Miért érzek így? Természetes reakció ez az érzés?

Hidd el, nekem potyogtak a könnyeim a leírtakról.,és a helyedben segíteném a kislányt ahogy és amikor csak tudnám. Én tudom, hogy ahol egy gyereknek van étel, ruha, játék bármi ott kettönek sem lesz túl kevés, és a te lányod se fog hiányt szenvedni semmiben, söt egy idö után össze fogja tudni hasonlítani az Ö helyzetét a sajátjával, és hálás lesz ahová született, és hogy ilyen derék anyja van. Szerintem a kislány is fogja értékelni amit te érte tenni tudsz, és sajnos a papája nem, és nemm fogja öket felelösségre vonni hogy otthon miért nincs mind ez meg, mert elég látni a nyomort amiben nap mint nap él. Viszont hálás lesz még neked, hogy lehetöséged szerint felkaroltad öt, és anyának szólíthatott téged.

Hát embereld meg magad, és segíts rajta!

A fanyalgók meg mégis mit tennének? Elfordítanák a fejüket, és beülnének kényelmesen a TV elé?

Kedves Kérdező!

Maradjunk annyiban, hogy a szegény kislány -ha nem most, akkor 2-3-4-x év múlva- ígyis-úgyis szembesülni fog azzal, hogy mások jobban élnek. De ha Te most segítesz rajta, akkor azt is megtanulja, hogy pusztán a szegénység miatt nem kell lehajtott fejjel bekullogni a kutyaólba és szégyellni magát, mert vannak jó emberek, akik nem bélyegzik meg és taszítják el emiatt.

Azt persze elfelejtették idézni a hozzászólásomból, hogy ha azt megszokta, hogy az oviban vannak dolgok (meleg étel, víz stb.) és otthon nincsenek, akkor a különbséget a ti esetetekben is tudomásul veszi majd.

Na mindegy, szerintem aki azt hiszi, azzal teszel jobbat, hogy többé nem foglalkozol vele, súlyosan téved.

Nem azt irtam, hogy ne segits. Azt irtam, probaltam turkrozni, hogy ne sajnalattal csinald. Egy ilyen gyereket nem sajnalni kell, hanem batoritani hogy baratsagot konnyen kosson, batoritani a tobbi gyerekeket, hogy bevegyek a korukbe, ne a kulsot es a korulmenyeket lassak csak. Ne furdetni vidd haza, hanem hogy legyen alkalma jatszani a Te gyerekeddel, lasson mas kornyezetet is, hogy jol erezze magat. Mar ne haragudj, miert lenne rossz hatassal a Te gyerekedre? 4 eves korban? Ne probald nagypapat kioktatni a gyereknevelesrol. Az ovoneni szoveget nem hiszem el. Tobbszor mint ketszer ne vidd magatokhoz.

Mikor en voltam gyerek, nekem is egy legjobb baratnomet felkarolt anyam. A lany anyja alkoholista volt. Nem volt mit ennie, de tiszta volt. Elvittuk nyaralni, stb. Mindig jol erezte magat, de soha nem sajnalattal kezeltuk. A mai napig legjobb baratnok vagyunk, pedig a baratsag 6 eves korban kezdodott, sok evvel ezelott.

Szerintem semmiképp se próbálj ennyire közeli kapcsolatot kialakítani a kislánnyal, hogy anyának szólítson, ill. amiket az előbb leírtál. Az egyik hozzászóló írta, hogy segíts, mert szükség van rá, de ne ilyen módon, hanem úgy, hogy nem avatkozol bele a magánszférájukba. A gyerek azt fogja látni egy idő után, hogy nektek van, neki meg nincs, de nem fogja érteni miért van ez így. Ha egy kicsit több esze lesz, akkor elkezdi majd keresni a probléma okát, és hidd el, először azt családon belül fogja tenni. Meg fogja utálni az anyát, apját, amiért elhagyták, a nagyszüleit, amiért ilyen körülmények között nevelték. Gyűlöletben és tanácstalanságban fog felnőni. Az ilyen gyerekek lelki sérültek, hidd el tudom mit beszélek, az egyik családtagom a gyermekvédelemben dolgozik, telis tele vannak az intézetek ilyen gondolkodásmódú gyerekekkel.

