Szerintetek muszáj, hogy a férfi legyen az "úr"?
A barátommal 2 éve vagyunk együtt,együtt is élünk 1 éve.Szeretjük egymást,de azért szoktunk veszekedni,sokszor kis hülyeségeken,mert a fontos dolgokról általában hasonlóan gondolkodunk...
Kb. 1 hete volt egy vitánk,aminek az egyik unokatestvére is fültanúja volt sajnos.Elég csúnyán összevesztünk egy apróságon.Utána ez a kedves unokatestvér elmesélte a barátomnak,hogy náluk ilyen elő sem fordulhatna,mert ő ugyan meghallgatja a felesége véleményét,de ha ő valamit eldönt,akkor a nő ebbe bele kell ,hogy törődjön,mert le van fektetve,hogy ő az úr a háznál,és így nincsenek viták,és hogy a barátomnak is így kellene csinálnia.
Ezen felbuzdulva a párom közölte velem,hogy mostantól ha pl. akarunk venni egy új autót,akkor elmondhatom a véleményem,ő is elmondja az övét,megbeszéljük,de ő hozza meg a végső döntést.Vagy teszem azt én a saját pénzemből akarok venni egy polcot a lakásba,akkor fel kell őt hívni,megkérdezem,hogy lehet-e,és ha ő azt mondja ,hogy igen,csak akkor vihetem.Fordítva ő önállóan dönthet,elég bejelenteni.Tehát elmondhatom mindenről a véleményem,de övé a döntés joga,és nem veszekedhetek,ha olyan döntést hoz,ami nekem nem tetszik.
Én persze ettől totálisan a plafonon voltam/vagyok,mert úgy érzem,hogy ez nem egyenrangú...Meg úgy érzem,hogy ez megalázó számomra,hogy mindenről ő döntsön,ami kettőnket érintő dolog (az én saját dolgomba azért nem szól bele),és minek mondjak véleményt,ha úgyis ő dönt,és az van,amit ő akar?
Már mindent megpróbáltam,próbáltam vele normálisan beszélni,hogy ez így milyen igazságtalan,aztán egy darabig semmire nem mondtam véleményt,mindenre azt mondtam,hogy ahogy akarod és a legapróbb hülyeségekre is engedélyt kértem,hátha elkezdi idegesíteni,és inkább mindent visszaszív,aztán próbáltam kicsit cinikus lenni,elmondtam,hogy a családfőnek remélem tudja,hogy kötelezettségei is vannak,és mivel volt olyan kedves,hogy magára vállalta ezt a nehéz feladatot,akkor én holnaptól nem megyek dolgozni,mert neki kell eltartania...mindent...semmi nem használ...mit csináljak?:(
NEM !! ne hagyd magad!
a nők is annyit érnek mint a férfiak, talán sokkal is többet :-)
Szerintem a példák mondjuk nem túl jók, mert mi is mindent megbeszélünk, de ha a páromnak nagyon nem tetszene az a polc, akkor nem raknám fel, és ez olyan, mintha az ő döntése lenne, közben meg tul.képpen közös. De azért értem a dolgot:)
Azt nem értem, hogy most 1 hete jött ez rá? Előtte nem ilyen volt?
Nekem ez nem szeretet, szerelem a részéről, ahogy leírtad. Én valószínűleg kiraknám a szűrét, ha amúgy megbeszélni nem lehet vele. Vagy a szakításban is ő döntene?:)
Atyaég... Volt valaha ilyen gondolkodású pasim, na hát záros határidőn belül megszabadultam tőle.
Szerintem egy kapcsolatban két egyenrangú, felnőtt ember van, egyik sem alárendeltje a másiknak.
Ha olyan döntésről van szó, ami mindkettőnket érint, akkor egyértelmű, hogy közösen döntünk. Persze ha valamihez az egyikünk jobban ért, akkor nyilván neki "nagyobb beleszólása" van, de ez szerintem így természetes.
