Anyósomnak igaza van?

4 éve itt élünk párommal anyósoméknál. 3 és fél évig anyósommal szinte olyanok voltunk, mint a barátnők. Mindent megbeszéltünk, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer valamin is össze fogunk tudni veszni.

Pár hónapja anyós felmondott a munkahelyén, ittohon dolgozik. Azóta ugye állandóan itthon van, mindenbe beleüti az orrát, mindent ő tud jobban, ő csinál jobban. Állandóan tudni akarja hova megyünk, minek megyünk, kivel megyünk, mikor jövünk, stb. Ezt még elviseltük párommal nagynehezen, mert nem akartunk veszekedni, de azt már én nem birom elviselni, hogy mindent ki akar sajátitani.

Kb. 2 hete is azt mondta nekem, hogy ami a tiétek, az az enyém is! Erre sem szóltam semmit.

Egész családban csak nekem van autóm, az is a szüleimé, csak jelenleg nálam van.

Múltkor anyósomék kérdezés nélkül beleültek és elmentek pár órára. Nem vagyok irigy, csak legalább megkérdezték volna, hogy nincs-e valami dolgom, nem szeretnék-e valahova menni vele, mert ha nem, akkor elviszik.

Bármikor szükségük van rá, szivesen odaadom. Ami idegesit egy kicsit, hogy sose tőlem kérik el, hanem a páromtól.

2 napja pont ültem a bankban, vártam, hogy sorra kerüljek. Csörög a telefonom, anyósom egyik rokona volt. Kérte, hogy adjam a páromat. Mondtam, nincs velem, mert én itt ülök a bankban. Kérdeztem mit szeretne, azt mondta adjam meg a párom számát. Nem is akarta nekem megmondani, hogy miért akar vele beszélni. Nagynehezen kiszedtem belőle. Mondta, hogy anyósommal előbb beszélt telefonon, el kéne őt vinni kb. 20-25 km-re orvoshoz, és anyós azt mondta neki, hogy a párom majd elviszi autóval. Mondtam a srácnak, hogy sajnos ez most igy hirtelen nem fog menni, mivel rengeteg elintézni való dolgom van, de felajánlottam, hogy ha végzek, akkor elvisszük, vagy hogy szólok páromnak, hogy keritsen egy autót, azt mondta nem kell, meg tudja oldani ő.

Kijöttem a bankból, és igaz kiabálva, mert nagyon mérges voltam, felhivtam anyósomat. Mondtam neki, hogy látta reggel, hogy én mentem el az autóval, tudta, hogy ezer dolgom van, nem kellett volna inkább engem megkérdezni először ahelyett, hogy bárkinek is ajánlgatná az autót a tudtom nélkül? Erre az volt a válasz, hogy nem kell akkor segiteni! Végig se hallgatott.

Most én vagyok a világ legrosszabb embere, mert nem segitettem a rokonának, miközben nagyon jól tudja, hogy ezt sose tenném, mert még a kóbor kutyákat is megetetem az utcán, mert azokat is sajnálom, nemhogy családtagot.

Nem szól hozzám 2 napja. Párom is nekem ad igazat, tudja milyen az anyja, de mégis gyomoridegem van 2 napja, nem tudok enni, aludni, mert csak kerülgetjük egymást. Az bánt a legjobban, hogy meg van győződve a maga igazáról, hogy én nem akartam segiteni. Párom próbálta neki megmagyarázni, hogy sose tennék ilyet, meg, hogy ennyire már ismerhetne, csak nem kellett volna egyből szervezkedni a tudtunk nélkül. Az volt rá anyósom válasza, hogy ne keverje a sz@rt!

Ráadásul mikor ez történt, futott panaszkodni páromnak, hogy kiabáltam vele, meg hogy én azt mondta, hogy az az én autóm, pedig egy szóval sem mondtam ilyet! Azt mondta anyós, hogy egy család vagyunk, ezért minden közös, nem?

NE HARAGUDJATOK, HOGY ILYEN HOSSZÚRA SIKEREDETT, DE JÓL ESETT KIIRNOM MAGAMBÓL:((

Előre is köszönöm a válaszokat!

21/L