Kimennél a helyemben vele?

13:00 azért ez nem így van ahogy mondod. Ő is pénzből él , nyilván jobb fizetést akar mindenki.

Neked elég a kevesebb fizetés mert szereted a munkád? Nem igyekeznél hogy ugyanazért a munkáért ha többet is kaphatnál akkor kapj többet. Ez mindenkinél így van legyen focista, könyvelő, vagy kőműves. Neki ez nem hobbi hanem a munkája.

És hogy a kérdésre is válaszoljak, kimennék a párommal. Én az a személy vagyok aki nem szereti a távkapcsolatot, Nekem az a kapcsolat mikor reggel együtt ébredünk fel,nem telefonon beszélünk stb... Halasztani lehet a suliban.Ha komolyan gondoljátok együtt akkor menj ki vele.Max ha nem jön be még mindig haza jöhetsz.

Gondolj bele 1 évig nincs szex, ha problémád van marad a telefon.Jön az egyedül töltött karácsony. stb.. A suliból meg nem lesz egy hatalmas veszteség ha 1 évvel később végzel.

Én tudnék mesélni az iraki városról,az iraki emberekről,szokásaikról.2 évig éltem egy iraki városban Karbalában.

A férjem ott kapott 2 éves munkát,és én vele mentem mert ahogy mások írták képtelen lettem volna 2évig távkapcsolatban élni.

Az első ami meglepett,és "mellbevágott" Az az időjárás volt.Száraz,fullasztóan meleg,és akárhova mentünk az a furcsa szag..Ami nem igazán volt kellemes mert nem tudtam eldönteni,hogy rohadt hús szaga,ember izzadságszaga vagy maga az ottani élet szaga-e..

De pár nap után már nem is érzi az ember mert hozzászokik az orra..Karbala egy kis város ahol a vallás,és a kultúra is jelen van. Csodás mendemondájuk van a városról..Az emberek a maguk egyszerű módján kedvesek,vendégszeretők,de csak addig amíg tiszteletben tartod a vallásukat,törvényeiket.

Sajnos ahogy már írta valaki nekem sem szabadott egyedül mászkálnom a városban.Ha sétálni akartam kellett egy kísérő.Ha a férjem dolgozott a férjem kollégájának a Férfi bátyja és anyja kísérgetett mindenhová.Ha piacra akartam menni,hogy megnézzem milyen az igazi iraki piac,csakis kísérővel.A másik,hogy hiába volt nagy meleg szoknya tilos volt.Bár ez nem okozott nagy gondot mert nem szeretem a szoknyákat,de sortot sem vehettem fel.Csakis hosszú nadrág.Voltaképpen az első nap amikor megérkeztünk vacsorával,és igazán kedves fogadtatásban részesültünk.Majd a hölgyek engem félre vittek egy szobába,hogy most egy időre a férfiak külön vannak a nőkkel (mert a politika,és egyéb híreket a nőket nem érdekli..) A nők a másik szobában olyan élénken állandó egymás szavába kántálva nevetgéltek mint otthon amikor tizenévesen pár tini a gyerekszobában szórakozik.

Próbálták a maguk nyelvén elmondani,hogy mire kell majd figyelnem,és megkértek sok mindenre hogy mit ne tegyek ha nem akarok ellenséget magamnak.Nyelvtudás hiánya miatt is jól megértettem őket,mert vagy elmutogatták,lerajzolták,eljátszották mit nem lehet..

De nem csak a szoknya,és a kíséret volt a fontos.PL: hosszú hajam van,és ha ki megyek csakis leengedve hordattam(a nyakam ne látszódjon ki) Ne fessem ki magam erősen,mert ez már bujaságnak számított(ezzel sem volt gond,mert amúgy sem festem magam)Ha dohányoztam volna (nem cigizek) mondták,hogy csakis otthon a négy fal között.Az utcán egy nő SOHA nem gyújt rá.Ne álljak le idegenekkel beszélgetni.Ne szólítsak le férfiakat,még úgy se,hogy csak az időt kérdezném meg.Vásárolni csakis kísérővel.

Az első pár hónap érdekes volt,és nem volt zavaró,hogy állandóan árgus szemmel figyeltek a kísérők,és ha valami olyat tettem vagy akartam tenni,már húzták is az ingemet,egy éles,mosolygós NO NO NO NO NO kiáltással..de 2 évig nem ment..A végére már inkább otthon maradtam a négy fal között,és vártam,hogy a férjem hazajöjjön.Inkább otthon olvasgattam,neteztem,de már nem akartam még többet látni a városból..De amikor a férjem szabadnapos volt beültünk a kocsiba,és mentünk ki a városból..Megismerni,felfedezni a kis világot..Ezek csodás napok voltak..de sokkal több na volt amikor magányosan,egyedül voltam..

Egyébként a vége felé már nagyon vártam az indulás napját.

Ha újra lenne ilyen lehetősége akkor már tudom,hogy nem mennék ki.Inkább távkapcsolatban élnék,de nem követném..Hiába voltam mellette a magány sokkal erősebb volt,mintha távkapcsolatban lettünk volna..