Volt időszak mikor nagyon szegények voltatok, éheztetek?

Ez már jó pár éve történt. Teljesen átlagos életet éltünk, nem voltunk gazdagok, de szegények se. Átlagos ház, átlagos kocsi, telek, nyaralás évente, megtakarítás a bankban, stb. Hárman vagyunk testvérek és éppen mindannyian egyetemisták voltunk, mikor apámnál daganatos betegséget diagnosztizáltak. Keresőképtelenné vállt, anyám fizetéséből és az apám táppénzéből még megéltünk volna, de rengeteg pénz elment az orvosokra és a kezelésekre, gyógyszerekre. A szülők nem engedték, hogy félbehagyjuk az egyetemet, hogy elmenjünk dolgozni. Feléltük a tartalékainkat, amit érdemes volt, azt pénzzé tettük (elkótyavetyélni nem akartunk semmit). A kocsit nem tudtuk eladni, mert felváltva hordtuk apámat a különböző kezelésekre. Így is sokat szenvedett, hátha még a betegszállítók hozták volna haza a kocsival egy órás út helyett fél nap alatt. Aztán anyám feladott az utolsó filléreinkből egy lottószelvényt és hatos találata lett a Skandináv lottón. Közel 400 ezer forintot nyert, ami egy jó darabig kihúzott a gödörből. Én ezóta hiszek a csodákban. Sosem nyertünk semmit, de anyám érezte, hogy most játszania kell újból (mikor apám beteg lett, felhagyott a lottózással).

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a rossz után mindig jó jön. Apám hála a kezeléseknek és a műtéteknek, meggyógyult. Most volt a 4 éves kontrollja. Közben mi is lediplomáztunk, jó állásaink vannak, a két testvérem már családot is alapítottak (én vagyok a legkisebb, nekem is van már menyasszonyom). Szóval fel a fejjel, hullámvölgy után jön a felemelkedés.

Siralmas gyermekkorom volt, elmondani is sok lenne.Szinte az utcán éltem az alkoholista szüleimmel.

Ma már céget vezetek, gyönyörű családom van, és régen nem nézem az árakat a boltban.De soha nem felejtem el, honnan is jöttem.

34/N

Bizony,hogy volt.

Kb.4-5 éve volt egy pár hónapos időszak,amikor építkeztünk,egy faviskóban laktunk,anya meg én az egyszem ágyunkban aludtunk,apa meg a testvérem a földön,szivacson,de volt,hogy a hidegebb időszakokban hungarocelen.Volt 1 hűtönk,1 konyhaszekrényünk,meg egy ruhás szekrényünk,plusz egy 1000 éves tv,ami már a műsor kezdete előtt fél órával be kellett kapcsolni,hogy bemelegedjen,és bejöjjön a kép:DD Így utólag vicces!

Alig volt pár váltás ruhám,meg fehérneműm.Lavórban tisztálkodtunk.Konkrétan nem éheztünk,de az biztos,hogy nem egyszer ettem zsíros kenyeret,meg lecsót.Kertben voltak zöldségek,azt ettük,meg volt kenyér,zsír,olcsó párizsi.Sokszor elmentünk gyümölcsösökbe lopni egy kis őszibarackot,almát,szőlőt,meg krumplit,kukoricát loptunk még sokat,és azt főztük,sokszor az volt több napig az ebéd,főtt krumpli/rizs,meg párizsi zsírban kisütve.Emlékszem,"ünnep" volt,amikor a szomszédtól kaptunk egy kis szalonnát,kolbászt,sonkát.Nyaralásról álmodozni se mertem.Sokat kirándultunk a közeli erdőben,meg a falu széli bányatóban fürödtünk,ami nem éppen volt veszélytelen,de akkor nem érdekelt annyira:)

Mostanra már rég felépítettük a házunkat,és sokkal jobban állunk anyagilag,bár hó végén még van amikor így is alig jövünk ki,de éhezésről szó nincs,sőt,nyaralni is eltudunk menni,még ha nem is a Bahamákra:)

17/L

Mondhatjuk úgy, hogy volt, bár én ezt nem éltem meg olyan vészesen, egyrészt mert nem tartott sokáig, másrészt mert kvázi "önként" vállaltam.

