Anyósomnak igaza van?
4 éve itt élünk párommal anyósoméknál. 3 és fél évig anyósommal szinte olyanok voltunk, mint a barátnők. Mindent megbeszéltünk, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer valamin is össze fogunk tudni veszni.
Pár hónapja anyós felmondott a munkahelyén, ittohon dolgozik. Azóta ugye állandóan itthon van, mindenbe beleüti az orrát, mindent ő tud jobban, ő csinál jobban. Állandóan tudni akarja hova megyünk, minek megyünk, kivel megyünk, mikor jövünk, stb. Ezt még elviseltük párommal nagynehezen, mert nem akartunk veszekedni, de azt már én nem birom elviselni, hogy mindent ki akar sajátitani.
Kb. 2 hete is azt mondta nekem, hogy ami a tiétek, az az enyém is! Erre sem szóltam semmit.
Egész családban csak nekem van autóm, az is a szüleimé, csak jelenleg nálam van.
Múltkor anyósomék kérdezés nélkül beleültek és elmentek pár órára. Nem vagyok irigy, csak legalább megkérdezték volna, hogy nincs-e valami dolgom, nem szeretnék-e valahova menni vele, mert ha nem, akkor elviszik.
Bármikor szükségük van rá, szivesen odaadom. Ami idegesit egy kicsit, hogy sose tőlem kérik el, hanem a páromtól.
2 napja pont ültem a bankban, vártam, hogy sorra kerüljek. Csörög a telefonom, anyósom egyik rokona volt. Kérte, hogy adjam a páromat. Mondtam, nincs velem, mert én itt ülök a bankban. Kérdeztem mit szeretne, azt mondta adjam meg a párom számát. Nem is akarta nekem megmondani, hogy miért akar vele beszélni. Nagynehezen kiszedtem belőle. Mondta, hogy anyósommal előbb beszélt telefonon, el kéne őt vinni kb. 20-25 km-re orvoshoz, és anyós azt mondta neki, hogy a párom majd elviszi autóval. Mondtam a srácnak, hogy sajnos ez most igy hirtelen nem fog menni, mivel rengeteg elintézni való dolgom van, de felajánlottam, hogy ha végzek, akkor elvisszük, vagy hogy szólok páromnak, hogy keritsen egy autót, azt mondta nem kell, meg tudja oldani ő.
Kijöttem a bankból, és igaz kiabálva, mert nagyon mérges voltam, felhivtam anyósomat. Mondtam neki, hogy látta reggel, hogy én mentem el az autóval, tudta, hogy ezer dolgom van, nem kellett volna inkább engem megkérdezni először ahelyett, hogy bárkinek is ajánlgatná az autót a tudtom nélkül? Erre az volt a válasz, hogy nem kell akkor segiteni! Végig se hallgatott.
Most én vagyok a világ legrosszabb embere, mert nem segitettem a rokonának, miközben nagyon jól tudja, hogy ezt sose tenném, mert még a kóbor kutyákat is megetetem az utcán, mert azokat is sajnálom, nemhogy családtagot.
Nem szól hozzám 2 napja. Párom is nekem ad igazat, tudja milyen az anyja, de mégis gyomoridegem van 2 napja, nem tudok enni, aludni, mert csak kerülgetjük egymást. Az bánt a legjobban, hogy meg van győződve a maga igazáról, hogy én nem akartam segiteni. Párom próbálta neki megmagyarázni, hogy sose tennék ilyet, meg, hogy ennyire már ismerhetne, csak nem kellett volna egyből szervezkedni a tudtunk nélkül. Az volt rá anyósom válasza, hogy ne keverje a sz@rt!
Ráadásul mikor ez történt, futott panaszkodni páromnak, hogy kiabáltam vele, meg hogy én azt mondta, hogy az az én autóm, pedig egy szóval sem mondtam ilyet! Azt mondta anyós, hogy egy család vagyunk, ezért minden közös, nem?
NE HARAGUDJATOK, HOGY ILYEN HOSSZÚRA SIKEREDETT, DE JÓL ESETT KIIRNOM MAGAMBÓL:((
Előre is köszönöm a válaszokat!
21/L
válasza: válasza:Nagyon úgy tűnik, hogy mióta nem dolgozik azóta kicsit "unalmasak" lettek a napjai és elkezdett intézkedni.
