Miért érdekel még most is ennyi év után hogy mi van vele?

Hajjaj, ez előfordul :)

12 éves voltam, amikor hulla szerelmes voltam az egyik srácba, aki akkor már 22-23 lehetett. Értelemszerűen ő észre se vett, de nagyon megfogadtam akkor, hogy "majd ha nagyobb leszek, sírhat utánam és ő fog könyörögni értem".

15 éve elteltével rátaláltam FB-on, nosztalgiából megnéztem mi van most vele.

Elmosolyodtam magamban, hogy szegény egy tapodtat se lépett előre a 15 év alatt.

Már férjem van és semmi pénzért nem cserélném le másra. Egyébként ő is mutatott már ezer éves "nagy szerelmet" és mosolygott, hogy mi a fene érdekelhette akkoriban rajta.

Ez kicsit visszatekintés is és annak a felmérése, hogy bizonyos életszakaszok elmúlásával mekkorát tud változni az ember. Szerintem semmi rossz nincs ebben.

Sőőőt, most jut eszembe, anyám 68 (!!) évesen néhány hónapja izgatottan rángatta a kabáton ujját, amikor a szülővárosában sétáltunk, hogy nézzem meg azt az öregurat az út túloldalán, amikor 25 évesek voltak, ő mennyire bele volt esve, de a srác/öregúr rá se hederített.

Pedig ő is boldog házasságban él apámmal már 35 éve, és kétlem, hogy 40 év távlatából (azóta nem is találkoztak) hiányozna neki az a "Pisti", akit jól megnéztünk az út túloldaláról :))