte a sulit a gyerek,és tovább állt.Az nagyon nehéz időszak volt! Meg amikor 2gyerek mellett nem volt munkahelye,én meg itthon gyed-en,az én munkahelyem megszünt... sok bántó dolgot mondott,a pénztelenséget egyikünk sem bírta már...fél év után az utolsó 2000 ft-ot kivettem a pénztárcából,és elkezdtem össze pakolni... nem kellett órákig győzködnie,hogy ne menjek/menjünk sehová! Nagyon szeret,és én is! A nagy vita után végre felvették az egyik helyre,ahova előtte jelentkezett... persze ezután nem javult azonnal az anyagi helyzet,felhalmozódott az adósság... de amióta dolgozik,azóta sokkal nyugodtabb,nincs vita! Apróbbak persze vannak,de azok beleférnek!

Nem bántam meg,hogy Mellette kötöttem ki! :-D

Gondolom még a döntés előtt állsz,így: Kívánom Neked a legjobbakat!!!

akkor azért a te eseted eléggé más.

nálunk ez úgy nézett ki, h egyedül laktam a lakásomban, aztán mikor kicsit komolyabbra fordult, már ott is voltak a cuccai. semmilyen komolyabb változás nem történt, csupán annyi, h nem csak randiztunk, hanem együtt is aludtunk mindig :)

Nekem ez aktuális, elsejével költöztünk össze. :) Bár már régóta akartam, az utolsó napokban már majdnem megfutamodtam. :D és az első napok is furcsák voltak. Nem azért, mert nem jöttünk ki a párommal, hiányzott az otthoni lét, pedig épp onnan menekültem, hisz ott egy nyugodt percem sem volt...

De hiányzott a szobám és főleg az állatkáim. :(

Most így majdnem két hét után már nem rossz, sőt, azóta otthon is jártam, és mégis ide volt jó visszajönni.

Maga a megváltozott szitut jól viseltem, hogy most nekem kell mosnom, főznöm, takarítanom, meg minden, otthon elég ritkán vettem rá magam. de szeretem csinálni, párom szerint remek háziasszony vagyok és ő is segítőkész nagyon.

22L