Mi ez a végeláthatatlan ellentét anyósok és menyek között?

Azt hiszem a vejek és apósok beszélnek egymással. Itt is sokszor olvasni puffogást a meny/anyós ellen, ami úgy végződik, hogy "így van már sok éve, hogyan mondjam meg neki"

Nem értem, hogy a magyar nyelvet miért nem használják egyesek. Miért hallgatnak évekig, hagyják, hogy a viszony romoljon, ahelyett, hogy megbeszélnék a dolgokat. Persze vannak reménytelen esetek, de nagy százalékban egyszerűen csak őszintén kéne beszélni egymással az elejétől kezdve.

Nem biztos, hogy a meny megjelenése vàltja ezt ki az anyosbol, sok esetben màr " gyàrilag" elviselhetetlen, és sokszor van ugy, hogy az én vilàgnézetem, mentalitàsom, életvitelem nem egyezik meg az ovével és ez valamelyik félnél generàlhat problémàkat vagy ellenekezést.

Bevallom, sokszor én is falra màszok az anyostol. francia a férjem, ergo anyos is az, és nagyon sokszor megbànt,-bàr nem tudatosan-azzal, hogy egyszeruen nem képes elfogadni, hogy a falujàn kivul is létezik élet, neki ami nem francia, az màr rossz, igénytelen, mondtuk nekik ( hozzàteszem apos is ilyen, egy bigott, csolàtàsu csalàd ez)hogy elvisszuk oket Pestre, ààà, ok oda nem jonnek, mert azt hallottàk, hogy tavasszal gumicsizmàban kell jàrni,mert mindenutt viz van, meg nincs étel, olyan szegénység van ( ahogy elnézem az otthoni politikàt, lehet igazuk lesz :D).Tavaly szultem és egy ruhaméretet hiztam ( 36 rol 38 as lettem), megjegyzéseket kapok, hogy ne egyek annyi kenyeret, mert igy is kovér vagyok!!!!! Nincs is normàlis kaja nàluk, csak ilyen zoldbablevesek,egyszer eljottek ide ( szerencsére ritkàn teszik), ràntott hust csinàltam sult krumplival, rogton jott, hogy ezért leszunk betegek, mert ilyeneket eszunk, ràaàdàsul nagyon hizlal is, az agyamra megy ezzel a hulyeségeivel!!!!Nem tetszik, ha szukebb felsot, farmert hordok, mert nem modell vagyok, hanem anyuka, stb stb, napestig mesélhetnék még....( A legdurvàbb az volt, hogy a pici szuletése utàn hivta oket az uram, hogy màr màsnap eljohetnének, igy mire hazamegyek a szulészetrol, meg lenne csinàlva a hàzimunka, lenne ki fozzon stb, azt mondtàk, nem, mert 3 oràt kéne vezetni az autopàlyàn,messze vagyunk, majd mi megyunk- hm, anya érdekes, ki tudott repulni ide Pestrol)

és sajna ilyen szituàciok utàn megprobàlom a minimumra leredukàlni a csalàdlàtogatàsokat...Gondolom értheto, kedves kérdezo,hogy nem mindig szivlelejuk az anyost :)

Egyszeruen bànto amit tesz, és ami durva, hogy nem veszi észre magàt..

Én csak azt olvasom, hogy a menyecskék szenvednek. Fordítva még nem láttam.

Szerintem az a hiba, hogy levágtuk a hajukat, farmert és edzőcipőt húztunk rájuk, aztán mikor felnőttek, belöktük az egyetemre, munkahelyre, hogy Légy sikeres! Légy első! Legyél a legjobb! Küzdd be magad! Tedd magad a leg nélkülözhetetlenebbé! Csinálj gyorsan karriert! Nézd a saját előrejutásodat! Harcolj, könyökölj, ha sikeres akarsz lenni!

És a leányok remekül megállják a helyüket, szépek, okosak, harciasak. Bárkit elküldenek melegebb éghajlatra, és véghezviszik a tervet, feladatot vargabetű nélkül, hatékonyan, céltudatosan, és azonnal learatják a sikert.

És mikor ezek az aktív és agresszív kis nők hirtelen otthon találják magukta bezárva, továbbra sem tudnak megállni, szemlélődni, befogadni, elcsendesedni, szelídnek és odaadónak lenni.

Harcolni akarnak, és nyerni. Irányítani, és a kezükben tartani a dolgokat. Mindent meg akarnak tervezni, és a tervet a legrövidebb idő alatt és a leg tökéletesebben véghezvinni. És - szükségszerűen - elismerés helyett értetlenségbe ütköznek. Akkor viszon - helytelenül - alkalmazzák a munkahelyen bevált stratégiát: a legjobb pozícióba kerülni, altávolítani, elhalgattatni a zavaró elmeket, az ellnvéleményyel kavarókat, a saját tevékenységükkel esetleg sikert aratókat, Gyorsan!

