22 éves vagyok, és még nem volt kapcsolatom. A családom szerint valami bajom van, közben meg válogatós voltam. Megmondjam ezt nekik?

Akkor lennél válogatós, ha 15-ből 1 sem tetszene. Többet járnék szórakozni a helyedben.

F/23

Szerintem pedig csak éretlen vagy még és félsz egy igazán komoly kapcsolattól. Én értem, hogy eddig csak ennyien próbálkoztak be, de ez nem csak ennyin áll. Neked is kell tenni azért, hogy felfigyeljenek rád, hogy "bepróbálkozzanak" nálad... Csak úgy nem fog odamenni hozzád a szőke herceg fehér lovon.

Volt pár hozzád hasonló lány "barátom", ismerősöm anno. A kapcsolatom ugyan minddel megszakadt, de azzal mégis képben vagyok, hogy még mindig egyedül vannak. Ők is várják a sült galambot és ha éppen megérkezik egy kicsit rágós és nem túl nemes példány nem élnek vele, mert "nem ütik meg a mércét". Nekem az a meglátásom, hogy ezek a lányok mind csalódtak. Legalább egyszer, de van amelyikőjük inkább többször. Az egyikőjük odáig fajult, hogy még azt a fiút is elhajtotta, aki alapvetően tetszett neki. Akkor nem ezt a kifogást találta, hogy "nem tetszett" hanem valami egészen mást, de teljesen mind1, mert magyarázkodhat a helyzeten úgy sem változtat. Fél egy kapcsolattól, mert éretlen. És rákenheti arra, hogy ő már csalódott eleget, ami persze egyáltalán nem igaz, ez akkor sem így van. Az is csalódott eleget aki már a 10. fiúját eszi és még mindig nem találta meg azt, akivel huzamosabb időt el tudna tölteni. Viszont a kettő között az a különbség, hogy ezek az emberek legalább adnak lehetőséget a másiknak illetve maguknak. Tapasztalatokat szereznek ÉS most jön a legfontosabb.

Ők tudni fogják azt, hogy valójában milyen partnert is szeretnének és nem csak azt fogják tudni, hogy milyet nem.

És ez nagy előny. Most mondhatod, hogy milyet szeretnél, mert valószínű van elképelésed, de tuti, hogy ha szeretnél találni valami hibát akkor benne is tudnál dögivel. Viszont ezen túl kell jutni.

A nő mindig a kedvére szeretné formálni a férfit. A férfi viszont azt szeretné, ha a nő sosem változna meg.

Nos Murphy bácsi itt is érvényes, mert ez pont ellenkezőleg sül el mindig.

Annyit még hozzátennék, hogy azok a lányok akiket megemlíttettem, a saját szemléletem szerint mind olyan fiú ideált kergettek, amilyen sosem fog eljönni hozzájuk.

És az önbizalom hiányra még ki sem tértem...

Velem is ez a helyzet, csak én 1,5 évvel idősebb vagyok nálad.

Igaz, hogy sok pasival randiztam, volt akivel évekig találkozgattam, de végül nem jött létre kapcsolat. Tetszettek, de nem annyira, hogy együtt legyünk. Túlzás lenne azt mondanom, hogy nagyon megbántam a dolgot, de lehet adnom kellett volna nekik esélyt.

Mostmár úgy gondolom, hogy nem szabad a nagy ő-re várni, inkább belemennék egy első látásra nem túl ígéretes kapcsolatba, minthogy még várjak. Legrosszabb esetben szétválnak az útjaink.

A kapcsolatot is "tanulni kell" és jelenleg nem tudom, hogy viselkednék hosszabb távon egy férfi mellett vagy mit élvezek a szexben.

Egy gondom van, hogy nekem sincsenek barátaim, egyedül pedig fogalmam sincs hol ismerkedhetnék. Nem sok kedvem van egyedül szobrozni egy buliban.

A családodnak meg csak annyit mondj, hogy válogatós vagy és majd remélhetőleg nemsokára megismersz valakit, aki nagyon tetszik neked.