Én is anyósnál lakom kb. fél éve és mivel hétköznap dolgozik, mire hazajön megfőzök, kitakarítok stb. És nagyon jól meg is vagyunk (mint ahogy ti voltatok),csak remélni tudom, hogy ha netán nem fog dolgozni akkor nálunk nem kezd el unalmában így a hátam mögött rendezkedni a Saját dolgaimmal.
Nagyon sajnállak! Itt tényleg csak az elköltözés segít :( és ha még nem tudjátok megoldani az anyagi okok miatt akkor sajnos ott kell még maradni. Esetleg a te szüleidnél nem lakhatnátok?
válasza:Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, hidd el, tudom, milyen borzalmas.
3 évig mi is a párom szüleinél laktunk (külön ház ugyanazon a telken), hát...elég is volt. A különköltözést nehezítette a családi bizniszük, amiben a párom is benne volt.
Anyós sohasem volt mézesmázos, még a saját gyerekeivel sem, így ezt nem is vártam. De mára világossá vált: ő egy olyan nőt képzelt el a párom mellé, aki kibírja a falusi légkört, és nincsenek tervei. Én egyetemet végeztem, a szakmámmal nem is tudtam volna ott elhelyezkedni...aztán az ingázás végképp kivett belőlem minden energiát.
Nemhogy az anyóssal, már a párommal sem tudtam türelmes lenni. Egy pár hónapra szakítottunk is. Rosszul esett, hogy neki fontosabb az egyébként haldokló üzletük, mint a kapcsolatunk.
Végül ő is belátta: a saját szülei kihasználják, már inkább tekintik őt alkalmazottnak, mint a saját fiuknak.
Most vettünk két hónapja lakást Pesten (felesben). Őt is támogatta a család ugyan, de sajnos nem szívből. Mikor eljöttek megnézni, egyikük se mondott egy mukkot se...na ez rosszul esett. Pedig én a szívem minden melegével vártam őket, sütöttem is...de nem ettek.
Én ezek után nem fogok nyitni, és mivel nem vagyok rájuk szorulva, inkább fel sem hozom a témát a párom előtt. Így őt megkímélem attól, hogy két tűz között legyen.
Így mindig örömmel jön haza, ha itthon béke van, a szüleinél meg az örökös veszekedés és ujjal mutogatás.
válasza:"Csak reálisan kell gondolkozni és igenis először megkérdezni a fiatalokat, akik már FELNŐTTEK, hogy segítesz-e a rokonnak, elviszed-e ide,oda, van-e időd rá, mintsem megígérni előre úgy, hogy a másik nem tud róla és lehet, hogy ezzel borul a napja."
Majd akkor lesznek olyan hű de nagy FELNŐTTEK, ha el is tudják magukat tartani, és egy albérletet fenntartani!
Addig, amíg valaki erre képtelen, nehogy már neki álljon feljebb./És itt NEM a kocsis sztorira gondolok./Igen is húzza meg magát az, akinek ezek az alap dolgok is elérhetetlenek.Mert ne mondja nekem senki, hogyha mind a ketten dolgoznak, akkor nem lehet egy saját lyukat fenntartani.Ja, hogy jobb a készbe, kényelembe, tágasabb, mindennel felszerelet házban élni?Akkor meg viselje a következményeket!
válasza:12:08-as vagyok.
Igen,sajnos ebben a cipőben járunk mindketten.
És te egyébként megmondod ha valami éppen nem tetszik?
válasza: válasza: válasza: válasza:Én egyetértek tegnap 15.06-os hozzászólóval.
Ha valami nem tetszik, akkor nem csinálom, illetve, ha nem tetszik a rendszer anyóséknál, akkor nem lakom ott.
Ha ott lakom, és valóban beköltözöm a készbe, akkor pedig nem panaszkodom.
Mert etikátlan szerintem.
Ott élni valakinek a házában, aki így vagy úgy, de segít, és panaszkodni rá...
Ez nem valami szép.
Az anyós-após segít, mert, ha nem így lenne, akkor nem lakna senki náluk.
Gondolom senki nem mazochista, hogy öngyötrésből lakik ott.
Ez egy segítség, akárhogy csűrjük-csavarjuk.
És az az ára, hogy alkalmazkodni kell, és el kell fogadni, hogy én ebben a házban mindig csak második leszek.
Vagy nem kell elfogadni a segítséget, nem is kell elvárni, el kell menni, és akkor nincs panaszkodás meg sértődés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!