Anyósomnak igaza van?

Ismerős a helyzet.Én fél éve lakom együtt a párommal anyóséknál.

De nálunk is ez van,hogy mindenbe beleszólnak nem csak anyós hanem após is,Teljesen más generáció,semmiben nem értünk egyet.Sajnos!Beszélgetni sem igazán szoktunk,mert nincs közös témánk.A párommal 5 éve vagyunk együtt,de úgy érzem,hogy a szülei még most sem fogadtak el teljesen,és igazából sosem fognak,mert nem vagyok olyan módos mint ők.

Anyósom még úgy ahogy szól hozzám,de apósom csak akkor,ha kell neki valami.Önkormányzatnál dolgozom,ott sok mindent meg lehet tudni a faluról,az emberekről,mindenről,ha van valami eladó,stb...

Persze beszámoltam eleinte nekik,de mostmár nem meguntam.

Apósom nagyképű,büszke,gőgös ember,aki mindenkit lenéz.Egyszer olyan kijelentése volt,hogy aki tőle szegényebb,ő azt semmibe nézi.

Nos,nekem akkor volt elég,megváltozott róla az addig alkotott képem.Mostmár semmit nem csinál,nem dolgozik,csak ossza a munkát,hízott vagy 30 kg-t,és nem bír mozogni,egész nap a teraszon ül,és parancsolgat a fiainak,és sokszor a páromat nagyon sajnálom,mert lehülyézi,lebarmolja,pedig holott nincs igaza.És őket is mindig minden érdekli,hogy mikor,hová kivel megyünk.Mit veszünk,mit ettünk,jó,hogy nem már azt kérdeznék meg h milyet wc-zel?!

Kriminálisak,nem szeretek itt lenni.Hallottam mikor kibeszélt anyósom meg apósom engem,hogy nem csinálok semmit,pedig ez igen csak nagy baromság,de ha csinálom az sem jó,ha nem akkor meg az.E miatt 2 hétvégén is hazamentem a szüleimnél,mert egyszerűen nem bírtam velük egy környezeteben lenni.Nem bírtam azt a nyálas-kétszínűséget,hogy kibeszéltek aztán meg a szemembe jópofiztak.Persze elmondtam a páromnak,duzzogott rájuk e miatt,szólni akart nekik,de nem hagytam,mert ha miattam vesznek össze az csak nekem kellemetlen.Aztán mikor hazamentem a párom nem jött velem,és azon a hétvégén kérdezték anyósék a páromtól,hogy mi a bajom nekem meg neki is...erre a párom mondta,hogy hallottam amikor kibeszéltek...erre anyós az nem úgy van,meg h én túlkomplikálom a dolgokat.Ezen nincs mit komplikálni,a két fülemmel hallottam.És mikor visszajöttem náluk,még nekem volt kellemetlen h tudják,h mi volt a bajom,de mintha mi sem történt volna.

Szóval utálatosak!Én nem is szeretem őket!Alig várom,hogy külön tudjunk menni,és ha minden igaz akkor tavasszal ez megoldható!:) 22/N

Én csak azt nem értem, ha valaki utál valakit, akkor hogyan tud egy fedél alatt lakni vele.

Soha egy percig nem laktunk egyikünk szüleinél sem, és akik anyóséknál laknak, azok fogadják már el, hogy Ők ott csak megtűrt személyek.

Bocsánat, hogy ezt írom, de, ha valaki odamegy lakni az anyósához, akkor el kell fogadnia, hogy ott az anyós az úr.

Ő építette fel az életét, a házat, az anyagiakat.

Ha valaki odamegy, akkor neki el kell fogadni a játékszabályokat.

Nem átmenetileg értem, persze, hogy fél évig, egy évig, amíg külön nem tudnak menni. Úgy értem, ha valaki évekig lakik anyóséknál.

Az ő házuk, az ő életük, aki odament az a "betolakodó".

A kedvéért nem fognak változtatni önmagukon.

Durva, amit írok, de sajnos ez így van.

Ha azt akarja valaki, hogy ne szóljanak bele a dolgaiba, akkor ne támaszkodjon rájuk.

Persze van, aki szerencsés, de aki nem az, annak lépnie kell ebből a helyzetből.

Ott kezdődik, hogy soha nem laknék az anyóssal, és nem is laktam mint már írtam.Ha meg nem tudjátok megoldani, akkor addig nem is kell összebútorozni!És igenis, ha tetszik, ha nem, ott az anyós az Úr, nem ti, és eltelhet 10 év, akkor sem lesz beleszólásotok semmibe.

Gondolj bele abba is, hogy ha ott vagy náluk, akkor az nektek mekkora segítség, ha nem tudtok még egy nyomorult albérletet sem kigazdálkodni.

szerintem az a baja, és azért van megsértődve, mert kiabáltál vele. Szerintem ezért bocsánatot kérhetnél. akkor esetleg enyhül a dolog, és utána megmondod, hogy ha valakinek kéne az autó, akkor veled egyeztessen.

igen, mivel te laksz ott, neked kell először megpróbálni békülni. Valaki azt írta, hogy te meg az ő dolgait használod, ráadásul nap mint nap, és ő ezért sose szólt semmit, és ez igaz, úgyhogy kicsit lehetnél türelmesebb, vagy próbáld meg finoman a tudtára adni hogy te mit gondolsz ezekről. Ha eddig jól megvoltatok, akkor ezután is jól meg tudtok lenni.

A cél az, hogy ne legyen feszültség. úgyhogy kezdj el békülni. Lehet hogy még 1-2 napig sértődött lesz, de aztán biztos megenyhül, és legközelebb már tudni fogja, hogy mi az útja a kocsielkérésnek.

A sztoriban egyébként csak azt nem értem, hogy anyósod miért nem egyből a párod számát adta meg a rokonnak, ha már úgy vélte hogy vele kell megbeszélnie. Anyuka nem tudja a fia számát?

Egyébként felesleges ebből ekkora ügyet csinálni. Valóban igazad van, hogy neked tudnod kell hogy hol a kocsi, és szó nélkül nem lehet elvinni. Nem tudom milyen érték, de gondolom rossz lenne ha valami idegen akit anyós beleenged, összetörné. A rokon meg nyilván nem tudta, hogy a tiéd az autó, mert anyós úgy mondta hogy a fiamék... ebből ő nyugodtan gondolhatta, hogy a srácé a kocsi. anyósod meg azért nem emeli ki hogy a tied, mert minek, úgyis közösen használjátok... és a rokonnak huszadrangú kérdés, hogy kié az autó, mikor dokihoz kell mennie, neki az a fontos hogy valaki elvigye, mert nem tud máshogy elmenni.

Szóval kérj szépen bocsánatot, amiért kiabáltál, egyenesen tőle, akkor majd megenyhül. és legközelebb már biztos odafigyel a kocsikérdésre.

32/N