Vannak itt olyanok, akik az első barátjukkal/barátnőjükkel házasodtak össze?

Nagymamám is így volt, 16 évesen... Aztán egy idő múlva, boldogtalanabb élete nem is lehetett volna, még az utána jövő nagy szerelmet is elmúlasztotta mivel már házas volt... K*rvára "megérte" kínlódni neki 30 évig... Persze hogy egymás nélkül nemtudjátok elképzelni a jövőt, mert szerelmesek vagytok, de 1,5 éves kapcsolatnál ez normális, de könyörgöm vannak kivételek, de ezen gondolkodni tök felesleges még szerintem, meg gyereken hogy mi lesz 40 év múla veletek. Éljetek a pillanatnak és hello szia...

24/N

Az első "szerelmem" óvodában volt, a második "szerelmem" általános iskola 2. osztályában volt. Utána összejöttem egy fiúval, 7,-es voltam. Ő 8.-os, de évvesztes, szóval majdnem 2 évvel idősebb nálam. Ugye ő elment gimibe, én is mentem utána. Ő egyetemre ment de nem jutott neki kollégium ezért albérletbe költözött, a tesójával. De a testvére elment külföldre, ezért én költöztem oda hozzá. (Akkor mentem fősulira). Akkor együtt éltünk pár évet. Aztán jött az eljegyzés, majd az esküvő. Kislányunk most volt 18 hónapos. Boldog házasságban élünk és most várom a második babát. :)

Mind a ketten hívő reformátusok vagyunk, mindig együtt jártunk templomba. Persze mióta megszületett a kislányunk felváltva járunk.

Igazából, mi nem "beleestünk" egymásba, hanem barátságból lett a szerelmünk. Nagyon sok közös van bennünk, de vannak ellentétes tulajdonságain is. Megértjük egymást. Remélem ez így is marad ;)

Az első mondatomra visszatérve nekem ő gyakorlatilag a 3. szerelmem, de úgy "igazából" az első. Neki pedig én vagyok az első.

27/N

ma 09:01

Irigylem a férjedet.