Hogy szoktátok megoldani a vitákat?

Én: Addig vitatkozok és provokálom a párom amíg addig el nem jutunk, hogy megbeszéltük a problémát. Gyakorlatilag kiveszekedem magamból.

Párom: Nem szól semmit. Csendben van. Magában tisztázza le a dolgokat.

Valaki minden esetben bocsánatot kér a másiktól. Vagy mindketten egymástól, mert vannak olyan kérdések, amikben mindenkinek igaza van.

A te esetedben én biztos nem szólnék hozzá, amíg rendesen bocsánatot nem kér. Én képtelen lennék ilyen esetben a szexre.

Nem tudom, mit akarsz, ez nem rendes kapcsolat igy, igy semmi értelme.

Elöször ez nem vita, hanem gyerekes megsértödés, meg kinek van igaza játék, aminek semmi értelme.

Másodszor miért türöd el, hogy a párod sértegessen, lenézöen beszéljen veled.

Harmadszor miért nem akarod kivárni, amig ö közeledik - ugyanis ezzel azt jelzed, hogy tudod, te vagy a hibás.

Negyedszer nekem meg tünik olyannak a kapcsolatotok, aminek jövöje van, föként ha (néha legalább is) félsz töle.

Az eredeti kérdésre meg: mi egyrészt NEM telefonon beszélgetünk, hanem személyesen. Ha valamiben nem értünk egyet, akkor mindenki elmondja az érveit, és vagy valaki meggyözi ezekkel a másikat és akkor el van döntve, hogy kinek van igaza, vagy nem jutunk megegyezésre, és akkor maradunk abban, hogy erröl nem egyforma a véleményünk.

Veszekedés, megsértödés nem szokás nálunk.

A párod iszonyatosan gyerekes és önző a leírásod alapján. Biztos vele akarod leélni az életedet?

Én nem érzeném jól magam egy olyan kapcsolatban, ahol a másik fél nem gondolkodik el azon, hogy esetleg ő is lehet hibás valamiben, vagy esetleg ha én nyitok a megbeszélésre, akkor nem nyit ugyanúgy.

Sajnálom, hogy ilyen a párod.

Mi amúgy mindig megbeszélünk mindent. Még ha nehezünkre is esik, de azért beismerjük, ha mi hibáztunk vagy csináltunk hülyeséget és elnézést kérünk a másiktól. És egyáltalán nem várjuk el, hogy a másik mindig nekünk adjon igazat.