Hogyan éljem túl a gyakorlatot?
2 hét múlva kell mennem nyári gyakorlatra ami 3 hetes lesz. Anyám 3 hónapja íratott át ebbe a suliba ahol vagyok, mert a másikba a stílusom miatt folyamatosan bántalmaztak lelkileg és volt, hogy fizikailag is. Na most ő egy olyan suliba íratott amit nem szeretek, mert nem azt a szakmát tanulom amit szerettem volna, és eddig szakközépbe jártam, most meg átrakott szakmunkásba sajnos, pedig a tanulmányi eredményeim nagyon jók voltak. Ezzel a sulival az a baj, hogy fizikailag nem bírom azt a terhelést amit itt elvárnak. Eddig is kellett gyakorlatra menni, de ott szerencsére csak minimális munkát kellett végeznek és sokszor le is ültem, amit a főnök ugye nem nézett jó szemmel, de muszáj volt pihennem. Most átraktak egy másik gyakorlatos helyre ami még rosszabb mint az előző mert itt nagyon kicsi a mozgás tér, és alig van levegő is. Már próbáltam vele beszélni erről, de csak annyit mondott, hogy biztos lusta vagyok és kerülni szeretném a munkát.
Abban nyilvánul meg a rosszullétem, hogy nem kapok rendesen levegőt, émelygek, fal fehér leszek, alig tudok megállni a lábamon, szédül, hányingerem van, elkezd fájni a fejem, nagyon intenzíven elkezdek remegni, sípolni kezd a fülem. A munkahelyen 7 órát kéne dolgozni hétfőtől szombatig és már most tudom, hogy ez nekem nem fog menni, viszont nem tudom, hogy mit csináljak. Az iskolaorvos szerint teljes mértékben indokolatlan az, hogy ne dolgozzak mert szerinte ez természetes a munkától.
Már ha most belegondolok, hogy mi lesz elkap a rosszullét.
Valami ötlet?(Muszáj valahogy teljesíteni mert különben nem lesz meg az óraszám ami kötelező és megbukok, meg akkor is ha minden másból kitűnő vagyok)
válasza: válasza:Sportolok rendszeresen. 5 éve lovagolok és 2 éve úszok.
Az még plusz probléma, hogyha rosszul vagyok az az esetek többségében már fél óra múlva megmutatkozik és egyszerűen szégyenlek szólni. Ez már volt, hogy addig fajult, hogy elájultam egy munkanap alatt többször is.
Köszönöm a válaszod:)
válasza: válasza:Gerincferdülésem van csak, most várunk egy vérvétel eredményt gasztroentológiáról, mert a háziorvos szerint ott majd megmondják mi a bajom.
Ne értsetek félre alapvetően bírom a munkát, de az, hogy folyamatosan ugráltassanak egy meleg, szűk helyen és úgy bánjanak velem mint a kutyával nem megy. Olyan dolgokat is megcsináltatnak ott velünk ami régen nem a szakmához tartozik és ez azért nekem nagyon megterhelő, mert eddig nem kényszerítettek erre.
Azt meg egy szóval sem állítottam, hogy nem hívták ki a mentőket. Akkor be is fektettek 2 napra a kórházba.
válasza: válasza:Istenem, bele ne halj! Mi is voltunk melózni, és ott 8-9 órát kellett végiggürizni, rohangálni, raklapozni, ilyesmi.
Kórházi gyaksink is volt 8 óra, és ott is leronhantuk az egészet... lépcsőn fel-lépcsőn le, egyik épületből a másikba, stb.
válasza:Nem tudom, miért kell leszólni a kérdezőt. Nem mindenki alkalmas ilyenfajta munkára.
Nekem is volt olyan gyakorlati munkahelyem, ahol egyszerűen nem bírtam azt a típusú terhelést, ami ott elvárás volt. Megesett, hogy éppen nem volt tényleg semmi tennivaló, én meg leültem egy pillanatra, csak hogy ne fájjon annyira a lábam, erre ordítva feljött a főnök, hogy látta a kamerán (be volt kamerázva az összes helység), hogy lógatom a lábam, és mit képzelek magamról, ez egy munkahely, nem egy üdülőszálló.
Bocsi, de nekem is gerincferdülésem van, ami ráadásul egy orthopédiai probléma miatt alakult ki, amivel egyetlen orvos sem tudott mit kezdeni, csak elismerték, hogy ez bizony fájdalmas lehet. Illetve közölték a dokik, hogy majd ne válasszak álló munkát. Hát ja... Csak úgy érzékeltetésként elmondom, hogy utána elkezdtem ténylegesen is dolgozni, szintén álló munka volt, ahol sikerült olyannyira tönkretenni a lábaimat, hogy a mai napig gondjaim vannak vele, pedig ez már több évvel ezelőtt volt. Amikor dolgoztam, volt olyan, hogy reggel felkeltem, és a lábamban semmit nem éreztem, ráálltam, és azzal a lendülettel el is estem, sajgott az egész, és fél órát kellett masszírozgatni, hogy tudjak rajta állni. Nem mondható pedig, hogy kényeskedésből csináltam ezt, mivel azt a munkahelyemet még szerettem is, szívesen dolgoztam ott. És nyafka sem vagyok, pl. túrázni nagyon is szeretek, a gyaloglás nem okoz gondot, de egyszerűen a lábaim nem bírják a hosszas ácsorgást.
Kérdező, neked meg azt javaslom, hogy gondolkodj el valami más szakmán, ha ezt ennyire nem bírod, mert így, ebben a formában akár maradandó problémát is okozhatnak neked ezek a munkakörülmények. Nekem is figyelembe kellett ezt vennem később, amikor továbbtanultam, hogy ne olyan pályát válasszak, ami folyamatos, egyhuzamban lévő ácsorgást jelent. Sajnos én is nagy suliváltogató voltam valaha, így a szüleimnek sem tetszett az, hogy ezt-azt félbehagyok, de végül mégis sikerült megtalálnom, hogy hol a helyem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!