Ez akkor volt, amikor elkezdtem dolgozni, és már egyedül laktam. Visszamehettem volna a szüleimhez, de akkor nem lett volna munkám, mivel 200 km-re kellett elköltöznöm ahhoz, hogy munkát találjak, otthon semmi nem lett volna. Eltartottak volna továbbra is, de ezt nem akartam.

Szóval elég kevés pénzt kerestem, megesett, hogy néha rosszul számoltam ki a dolgokat, vagy bejött egy-két váratlan kiadás, így a hónap végén már maximum kenyérre tellett. Annyi volt benne a jó, hogy a munkahelyemen járt ebéd, meg amúgy is lehetett csemegézgetni, mert a vendéglátásban dolgoztam.

Tényleg nem fogtam fel ezt vészesen, fiatal lány voltam, sok sok haverral, pörögtem egész nap, nem nagyon zavart, hogy az anyagi lehetőségeim szűkösek. Volt, hogy két napig egy csomag babapiskótát ettem lekvárral (lekvárt anyu küldte, babapiskótát az előző lakó hagyta ott, a kamrában találtam), én igazából csak nevettem a dolgon.

Akkor lett jobb, amikor átkértem magam másik műszakba (korábban nem volt rá lehetőség, csak kirúgtak valakit, és át tudtam venni a helyét), akkor már délután kezdtem és éjjel végeztem, így kaptam műszakpótlékot, így jobban be tudtam osztani a pénzem. Végül haza tudtam költözni, mert otthon is kaptam álláslehetőséget, akkor már nem a szüleimnek kellett eltartani, de velük laktam, így lakhatásra nem kellett költenem, csak a rezsibe adtam bele. De azóta megint nem a szüleimmel lakom, csak most már szerencsére több a bevételem, bár most se élek nagy lábon.

Volt.14 ás 16 éves korom közt,egyedül éltem,albérletben.Írtam már ide,de akkor az volt a kérdés,hogy mikor,hogy költöztünk el a szülői házból ilyenek....

Sajnos volt olyan,hogy nem lett volna mit ennem és eladtam a bicajomat,hogy legyen pénz kajára.Ezután gyalog jártam a buszmegállóhoz,ami 3 kilométer volt.

Ezután nem volt már ilyen.

16 évesen találtam normális,bejelentett munkát és 18 évesen vettem egy házat hitelre.Akkor is volt olyan hónap,amikor nem volt pénzem buszbérletre...Nagyon szépen felújítottam a házat.Aztán azt el kellett adni(kellett készpénz a teherautó jogsimra és amúgy is sok volt a törlesztő,bár éppen fizethető lett volna)de vettem másikat,egy nagy tanyát,főút mellett és vissza fizettem a hitelt.Azóta nagyobb anyagi gondom nincs.A kisebbeket meg nem számítom.Így rendeződött végül hitelmentesre az életem.

21/L

Olvasom a történeteket, nagyon kemények. Sokminden eszembe jutott.

A legrosszabb az volt (bár most sem vagyunk gazdagok!), hogy a suli, ahová a lányaim járnak, nagyon túlbecsüli a szülők pénztárcáját. Szinte minden nap (!) kellett/kell bevinni valamit (toll, füzet, ragasztó, lepedő, ital, süti, stb...) és sokszor nem tudtam ezeket megvenni.

Ez volt a legelviselhetetlenebb. A gyerekek arcát látni, hogy megint ők lesznek, akik nem visznek flancos famentes rajzlapot, fejenként 10 db-ot... Ugyan ez csak 5-600 ft, de ahol nincs, ott tudják, mit jelent 5-600 ft.

Zárójelbe megjegyezném, hogy ettől függetlenül mindig kitűnők voltakl, és most is azok.