10 éve vagyunk együtt a párommal, de még az esküvő szóba sem került, ti boldogok lennétek esküvő nélkül is? Persze jól elvagyunk igy is, de néha titkon azért vágyok egy esküvőre.

őszintén bevallom, hogy nekem fontos az esküvő. Nemcsak azért, mert így a rokonok, barátok, ismerősök végre leszállnak az emberről az állandó kíváncsiskodásukkal, de azért is, mert annyira jó érzés kimondani a sok ember előtt, hogy örökkön-örökké... Lehet, túl romantikus ez a szemlélet, de szerintem egy ilyen "felvállalás" nagyon sokat dob a kapcsolaton. A nőknek szerintem nem is lehet jobban bókolni, mint azzal, hogy írásba adom: mindig ki fogok mellette tartani, és csak ő az, aki kell nekem.

Azt olvastam egyszer egy pszichológiai témájú könyvben, hogy az együttélés egy bizonyos pont után egymás sértegetése. A szerző (egy bizonyos Bettelheim) azzal érvelt, hogy az együttélés lánykérés és esküvő nélkül azt az érzetet kelti, hogy "igen, most per pillanat jól érzem magam veled, de még várok egy nálad jobbra, és ezért nem merem magam elkötelezni melletted". Lehet ezzel vitatkozni, lehet nem egyetérteni, de szerintem nagyon találó. Éppen ezért írta ki a Kérdező is ezt a kérdést: nagyon jól elvannak a párjával, de titokban azért ott bujkál a kisördog, hogy valami mégsem stimmel.

Ha csak a saját esetemet nézem, nálunk teljesen evidens volt már a kapcsolatunk elején, hogy egyszer össze is fogunk házasodni. Nem vagyunk hithű keresztények, de mégis megvolt a késztetés, és ezt nem tudom jobban leírni. A párom azonban egy ideig akárhányszor dobtam fel az esküvő-témát, mindig kitalált valami kifogást: anyagiak, időhiány, "végülis ez csak egy papír". Aztán amikor kiderült, hogy az esküvőt sikerült nullszaldósra kihozni anyagilag, kerítettünk időt is, ő pedig büszkélkedhet a feleségével, aki őt választotta élete párjául :P :), rájött, hogy teljesen felesleges volt emiatt aggódnia. Ahogy már házasokként erről beszélgettünk, elmondta, hogy igazából csak azért félt az esküvőtől, mert azt hitte, hogy ez valami rémesen bonyolult jogi procedúra. Hát, nem az. :)

Persze most lesznek egy páran, akik jól lepontozzák ezt a választ, de azoktól csak annyit kérdeznék, hogy ha ekkora hülyeség a házasság, akkor mégis miért házasodnak össze ilyen sokan még mindig?

én a másik lassan 7 éves kapcsolatos vagyok..

nekem is mondott ilyet, hogy sok pénz, meg hogy már hazások lennénk, ha tudná, hogy én nem vágyok rendes (mennyasszinyi ruha, vendégség, lagzi) esküvőre.. mert nekünk szülők nem igen finanszíroznák..

legutóbb olyat is, hogy attól fél onnantól megromlik, de szerintem csak rajtunk múlik..

ez okés, lehet sokba kerülő lagzi nem lehet, de attól még mennyasszony szívesen lennék én néhán évig is, azt mondta ő azt úgy akarja, ha megkéri a kezem, nem vár, ha nem már szervezkedünk is... de én már azt is mondtam neki, hogy ha lesz, olyat szervezünk amilyen futja, ha szülők mást akarnak akkor majd segítenek finanszírozni is.

Szóval mi sokat beszéltünk már róla, nem tabu, akartam, hogy én is tudjam, hogy gondolkozik és fordítva...

Szóval én innentől csak várok... hátha egyszer, azt mondta, hogy ő majd meg akar lepni vele...

Szóval én néha úgy érzem ez a pénz dolog kifogás... meg kell beszélni, hogy semmi áron nem akarja, vagy kisebb felhajtással igen szeretné... puhatolózd ki, ismerd meg! És talán egyszer, ebben is kompromisszumot kell kötni sajna ott ahol nincsenek erre százezrek a szülők zsebébe...

De egy srácot is olvasnék szívesen, hogy szerinte???

én nagyon egyet értek a 9:37-essel, igen néha én érzem úgy amit írtál sajnos...

és igen, már letettem, tudom, hogy mese-álom az ilyen-olyen esküvő, de akkor is, akármiben, meg hogyan, de egy megismételhetetlen csodás pillanat lehet, ahogy a közös szeretteink előtt kimonjuk, és vállaljuk, örökké!

És nem kell nagy hadsereg, csak tényleg a közeli szeretteink.. utálom is mikor olyanok jönnek oda, hogy gözöm nincs ki az...

Én egy válás után is házasságpárti maradtam.Soha nem szültem volna gyerekeket egy olyan férfinak aki nem méltat arra,hogy a felesége legyek.Ha nem akarja elkötelezni magát egy bizonyos együtt eltöltött idő után,az számomra azt jelentette volna valami nem stimm a kapcsolatunkban.Mert szerintem igenis felelősséggel tartozunk minden kapcsolatban a másikért,a boldogságunkért,ha vannak a gyerekeinkért,csak vannak akik ezt nem szeretik vállalni.Én ezt valamennyire önzésnek tartom.Akit valóban szeretek,az igazinak gondolok,az életem tervezem leélni vele,érte igenis felelősséget vállalok,azt akarom hivatalosan is összetartozzunk.És nem muszáj óriási paszaréval esküdni,lehet szerényebben is,nem lehet ok az anyagiak.Ez csak olyan mondva csinált kifogás.A jóban-rosszban,egészségben-betegségben,gazdagságban-szegénységben pont erről szól,hogy bárhogy,a lényeg,hogy összetartozunk.

Aki meg akarja őrizni a függetlenségét minden áron,annak biztosan oka van rá.Talán tényleg nem érzi véglegesnek a dolgot,és nem akar válni.Én így látom.

De,én soha nem hoztam volna szóba az esküvőt,sőt nem is céloztam volna rá,ha a férjem nem kérte volna meg teljesen önszántából a kezemet.Szerintem ez még manapság is a férfiak dolga.,vagy legalábbis annak kellene legyen.

Ha már egy nőnek kell erre utalgatni,akkor elveszett a varázs akkor is,ha belemegy a férfi.

hát igen, a varázs... ezért nem akarok én sem többet vele beszélni róla, kibeszéltük ki-mit gondol...

és ha így x év múlva sem lesz semmi, nem tudom, nagyon el leszek kenődve, s nálunk az a baj, hogy viszonyt babát már vállalna velem simán, ő nem köti össze a kettőt, én viszont nem szeretnék csak a baba miatt házasodni - hisz ha utána van, mindeki azt mondja... hm..