A lényeg, hogy segíts neki, tartsd vele a kapcsolatot. Ahogy előzőleg is írták, odaadhatod neki a kislányod régebbi ruháit, játékait, néha-néha te is meglepheted valamivel(pl:Karácsonykor). Pénzt külön szerintem ne adj a nagypapának(kitudja hova menne az a pénz...), max vegyél nekik alapélelmiszereket, kenyeret, vajat, tejet stb.

írtad, hogy ódzkodsz attól, hogy elvidd hozzájuk játszani a te gyerekedet, pedig nem gondolnám, hogy rossz ötlet, több szempont miatt sem. Egyrészt a kislány nem fogja azt érezni hosszú távon hogy vele van valami gond, amiért hozzájuk senki nem jön, másrészt a te kislányodnak is lehet jót tesz, hogy olyat lát ami miatt később sokkal jobban meg fogja becsülni a saját otthonát. Nem azt mondom, hogy a pottyantós wcben engedd őket játszani, hanem biztosan van a portájuknak kulturáltabb része is. Persze csak a te felügyeleteddel!

Legjobb lenne, ha örökbefogadnád. Én biztos azt tenném. Persze meg kellene beszélned a saját gyerekeddel. Meg nem tudom, van-e párod, nyílván neki is van beleszólása. Ha önálló vagy, akkor vedd magadhoz.

Könyv: Danielle Steal: Kalandvágy. Valaki örökbefogad egy kislányt ebben a regényben.

Kedves Kérdezö!

Ahogy leírod a dolgokat, szerintem itt AZONNAL (!) kell cselekedni!!!

Mint írod, a gyermek láthatóan alultáplált (ezt nem veszi észre az oviban senki sem??!), magyarán éhezik.

Ennyire szegények valóban a nevelöi, hogy enni sem adnak neki rendesen?? (Arról nem is beszélve, hogy egy kisgyereknek gyermeknek megfelelö táplálékra van szüksége!!!)

Azonkívül a pici nemcsak éhezik (ezért is nem tud "fejben tartani" dolgokat, az intéseidet stb., mert az éhezöknél az agy is alul van táplálva, nem müködik úgy, nem tud jól koncentrálni!), de testileg is el van hanyagolva, büdös, stb. (Nincs Nálatok körzeti orvos sem, vagy gyerekorvos, akihez el lehetne vinni, megmutatni??? Vagy a gyermeket állami gondozásba tetetni??? Gondolom, a tanácsházán van ennek megfelelö fórum?)

Na mindegy, én külföldön élek különben, így nem ismerem olyan jól az otthoni állapotokat, de itt van egy nagyon jó cím, amit véletlenül ismerek, (újabban sikerült az internetben találnom egy másik eset miatt) és akik már átmenetileg is nagyon sokat -és ingyen!!- tudnának segíteni ill. további ötleteket adni!

Nagyon kérlek, azonnal cselekedj, mert a Kicsi így agyilag maradandó károsodást kaphat!!!! (lelkileg meg mindenképpen.)

A nevelöinek biztos el lehet(ne) tapintatosan magyarázni, hogy a kislánynak jobb dolga lesz, ha esetleg egy intézetbe, árvaházba adják.... (Vagy netán örökbefogadásra?)

Ez a szervezet egyébként Neked is megadná (évekig) az anyagi segítséget hozzá, ha Te akarnád örökbe fogadni!!!

[link]

Kérlek, írj majd, mit tudtál intézni, mi lett a Kicsivel, nagyon érdekelne!!!

Sok szerencsét!