Életemben 2-szer találkoztam édesapámmal. Annak is már vagy 12 éve. Mit tennétek a helyemben?

Szia!

Sajnos ismerős a helyzeted olyan szempontból, hogy én sem ismerem az apám. 4éves voltam mikor a szüleim elváltak és kijelentette a bíróságon, hogy inkább nem megy el dolgozni, minthogy kelljen fizetnie a gyerektartást. Az elmúlt 14 lassan 15 évben egyszer sem látogatott meg minket./engem és a bátyám)(szép kis apa). De most nem ez a lényeg.

Hogy én mit tennék a helyedben az megint egy más dolog. Tudod amikor már egy apa nem törődik a gyermekével arról elég rendesen megvan a véleményem, persze érthető, hogy kíváncsi vagy rá. Ha kis településen lakik akkor sok esély van rá, hogy valaki ismeri. Vagy megpróbálhatod a település alapján megkeresni telefonkönyvben, vagy a tudakozó által, feltéve ha van telefonja. Ha sikerült megtalálnod beszélgess vele, hogy miért nem látogatott téged. Mondjuk nálam ez az érzés nagyon kettős, mert néha azt gondolom, hogyha véletlenül találkoznánk akkor leülnék vele egy ital mellé és elmeséltetném vele az ő álláspontját is, hogy miért is ment el, és miért mondta azt amit már leírtam. ( a bíróságos dolog). Néha viszont legszívesebben amikor eszembe jut akkor egy kanál vízben is meg tudnám fojtani. Persze nem tudom, mert nem ismerem, meg mégiscsak az apám. Vannak dolgok amiken az ember nem tud változtatni.

Ez persze csak az én véleményem.

Azonban ne felejtsd el, hogy mindennek oka van.

Ha viszont meg szeretnéd keresni édesapád sok szerencsét hozzá, és remélem, hogy sikerrel jársz.

Minden jót!

19L

Keresd meg! Mindenképp. Akárhogyis de szedj ki anyukádból infókat. Ezt most azért mondom, mert egyik barátomat is elhagyta az apja gyerekkorában, párszor találkoztak de semmi extra. Felnőtt ffiként gondolkodott h megkeresse-e sosem szánta rá magát. Majd egy napon jött a hír, h baleset érte az apját és meghalt. Szerinted mit érzett?

Szóval ezzel nem érdemes lacafacázni, vannak dolgok amiket addig kell meglépni, amíg nem késő.

Drukkolok, h megtaláld.

Ja és persze adj neki időt h megmagyarázhassa, miért nem keresett, tudod az élet nem fekete v fehér, sajnos én ezt már tapasztaltam, az emberek nem tökéletesek, de talán ő is megérdemel egy esélyt.

Anyukádat kérdezd meg határozottan. Valami oka van,amiért nem akar beszélni róla. De neked jogod van megtudni az igazságot. Ahol lakik,ott az Önkormányzatnál érdeklődhetsz a lakcíme után. Keresed fel. Lehet,hogy csalódás lesz,de legalább megnyugszol. Nem biztos,hogy valóban ő volt a hibás a válásban. Talán azért nem keresett,mert anyukádék nem engedték. Tudok ilyen esetről.

Sok szerencsét hozzá.

háááttt...tudjátok azért eléggé furcsa néhány hozzáállás itt a gyk-n...

Én minidig is azt vallottam, hogy soha semmit ne higgy el amit úgy mondanak / mesélnek neked valakiről! Alapnak jó, de hogy azt tényleg elhidd hogy úgy is van (volt) az nagy butaság lenne. Légy objektív, és személyesen tőle kérdezd meg a dolgokat!

Tudjátok lehet az egyik ember elmeséli a történetet ( + még ki is színezi) hogy kedvezőbb színben tűnhessen fel a gyereke előtt, közben lehet hogy a másik teljesen mást mond...

pl: anyád azzal áll elő hogy csak 2 x látogatott meg téged gyerekkorodba, és hogy milyen apa. Ez lehet igaz, hisz csak kétszer látogatott meg nincs mit ezen ragozni. De! lehet hogy ők ketten megállapodtak abban hogy nem látogat meg, hanem levelet ír neked. Erről lehet nem is tudtál. Sőt lehet hogy az anyád a leveleket kidobta, csakhogy azt tudja mondani: na látod milyen az apád...eg csomó hasonló példa lehet, ezért is mondom azt, hogy nyugodtan keresd fel (amíg él) és beszélgessetek... Most komolyan! Már felnőttél, 18 éves vagy. Apádra már nincs szükséged, a pénzére sem, így semmi veszteni valótok nem lenne ha mind a 2-en leülnétek és felnőttek módjára beszélgetnétek, nem?

lehet hogy téged érdekel és szeretnél vele találkozni, mert mégis csak a vérszerinti apád, de őt biztos is hogy nem érdekled. Ha érdekelnéd akkor többször felkeresett volna vagy legalább néha felhívott volna telefonon. Neki már biztos van új családja és velük boldog, a régit meg már réges-rég lezárta.

Azt pedig nem értem, hogy tudsz úgy rá tekinteni mint apukádra, hisz nem is ismered.Csak annyit tudsz róla, hogy ő is jelen volt mikor téged összehoztak.

eléggé hasonló helyzetem van/volt. Nekem is 1 évesen szétmentek a szüleim, apám sz.rt a fejemre. Annyiban vagyok "szerencsésebb", hogy tudtam ki, életemben 5szö láttam maximum. De volt olyan, hogy szembejött az utcán és a barátomat gyorsan berángattam az épp ottlévő mekibe, hogy nehogy meglássa milyen apám volt.

Igen alkoholista lett, ronda volt, elnézést a kifejezésért de vállalhatatlan... Pedig régi fényképeken teljesen normális férfi volt.

Az embereket tönkreteszi az alkohol.

Nem lehet, hogy neked is valami baj van az apukáddal? Vagy esetleg nem is tudja, hogy te vagy?

Szerintem keresd meg, az enyém is meghalt 5 éve...sose lehet tudni...keresd fel míg lehet.

21l

Persze, minden bizonnyal anyuka kidobalta apuka leveleit, aki naponta irogatott pici fiacskajanak, meglatogatni meg azert nem birta, mert anyuka koholt vadakkal bortonbe jutatta es sinylodik msot kenyeren es vizen.Nem szappanopera ez, barmennyire is szebb lenne azt hinni.

Ha nekem gyerekem lenne, es akarnam latni, nem erdekelne a masik szulo, addig harcolnek, amig nem tudom magam mellett a gyerekem, megha csak hetvegente is, vagy valamilyen idokozonkent.

Nem hiszem el, hogy meg lehet zsarolni, fenyegetni egy szulot olyan szinten, hogy akarata ellenere ne nezzen ra a gyerekere.

Persze, kedves kerdezo, keresd meg, ha neked ez kell a lelkibekedhez. Tudakozo, rokonok, ismerosok biztos tudnak segiteni.

(Nekem is volt egy atmeneti idoszak, amikor meg akartam keresni, de ha o nem torodik velem, nem hiszem, hogy nekem, "gyerekkent" lenne a feladatom.)

20/L