Nálunk az ilyenek, amiket te leírtál, maximum poén szintjén kerülnek elő, a férjem néha mondja hülyeségből, hogy ő az úr a háznál, ezért ez meg az lesz, én meg szintén hülyeségből mindig rávágom hogy nem vagyok a jobbágyod :D
De én nem tudnék hosszú távon egy olyan embert elviselni, aki azt gondolja, hogy neki előjogai vannak csak azért, mert ő a férfi. Te szeretnél alárendeltként élni?
Szerintem próbáld vele megértetni, hogy ő semmivel nem több nálad, és amik téged is érintenek, abba neked is van beleszólásod, mert a 21. században normális körökben ez bizony így szokás. Ha nem tetszik neki, keressen egy önálló gondolatokkal nem rendelkező libát.
Nem!
Nem hiszem, hogy bárkinek is "úrnak" kellene lenni a kapcsolatban.
Egyenlőek vagytok, a nő sem ér kevesebbet, mint a férfi.
Én ezt biztosan nem tűrném el a helyedben!Nem várhatja el tőled,hogy mindenben teljesen behódolj az ő akaratának!
Magyarázd el neki,hogy ha te ebbe belemész,az egy idő után neki sem lesz jó,mert azzal,hogy neked nem lesz beleszólásod semmibe,illetve nem lesz jogod döntéseket hozni,teljesen el fog nyomni téged és idővel a kapcsolatotok olyan lesz mintha ő egyedülálló lenne.Te csak úgy éldegélsz majd mellette mintha nem is léteznél.Ha valamennyire is tisztel ill szeret,akkor ezt biztosan nem szeretné és talán képes lenne lemondani erről az eszement dologról.
Hozzátenném még azt is,hogy az én párkapcsolatom pont a másik véglet.Nálunk a párom mindenben azt nézi,hogy nekem kedvezzen,ill nagyon gyakran rám hárítja a döntéseket.Nekem ez eleinte persze nagyon imponált,de mostmár nem annyira tetszik a dolog,mivel gyakran érzem úgy,hogy túl nagy rajtam a felelősség,hiszen szinte minden fontos döntést én hozok meg és ha esetleg rosszul sül el valami,nekem borzasztó bűntudatom van.
Még azt tanácsolnám,hogy próbáld meg a párodnál a dolognak ezt az oldalát is megvilágítani,akkor talán rájön,hogy ez a döntéshozó szerep nem éppen fenékig tejfel!
Ha szép szóval nem sikerül felnyitnod a szemét,akkor esetleg fenyegesd meg,hogy ha komolyan gondolja ezt a dolgot,akkor elhagyod.
Ez egy hímsoviniszta hülyeség... mindig abból indulnak ki, hogy a férfi tud mindent jobban, meg így ment ez száz-kétszáz-stb. éve... meg ez nekik persze sokkal kényelmesebb (még mielőtt pár lepontozó nekem esne, nem a férfiak ellen vagyok, hanem azok ellen, akik el akarják nyomni a nőket ilyen botcsinálta indokokkal). Normális párkapcsolatban a felek megbeszélik a dolgokat, mindenkinek a véleménye ugyanolyan fontos, és a végén vagy közös döntés születik, vagy az dönt, aki a témában kompetensebb... vagy ha nem született megegyezés, akkor egy másik kérdésben a másik dönt. Akkor sem lenne fair, ha a férfi "tartaná el" a nőt (bár ilyenkor meg a nők nagy többsége ellátja a háztartást, főz, gyereket nevel, szóval amit ők csinálnak, sem kis meló), de amikor a nő sjaát keresetéről is akarnak rendelkezni... agyrém.
Én a helyedben, ha ilyen befolyásolható és hülye a párod, akkor inkább keresnék vki mást. Ha ennyire nem használ semmi, akkor mi lesz 5-10-15 év múlva???...
Egy olyan kapcsolatnak semmi értelme ahol az egyik félnek vétó joga van.
Megkérdezném tőle: Szerinted meddig tartható fent ez az állapot? És rögtön hozzátenném: Ha azt akarod hogy megutáljalak akkor nagyon jó úton jársz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!