Szerintetek muszáj, hogy a férfi legyen az "úr"?
A barátommal 2 éve vagyunk együtt,együtt is élünk 1 éve.Szeretjük egymást,de azért szoktunk veszekedni,sokszor kis hülyeségeken,mert a fontos dolgokról általában hasonlóan gondolkodunk...
Kb. 1 hete volt egy vitánk,aminek az egyik unokatestvére is fültanúja volt sajnos.Elég csúnyán összevesztünk egy apróságon.Utána ez a kedves unokatestvér elmesélte a barátomnak,hogy náluk ilyen elő sem fordulhatna,mert ő ugyan meghallgatja a felesége véleményét,de ha ő valamit eldönt,akkor a nő ebbe bele kell ,hogy törődjön,mert le van fektetve,hogy ő az úr a háznál,és így nincsenek viták,és hogy a barátomnak is így kellene csinálnia.
Ezen felbuzdulva a párom közölte velem,hogy mostantól ha pl. akarunk venni egy új autót,akkor elmondhatom a véleményem,ő is elmondja az övét,megbeszéljük,de ő hozza meg a végső döntést.Vagy teszem azt én a saját pénzemből akarok venni egy polcot a lakásba,akkor fel kell őt hívni,megkérdezem,hogy lehet-e,és ha ő azt mondja ,hogy igen,csak akkor vihetem.Fordítva ő önállóan dönthet,elég bejelenteni.Tehát elmondhatom mindenről a véleményem,de övé a döntés joga,és nem veszekedhetek,ha olyan döntést hoz,ami nekem nem tetszik.
Én persze ettől totálisan a plafonon voltam/vagyok,mert úgy érzem,hogy ez nem egyenrangú...Meg úgy érzem,hogy ez megalázó számomra,hogy mindenről ő döntsön,ami kettőnket érintő dolog (az én saját dolgomba azért nem szól bele),és minek mondjak véleményt,ha úgyis ő dönt,és az van,amit ő akar?
Már mindent megpróbáltam,próbáltam vele normálisan beszélni,hogy ez így milyen igazságtalan,aztán egy darabig semmire nem mondtam véleményt,mindenre azt mondtam,hogy ahogy akarod és a legapróbb hülyeségekre is engedélyt kértem,hátha elkezdi idegesíteni,és inkább mindent visszaszív,aztán próbáltam kicsit cinikus lenni,elmondtam,hogy a családfőnek remélem tudja,hogy kötelezettségei is vannak,és mivel volt olyan kedves,hogy magára vállalta ezt a nehéz feladatot,akkor én holnaptól nem megyek dolgozni,mert neki kell eltartania...mindent...semmi nem használ...mit csináljak?:(
válasza:Most nem azért van sok válás, mert a nők elvesztették a nőiességüket.
És régen sem azért voltak tartósabbak a kapcsolatok, mert a nő alá volt rendelve az "urának", és ez gyönyörű helyzet volt, idillikus, és ez a világ rendje, bl, bla, bla...
Azért nem volt válás, mert a nőnek nem volt hová mennie, nem tudta volna eltartani magát és a gyerekeit, és a társadalom is megvetette volna.
Így inkább tűrt mindent.
Ebből nem annyit kell látni, hogy régen kevés volt a válás, most meg sok.
Azt, hogy milyen volt a családi élet a házasságon belül, nem tudja senki.
Hogy mennyit tűrt egy nő, mennyire ment tönkre, mennyire elvesztette önmagát.
Én igenis hiszek a mellérendeltségben.
Annyit érek mint egy férfi.
Nem vagyok ugyanolyan, de ugyanannyira értékes vagyok.
Ja, és feminista sem vagyok, nem is szeretem őket.
Én nem akarok férfi lenni, sem férfias nő, nem hisztizek, hogy a férfiak állva pisilnek, meg nekünk bikini felső kell az uszodába, nem akarom, hogy nő létemre úgy hívjanak, hogy "János", és nem az a vágyam, hogy kommandós legyek, és a férfiakkal aludjak egy barakkban a kiképzésen. Lásd mondjuk Gudrun Schyman elképzeléseit.
Viszont azt hiszem nem gond, ha elvárom, hogy nőként is becsüljenek annyira, mint egy férfit.
És ne a férfi mondja meg, mit tegyek, hogy döntsek, ne adj' isten hogyan gondolkodjak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!