Mit csináljak a barátom családjával?

Na, oké, én nem akartam különösképpen panaszkodni a párom családjára, mert ők olyanok, én meg ilyen vagyok, de az a helyzet, hogy ők folyamatosan sértegetnek engem, és a családomat is.

Anyukám óvónő, és az a lenézés, ahogy beszélnek az óvónőkről, hogy nem csinálnak semmit, meg az, amit csinálnak, az nem munka, és jókat röhögnek saját magukon, miközben úgy beszélnek az óvónőkről, meg a daduskákról, hogy "Ezek" ilyenek, meg olyanok, az nagyon rosszul esik.

Sírni tudnék ettől, mert tudom, hogy anya mennyit dolgozott, és dolgozik most is, és ez egy értékes munka, és nem ő tehet róla, hogy nem fizetik meg.

Ahogyan a családunk sem értéktelenebb attól, hogy nekünk csak egy panel lakásunk van.

Az is nagyon bántó volt, amikor kinevették, hogy anya mennyi adóvisszatérítést kapott.

A testvérem is tanár, ő sem keresi holtra magát, és az is nagyon fáj, ha azt mondják, hogy aki ennyit keres, az "igénytelen" ember.

Szerintem ez nem igénytelenség, és nagyon bántó, ha le "igénytelenezik" azokat, akiket szeretek.

De nem szólok, mert nekik tényleg több pénzük van, sokkal több, és mint tudjuk "Pénz beszél, kutya ugat."

Én tényleg próbálok kedves lenni velük, nem szólni, ha bunkóznak, közös témát találni velük.

Ezért nem is írtam bele a kérdésembe azt, hogy ők hogy nyilatkoznak az én családomról.

Mert nem akartam sajnáltatni magam.

Ezt is csak azért írtam le, hogy tisztább legyen a kép.

Úgyhogy senki ne gondolja, hogy az én családom csak olvasgatva üldögél a fák alatt, ahogy én sem teszem, mert van munkám, és csinálom az egyetemet is mellette.

Egyszerűen bántó, az, ahogy nyilatkoznak rólam, és hiába vagyok kedves, hiába mosolygok, beszélek arról, amit én szeretek, csak a szájukat húzzák mindenre.

A barátomat szeretem, mert tud normális is lenni, csak sokszor rá is rájön a "rapli" és elkezdi kritizálni azt, ahonnan én jöttem, és ami én vagyok.

De remélem, hogy ő nem néz le engem, és ez a pökhendi szövege csak a családjától jön.

Legalább is remélem!