Volt időszak mikor nagyon szegények voltatok, éheztetek?

A nagyim mondásai voltak:

-Mindig volt úgy, hogy valahogy ne lett volna.

-Nincs az a kevés, amit ne lehetne beosztani, és nincs az a sok, amit ne lehetne elkölteni.

Nagyon igaza volt.

Volt bizony. :( Bár ne lett volna!

Gyerekként, de különösen nagyon fiatal felnőttként sokszor éltem meg, hogy nemigen volt mit ennünk.(Fiatal ember vagyok, nem a padlássöprős ötvenes évek nyomora volt az enyém.) Apám gyermeteg, rendkívül önző ember volt, soha nem törődött magán kívül senkivel. Anyám a párja, de dicséretére legyen mondva annyi, hogy legalább nem hagyott minket éhen veszni.

Konyhán dolgozott, a maradékot hozta haza, azt ettük. Kapott cukrot, lisztet, olajat; a főnöke iszonyú rendes ember volt, amit nem használtak el, azt felosztotta a dolgozók között. Ezért nem haltunk éhen. Rendkívül megalázó érzés volt, nagyon szégyelltem magam a családom miatt. Egyetemista voltam, kuporgattam minden fillért, dolgoztam ezer helyen a suli mellett és csak magamra támaszkodhattam. Nagyon nehéz idők voltak. :(

Mi is most vagyunk nagyon legalján, párom igazi rokkantnyugdíjas, engem a jó állásból kirúgtak, soxor zsíroskenyér hagymával, a munkahelyemen, ahol jutalékos kényszervállalkozóként dolgozom, azt hazudom,h azért nem eszem a többiekkel a kajáldában,mert fogyózom. Holott pénzem nincs rá és zsíroskenyeret meg mégsem vihetek be...

Ebben csak az a legrosszabb,h amikor azt mondom, nincs pénzem, akkor nekem tényleg nincs 3 ft-om se, más meg ezalatt azt érti, h nincs nálam ,20000 ft.

Lehet bunkóság ilyet mondani,de most megkönnyebbültem az olvasottak alapján!:S

Másfelől viszont nagyon kiábrándító ilyeneket látni!Borzasztó hova jut ez az ország!:S

Mi 1 éve élünk együtt a vőlegényemmel eddig azt hittem hogy nagyon rosszul élünk...de a többiek írása alapján,mi "baromi gazdagok" vagyunk!...

"Szerencsére" nincs még babánk így csak magunk miatt kell aggódnunk,de ez is épp elég!

1 év alatt:

-nincs farmerom csak melegítő gatyám

-alsógatyát,bugyit a napokban bírtunk venni 1 év után

-tavaly ősszel lyukas cipőbe járkáltunk az esőben

-nem telt bérletre így a városba napi séta volt munka után

(kb 4-5 km bejutni plusz az ott elsétált kilométerek plusz haza,tehát napi 10 kilométer minimum)

-leszoktam a cigiről hogy több maradjon

-nincs tévénk hogy ne kelljen fizetni a szolgáltatást

-havi nagy bevásárláson(kb 15ezret fizettünk) utoljára tavaly októberben voltunk

jelen pillanatban egy forintunk nincs és tegnap kaptunk a szülőktől 10 zsemlét meg egy doboz vajat hogy legyen mit enni!

-ebédre a szülőkhöz járunk

-amit csak tudtunk eladtunk hogy ezen a rohadt körülményem változtatni tudjunk

De én úgy nézem a dolgokat hogy legalább ezek után a páromat maximálisan tudom tisztelni és felnézek rá hogy ebben a helyzetben is megállja a helyét és kitartunk egymás mellett,tudom becsülni a kicsit is,és amíg ezt le tudom írni nektek,nincs panasz mert van internetem,nincs milliós hitelünk,bár van tartozásunk,néha telik egy kis nasira is!Szóval akkora sz*rban még se vagyunk!

Ennek ellenére nagyon nagyon rossz volt ebből a szempontból az elmúlt 1 év,de szerencsére annyira szeretjük egymást hogy megszépítette ezeket a dolgokat így átvészeltük és tovább tudunk lépni!

És mivel szerencsére erősek vagyunk így jövőhónaptól szinte milliomosok lesz mert mentünk a dolgok után nem csak panaszkodunk ülve a babérjainkon!

A többi hozzászólónak és természetesen a Kedves Kérdezőnek is kívánom hogy jobbra forduljon a helyzete!!!!!!

24 éves lány