Miért érzek így? Természetes reakció ez az érzés?

Sajnos mindez magával fogja vonni azt a kellemetlen helyzetet is, hogy a kislány megutálja a nevelőszüleit. Mit lát otthon? A nevelőszülők nem tudnak megadni neki semmit sem, mert annyira szegények, és még csak nem is tehetnek róla. Mit lát nálad? Autót, édességet, luxust, mindent, ami otthon képeken sincs. Nem telik bele sok idő, és megkérdezi a nagypapát: Nagypapa, nálunk miért nincs ez meg az? Én ezt és azt akarok, mert annál a néninél kaphattam. Te miért nem adsz, nem szeretsz?

Szerintem ez így elég ártalmas félmegoldás. Mert egyrészt te tényleg meg tudsz adni neki mindent, amit a nagyapja nem, de mégsem a tiéd, nem veled lakik, nem hozzád megy haza, hanem a nyomorba. Ez zavart okoz a fejében.

Ne féltsd a kislányod! Nem attól fog később rosszalkodni/drogozni/inni/bulizni/szexelni, hogy van egy ilyen szegény kislány barátnője.

Sőt. Szerintem idejekorán megtanulhatja, hogy az elesetteket és szegényeket empátiával kell kezelni, és lát olyat is, hogy valakinek nincs módja szépen öltözni.

Én mindent megtennék azért a piciért. Lehet, hogy "rossz" kislány, de Te és a lányod erősebbek vagytok a "rosszaságnál" és ha a kicsi látja a jóindulatot, ugyanakkor megtapasztal valamennyi "szigort" is (azaz nem tűrsz el neki bármit, de nyugodtan és szeretettel kezeled a rosszaságait) akkor ő fog hozzátok idomulni, és nem a lányod hozzá.

Gondolj arra, hogy az egész jövőjére kihatással lehetsz, ha most segítesz.

Ehhez kell lelkierő, de ha sikerül tisztáznod ezt a dolgot magadban, te is sokat kapsz majd érzelmileg ettől a "kapocstól", nem csak a kislány. És természetesen a saját kislányoddal is meg kell beszélned, a maga 3 éves szintjén, hogy miért különbözik ez a kislány, miért "nem fogad szót", miért hívja az ő anyukáját anyának.

ne hagyd magára, mert azt neked legalább olyan nehéz lesz feldogozni, mint a közelségét. Képzeld el, nap mint nap látni fogod az oviban, amikor elhozod a te lányodat. És ő nem fogja érteni, mi rosszat tett, hogy már nem veszel tudomást róla. bántani fog a lelkiismeret, hogy ok nélkül eltoltad magadtól szegényt

Anyának hívott, mert neki NINCS. Ha lenne, nem hívna más néniket így, még akkor se, ha nálatok van és a kislányod téged anyának szólít. Egy három éves meg tudja különböztetni az anyukáját másoktól.

Szerintem nem fogja megutálni a nevelőszüleit. Egy gyerek fejében az a természetes, amibe beleszületett, és könnyen alkalmazkodnak. Gondolj bele, azt is megszokta, hogy az oviban van folyóvíz, de otthon nincs. Elfogadta természetesnek. Ugyanígy lesz ezzel is.

Ez pontosan így helyes.

Nem menthet meg mindenkit az ember, de ha a sors (Jóisten/szerencse/akármi) eléd tette ezt a kis árvát, akkor helyes segíteni.

És az is jó, amit tanácsoltak már előttem, hogy a lányoddal a maga nyelvén beszélni kel róla.

"Igen, átjön, ő is velünk eszik. Nincs anyukája, aki ilyen finomat főzne neki, ezért velünk eszik."

Bevallom, nagyon meghatódtam a történetedtől... :,)

Kényes kérdés... Első körben érdemes lenne a nagypapával beszélni - ha lehet. Talán nem gonoszságból viszi, hanem mert nem tudja kire hagyni. Ha lehetséges, esetleg vedd rá, hogy a kocsma helyett vigye át hozzátok...

Nyilván arról nem fogjátok meggyőzni, hogy ne menjen kocsmába, de a jó szó csodát tehet... Ő is biztosan egy szerencsétlen öregember, akinek a nyakába szakadt a beteg dédi mellé egy hároméves kislány(!!!) azért az se semmi nehéz helyzet ám!