Mi ez a végeláthatatlan ellentét anyósok és menyek között?

Én nagyon irigylem azokat, akiknek normális anyósuk van. Nem értem miért vagyok ilyen peches, de az előző anyósjelöltjeim, meg a tényleges anyósom is olyan, hogí már az első pillanattól fogva ellenséges volt, egyáltalán nem úgy közelített hozzám, mint aki meg akar ismerni, vagy jóindulattal...stb. Neeem, mindegyik úgy kezelt mint egy ellenséget. Szerintem én ezt nem érdemeltem ki, semmi rosszat nem tettem, ráadásul igazából semmibe nem tudna belekötni, se a múltamba, se a végzettségembe, se a kapcsolatunkba a fiával, mégis rosszindulatú volt mindigis. Most, hogy megszületett az unoka, próbál úgy tenni, mintha mise történt volna, bár a 9 hónap terhesség alatt egy telefont sem eresztettek meg, de most már elvárják, hogy unokázhassanak. Persze megpróbálom tolerálni a dolgokat amennyire lehet, de nem bírom feldolgozni, hogy miért szolgáltam rá én erre, hogy így kezeljenek. Az én szüleim olyanok a férjemmel, mintha mégegy gyerekük lenne. Igaz vannak lányos anyák is szörnyetegek, de azért szerintem nagyon magas az aránya annak, hogy a fiús anyákkal van a legtöbb probléma. Szerintem ezek a dolgok már ott kezdődnek, amikor pl. iwiwen olvasni sok helyen kisbabás képeknél, hogy anyuka odaírja a kisfia képe alá, hogy "Szerelmem"...