Egy férfi hogy reagál, ha megcsalják?

A férfiak rohadt nehezen tudják elviselni ha megcsalják őket. Bezzeg fordítva. Az előző párom párszor megcsalt. Nagyon szerettem próbáltam megbocsátani neki de soha nem sikerült. Aztán jött a revans. Mai napig nem tudja, hogy én is megtettem. Azóta hála elváltak útjaink. Van férjem. Azt hiszi ő a mindenem. De néha félrejárok. Nem érdemli meg egyik férfi sem a tiszteletet. Nem kell tudnia. És tényleg azt hiszi, hogy én egy nagyon jó lány vagyok. Az is voltam. De kiölik az emberből a jó oldalát. Undorító világ van amúgy is. Igazodni kell az embernek hozzá, még ha fáj is. A nők tudják legjobban eltakarni a megcsalást. Úgy hogy egy férfi soha nem jön rá. A nők mindig is ügyesebbek voltak ilyen dologban. Megtartják magukban az információt. És még a legjobb barátnőnek sem mondják el.

De természetesen vannak kivételek, mint mindig. Csak kevés. :(

A válasz írója 71%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 09:37

Akkor miért nem vagy egyedül? Elfogadom a véleményed, hogy nem érdemli meg férfi a tiszteleted. De akkor miért élsz férfivel? Mennyivel vagy különb, mint az, aki Téged alázott meg? Te ezután megérdemled a tiszteletet?

Úgy tudom, hogy nem sűrűn bocsájtják meg a megcsalást a férfiak, inkább szakítanak rövid időn belül. Fordítva nem igaz, a nők inkább "elnézőbbek" ilyenkor, sokan elviselik, ha megtörtént.

De hallottam olyat is, hogy a nő megcsalta a férjét, a fickó a gyerek miatt könyörgött heteken át, h ne váljon el tőle. Szerelem sosem volt, csak gyerek.. De aztán elváltak, mert a nő szerelmes volt az újba..

Szerintem attól függ, h hogyan reagál a férfi, h mennyire szereti a b.nőjét, hány évesek, milyen régi a kapcsolat, stb...

28/L

Én nem vagyok büszke rá. És mondtam, hogy vannak kivételek. Igazából nem tudom miért csalt meg az előző párom. Mindent megtettem, hogy jól érezze magát, hogy boldog legyen velem. Úgy látszik nem voltam elég. Abszolut nem vagyok büszke magamra. De még mindig annyi düh van bennem, hogy nem tudom feldolgozni. Talán azért, mivel soha nem tudtam mit rontottam el. Mit csináltam rosszul??? Talán nem voltam elég szép, elég kedves??? Vagy mit rontottam el?

Képtelen vagyok megbízni bárkiben is. Ez nem csak a páromra vonatkozik. Ezt az érzést csak az értheti akivel hasonló eset történt meg. A gyűlöletem és a dühöm nem nyugodott le az évek során sem. Ha én nem érdemeltem meg a tiszteletet más se kapja meg tőlem.

Abban egyetértek, hogy talán több nő tudja rejtegetni, ha megcsalja a párját, mint a férfiak, és talán kevésbé derül ki, ha ők csalnak, mint ha a férfiak.

Az viszont durva általánosítás, hogy egyik férfi sem ismeri meg a tiszteletet. Nem minden pasi szemét disznó, legfeljebb nem találkozunk a rendesekkel. De ez nem a pasik hibája. Ugyanúgy a nőkről is lehet általánosító kijelentéseket tenni, hogy mindegyik számító, pénzéhes stb., de azért lássuk be, nem így van.

Igaz, hogy a férfiak véleményére voltál kíváncsi, kedves kérdező, de nőként írom le gondolataimat. Nem tudom, hogyan reagálnék arra, ha a férjem megcsalna. Remélem, ha véletlenül előfordul, tudnék annyira intelligens lenni, hogy nem a másik nőre haragudjak, hanem a páromra, hiszen ő engedett a csábításnak. Ahogy magamat ismerem, nem lenne tányértörés, csapkodás, dührohamok, de talán jobban tükrözi a fájdalmat a némaság. Állítólag egy balesetben is azok vannak a legrosszabb állapotban, akik csendben vannak, mert már jajgatni sincs erejük. Hogy válás lenne-e a vége, vagy nem, az sok tényezőn múlik, ezeket számba kellene venni, hogy utána döntést hozzunk.

A válasz megírásának időpontja: ma 09:55

A dühödet megértem és sajnálom. De attól, ahogy látod, nem érzed jobban Magad, hogy Te ugyanazt csinálod mással. Azzal, aki lehet, hogy meg sem érdmli. Le kell zárnod Magadban a múltat, mert sosem leszel felszabadult és boldog.

Exem azt mondta, megölne engem is, és a pasit is. Érdekes, hogy amikor ő lépett félre, azzal nem volt baja.

Én kiegészítettem volna a kérdésed még azzal, hogy aki nem tűri, hogy megcsalják, az félrelép(ne)-e néha-néha...?!

Labika teljesen igazad van. Ezek a dolgok már nekem is végig futottak az agyamban. De ahogy ránéz a párom egy másik nőre. Rögtön elönti az agyamat a méreg. Próbálok nyugodt és hűvös maradni, hogy ne lássa. De nagyon nehéz. Próbálok változni. És szeretnék nagyon bízni újra és újra kedves lenni. Néha utálom magam, hogy lehetek ekkora szemét, mert ő nem az aki az előző párom volt. De ahogy látom, hogy beszélget egy nővel esetleg azt mondja rá milyen szép akkor kész, fekete felhő, ugyanolyan mint a többi. A félrelépéseimet sem úgy kell nézni, hogy élveztem, abszolut nem csak a gyűlölet, hogy tessék én is megtudom csinálni, csak kár, hogy én nem úgy élveztem, sőt hányingerem volt utána és rossz kedvem, mindig.

Igen lehet nem kéne együtt élni férfival. De a férjem ha elhagyom szerintem öngyi lesz. Minden nap hazajön és azt mondja milyen jó feleségem van és milyen szép. :( :( Én pedig azt, hogy nincs igazad.