Hogy érzitek, párotok mennyire értikeli, hogy igyekeztek főzni rendszeresen és amennyire tőled tellik igyekszel jól csinálni?

Már hogyne lenne más dolgom is minta a főzés???Reggeltől-estig van rengeteg más dolgom is, nekem sem csak abból áll a nap, hogy sorozatokat lesek.Lehet ha felsorolnám, sokan meglepődnének.

Én soha nem vártam azért köszönetet, hogy főzök a családomra, ez természetes dolog.

Nem, nem hiszem, hogy ezt amit én csinálok itthon, azt 8 órás munka mellett is el lehetne végezni.Nem hiába maradtam itthon, teljes embert kíván az egész birtok, máshogy nem megy.

De nagyon elkanyarodtunk a főzéstől.Én még mindig azt mondom, hogy azért nem várok el köszönetet.A férjem sem a férfias dolgai miatt.

09:13

Sajnos az én párom is ilyen. Náha már úgy elmegy a kedvem...

Utolsó vagyok.

Az én párom nem szokott segíteni a főzésben, én is csak most tanulok főzni, van amikor mondja, hogy jó-persze ha rákérdek-van, amikor még 1 tányérral eszik, ez is jól esik. Ha megkérem hétvégén, hogy segítsen, akkor segít.De minden nap estig dolgozik, én itthon vagyok, megfőzök.

Ilyen téren én szerencsés vagyok, mert nagyon szeretek főzni (inkább az okoz gondot, hogy kitaláljam, mit is főzzek, mert már nagyon unom a legtöbb ételt - enni is és megfőzni is), na meg így nyáron én rá is érek, mert itthon vagyok, ugyanis egyetemre járok. Év közben meg úgy szoktam, hogy mondjuk vasárnap főzök kétfélét, akkor az van hétfőn, kedden, esetleg még szerdán is (persze a fagyasztó ilyenkor nagyon jó szolgálatot tesz), aztán szerdán megcsinálom a többit, pénteken meg a hétvégi kaját. Így egy héten összesen háromszor főzök, a többi napon csak forralok, esetleg berántok, habarok ezt azt, amit teljesen elkészítve nem lehetne fagyasztóba tenni.

Meg néha gondolok egyet, és sütök valami sütit, na annak mindig osztatlan sikere van :) Kivéve, ha elrontom (megesik néha), de akkor azt inkább elsumákolom :D Már várom az almaszezont, meg a sütőtök szezont, hogy lehessen almakenyeret meg sütőtökös sütit sütni, bár ez asszem plusz kilókat fog jelenteni :)

Tizenéves korom óta szeretek főzni,tudok is.

Képes vagyok a tűzhely mellé állni este 7kor is.

Amig értékelik.

Exemmel sok évig együtt voltam,eleinte állandóan dicsérte (tény hogy anyukája nem főzött sokat,jót meg végképp nem),ha nagyon kértem akkor segitett is közben (főztem,ő mosogatott pl).Aztán már elvárta hogy minden nap meleg frissen főtt vacsi legyen (úgy hogy több fizuért dolgozom le a 8 órámat mint ő,de egyinkőnk se fizikai munkát végez).

Az már nem tetszett,be is szüntettem a főzést,vagy együtt vagy sehogy (nem vártam volna hogy minden nap együtt,de havi párszor kibirta volna)

Szét is mentünk sok hasonló ok miatt

Aztán találtam olyan férfit,aki attól hogy megcsinál egy főzeléket,vagy egy levest,attól még ugyanolyan férfias.

Figy, szeretném előrebocsátani, hogy nagyon szeretjük egymást a feleségemmel, és lehet, h a miénk egy speciális eset, de leírom, hogy nálunk hogy néz ki ez a főzés&dícséret dolog:

A kapcsolatunk elején én orrbaszájba dícsértem a (akkor még csak kedvesem, majd menyasszonyom, majd) feleségem, hogy milyen finoman főz, jól esik, jól fűszerez, stb. (Nem mellesleg komolyan is gondoltam.) Erre mindig az volt a válasza, hogy ádehogy, meg hogy nekem nincsenek is igényeim a kaja területén, bármit főzne, úgy is csak dícsérném, stb. Valahogy ritkultak a dícséreteim (természetesen ez tudatalatti volt), de azért mindig megjegyeztem, hogy finom, különösen ha valami kifejezetten jó volt. Aztán jött a házasságunknak egy szakasza, amikor az volt feleségem gondja, hogy ő kiteszi a lelkét, hogy finomat főzzön nekem, én meg nem is mondom, hogy milyen. Na, akkor hol a megoldás? (Természetesen tudom, h nem lehet általánosítani, és ez csak az én nézőpontom.)

33FFi, 6 éve házas