Nem furcsálljátok az olyan embereket akik már betöltötték a 20. életévüket és még soha nem volt párjuk?

kedves 20:00-as

29 eves vagyok, es 26 eves koromig nekem sem volt senkim. Lehetett volna sok, volt boven jelentkezo, de en nem akartam. Egyszeruen ugy ereztem hogy nem kell, mert egyik sem volt olyan aki "megfelelt volna" nekem. Tudom durvan hangzik, de eleg nagyok az elvarasaim. Aztan egyszer csak megismerkedtem vkivel, akinel azt ereztem hogy igen, o az. Es tenyleg o volt. Azota van egy 16 hos kislanyunk, es boldog vagyok vele. Es nem bantam meg hogy nem volt elotte x kapcsolatom!!! Ja, es hozzateszem, nem vagyok se beteg se csunya!!!

Abban az esetben furcsállom, ha az illető vágyna kapcsolatra, de huszonévesen sem sikerült neki egyáltalán soha az életben semmi, még egy rövidebb románc sem. Az tényleg kicsit érdekes, bár biztos számos oka lehet (vagy a kinézete, vagy a személyisége, vagy a környezete, vagy valami egészségügyi probléma, bármi). Őket nagyon sajnálom, hogy megvan bennük a késztetés, hogy valakivel legyenek, és valami miatt mégsem sikerül. Még azokat is sajnálom, akik pont a kiállhatatlan természetük miatt nem tudnak egyáltalán párt találni, mert hát elég rossz lehet így élni (mármint ilyen rémes természettel "megáldva").

Abban viszont kevesebb furcsaságot látok, ha valaki egyszerűen nem érez rá késztetést, hogy legyen párja. Ott vannak például a papok meg az apácák (és most ne abba menjünk bele, hogy pedofilok/megszállottak, stb., olyanokról beszélek, akik úgy élnek, ahogy az tőlük el is várható), nekik egyszerűen van egy olyanfajta hivatástudatuk, ami mellett nem fér meg egy párkapcsolat (meg hát ugye nem is szabad nekik, de ezzel tisztában voltak, amikor ezt választották). Na, én az ilyen hivatástudatot mások esetében is el tudom képzelni. Ha belegondolok, a férjemnek sem nagyon volt előttem más, mert hát a tanulás, majd a munka, neki ez töltötte ki az idejét, és hát eléggé vallásos családi háttér (hát volt is nagy megdöbbenés, amikor ezek után engem választott).

Mindezek mellett meg vannak olyan emberek, akiknek tényleg, egyáltalán nincs erre igényük, mert egyedül is jólérzik magukat. A baj inkább azokkal van, akiknek nem jó ez a helyzet, de magukat is becsapják, és azt gondolják, hogy jó, de közben már teljesen be vannak savanyodva.

A "várnak az igazira" meg szép és jó, de sajnos némelyek olyan sokáig várnak, hogy túlidealizálják azt a bizonyos "igazit", és senki hús-vér ember nem felel meg nekik, mert egy álomvilágban élnek.

Én furcsállom. 20 évesen még úgy-ahogy elmegy, de 26 évesen? Szerintem az már elég jó úton halad a 'nem normális" felé. Persze, várnak az igazira, de nem fog csak úgy betoppanni jegygyűrűt szorongatva, ismerkedni kell, az ilyen típusú fiúk-lányok meg nem arról híresek, hogy nyitottak lennének az ismerkedésre, nekem is van nem egy ilyen ismerősöm.

Nem baj, majd 40 évesen mesélhetik a cicának-kutyának, hogy mennyire várták a nagy Ő-t.

És hozzátenném, hogy attól, hogy 18 éves csitri vagyok, igenis úgy vélem, hogy komoly párkapcsolatom van, és nem kifejezetten érdekel, hogy ezt bárki viccesnek tartja-e.

Gondolom nehéz belegondolni, hogy egy ember ennyi idősen lehet szerelmes, míg más a világmegváltó okosságaival nem.

senki nem kérdôjelezte meg a szerelmet.

olvass!

Nem furcsa valami lelki gond lehet a hátérben,

de a kapcsolatfüggök is ugyanigy lelki próblémával küzdenek arra se mondjuk hogy furcsa.

szerintem sem normális dolog. ismerek pár embert, aki 22-23 éves, de még életében nem volt egy komolytalan járása sem, nem hogy valami komolyabb.

van olyan srác, aki ennyi idősen már elment prostihoz csak mert szexelni akart, és nem volt épeszű nő, aki leállt volna vele. ismerve a csávót, nem is csodálom.

nem tud csajozni, hülyén áll hozzá a dolgokhoz. van egy halom más haverom, aki csúnya is, nem is gazdag, de valahogy mégis összejött neki a dolog.

a lényeg a talpraesettségben és a jó humorban keresendő. egy fiú lehet előnytelen külsejű is, ha ez a kettő megvan neki, biztos össze tud szedni egy csajt.

Nem tartom furcsának. Van, aki így érez, szíve joga, nem mindenki vágyik párra, lehet majd később jön el az ő ideje, hogy jó lenne valaki az életébe.

Nekem van kapcsolatom, és nem tudnék úgy élni, hogy valaki ne szeressen, valakit ne szeressek, de tiszteletben tartom, ha valaki nem vágyik rá.