"Kislányom ne várj a szerelemre, mert olyan nincs. Elég ha valakivel tisztelitek egymást, a külsőség meg nem számít hidd el."

Ez hülyeség. Van szerelem, csak nem jön szembe minden utcasarkon. Abban igaza van a rokonodnak, hogy nem kell ahhoz tökéletes külső, hogy valakibe beleszeressünk. Sőt, lehet valakinek tökéletes külseje, de ha nem szerelemből szeretjük, az se jó.

Kell a szerelem, mert olyan összekötő erő, ha kölcsönös, ami nagyon sok mindenen át tud vinni. Talán elmúlik, talán csak megfakul, ha emlékké válik, akkor is olyan emlék, ami miatt nem hajítod el a másikat az első problémánál, hanem küzdesz érte.

Olyan ez, mint amikor gyereked van, akiből aztán kamasz lesz. Az a gyönyörű, bájos, kedves kicsi gyerek már nincs sehol, és számodra mégis a legszebb, a legfontosabb marad, mert hozzákötődtél.

A szerelem így köt össze annyira a másikkal, hogy kibírj mellette, vele sok mindent. Kell ez a kötődés. Enélkül csak az lesz, hogy együtt leszel valakivel, mert már ideje, legalábbis azt mondják, meg aztán jó dolog a szex...Aztán egyszer csak szerelmes leszel és dobod őt.

Én azt mondom, kell az az őrült szerelem ahhoz, hogy később legyen mire visszaemlékezni. És igenis létezik, csak nehéz kivárni és sokan inkább beletörődnek abba, hogy nekik csak egy olyan jutott, akibe nem tudnak szerelmesek lenni.

Én is azt mondtam egy csalódás után, hogy többé már nem várok a szerelemre. 26 voltam, egy srác nagyon tepert. Beletörődtem, hogy ő lesz a párom. Szerettem is mint embert. De nagyon boldogtalan voltam vele és undorodtam a szextől.

Aztán 29 voltam, amikor életemben először átéltem a viszonzott szerelmet valaki mással. Azóta tudom, hogy létezik. Nem hiszek a rózsaszín álmokban, nem hiszem hogy örökké boldogok leszünk. De azt tudom, hogy volt egy őrületes évünk, amit már soha senki nem vehet el tőlünk, mert átéltük. És azóta jött sok-sok kiábrándít dolog, de még mindig olyan szinten összeköt minket az a kezdeti nagy őrület, hogy át tudtunk vészelni együtt sok nehézséget. Nem érdekből, nem azért, mert már nem lehet elválni gyerek, stb. miatt. Hanem mert szeretjük egymást.

Még abban se hiszek, hogy sosem csalhat meg. Csak azt tudom, milyen boldogtalan voltam szerelem nélkül. Még a legszebb percekben is volt egy erős hiányérzetem.

A kölcsönös szerelem nagyon ritka. De én már nem adnám alább.

"Én szeretek választani, vagy el sem tudom képzelni, hogy olyannal jöjjek össze aki nem fog meg elsőre."

"Most ez olyan dolog, hogy nekem is tetszett már csúnya pasi, de ő csak azután tetszett, hogy megismertem és megtudtam milyen jó ember. És a mai napig elfogadnám még úgy is hogy nem jóképű. Mert nekem nem is az számít hogy jóképű legyen, hanem legyen benne valami olyan ami vonz. Ha nem érzem a vonzalmat akkor nem érdekel.."

Ne haragudj, hogy megkérdezem, de most akkor azért nem jöttél össze a csúnya pasival, mert nem fogott meg elsőre, hanem csak később, mikor megismerted? Vagy hogyan van ez most? Meg azt írod, hogy a mai napig elfogadnád, még úgy is, hogy nem jóképű. Akkor miért is nincsen barátod?

Tényleg nem tolakodásnak szánom, csak ha már elolvastam akkor érdekel :)