És szerintem az első szembetűnő , vetélytársnak azonosított figura az anyós.Hiszen a tevékenységi terület egy. Nem asszonytársnak, anyatársnak, szövetségesnek és tudástárnak észlelik, hanem a közös terepen zavaró, kiütendő vetélytársnak. És hát lépnek. Az anyó ráadásul a leggyengébb láncszem. Érzékeny, esetleg érzékeny korban is van, érzelmileg érintett, nem a karrierista kor gyermeke, tehát váratlan reakciói vannak, ráadásul kiderül, amire nem számítottunk, ugye, hogy lehetünk mi kismenyek a legszuperebbek, mégsem tudjuk egyszerűen kiütni (naná, hiszen nem vetélytárs igazából, hanem családtag, édesanya, nagymama) És újra és újra. mama próbálkozik (asziszi az istenadt, jót csinál) meny betolakodót észlel, vetélytársat - elhárít. Sikertelenül ugye, mert nem azon a terepen van. Mamának fáj, de újra próbál. Válasz (-) erősödik. Egy idő után a mama ki fog akadni, és panaszt tesz, vagy segítséget kér. Mivel szegény kis menynek egyáltalán nem jön be az eddig sikeres stratégia, szintén kétségbeesik, és szintén szövetségest keres.

És már el is van rontva minden. Pár hónap, és mindenki azt hiszi, ma már nem megy az együttélés, költözni kell.

Pedig milyen kár! Mennyi haszon és könnyebbség és mennyi szeretet származhatna abból, ha tudna mindenki, csendesen elfogadóan figyelni, egymástól tanulni. Igazán kár..de sajnos olyan, mintha két földrész kultúrája találkozna. TELJes értetlenség. Kell sztem vagy tíz év, mire megértik egymást.és hogy fogják bánni az elveszett lehetőséget!

u.I. Csodálkozva figyelem, mennyire Aktívan, tettekkel akarja ma sok kis anyuka megélni az anyaságot is: NEm csak úgy megesnek, már a fogamzást is előkészítik, percre betervezik, türelmeztlenül, szinte reklamálják. A terhesség alatt egyik vizsgálat és tennivaló a másikat éri, a szülés programozott és tervezett, ha megvan a baba, minden rezdülését kétségbeesés, korrekció, figyelem és irányítás kíséri. Nagyon meghatóak, ahogy így a kezükben akarják tartani a sorsot, de mennyivel könnyebb és szebb lenne, ha tudnák néha csak engedni megtörténni a dolgokat és csodálni hogy a Gondviselés milyen hatalmas. És nézni csak, hogy milyen szép az élet, ha hozzás em érünk, csak szemléljük. De hogyan taníthatnánk meg nekik ezt? Hogyan, hogy megérezzék, és ne védekezzenek, hanem befogadjanak?

A nő a Hold, de olyan erővel tükrözi ma a Napot, hogy azt hiszi, Nappá kell lennie. Sajnos, de felhőnek kell jönni közéjük, hogy megértse önmagát.

Hogyan kímélhetnénk meg a lányainkat ettől a keserű tapasztalattól? Fiúnak neveltük őket, és jobbak lettek, mint a fiúk. Már gondoskodni nem is nagyon szeretnek, csak nyerni, győzni.

(Anyóst itt egyet hallottam panaszkodni, de a saját fiára, és jogosan.)

Lehet itt regényeket írni!De itt az a gond,mikor az egyik ember többre becsüli önmagát.

Mikor meny bárhogy is viselkedik próbál megfelelni nem megy bármit is tesz az csak rossz lehet!Ha az egyik fél ad a másik meg csak kap,persze hogy vita,veszekedés lesz belőle!Nagyon nehéz így!Egy meny,aki nem beszél anyósal

Kedves 15:00

Nem is neked adtunk tanácsot! A Te eseted sajnos más.

De nem alapból elvetélt ez a meny-anyós kapcsolat dolog, csak Te kifogtad. A kérdés - és a válasz - nem neked, nem rólad szólt!

Ha normális meny normális anyóssal találkozik, de mégsem értik meg egymást, arról szól a kérdés.

Aki hule azzal nincs mit tenni, akár meny, akár anyós.

Már nagyon sokat gondolkodtam én is ezen a kérdésen.

Azért írtam a fönti "regényt" Szerintem ez az oka.

Van mindenféle tapasztalatom, élettapasztalat, több anyóst "kivégeztem" már, elvált anyós, aki változott, menyjelöltek, barátok, rokonok és az ő anyáik.

Ezekből jutottam a fenti következtetésre.

Más helyzetben is nagyon agresszívek a mai fiatal nők. A fiatal férfiak pl. rendre arról számolnak be, hogy nem kell semmit tenniük, nincs is kedvük a nő meghódításáért, egyszerűen lerohanódnak, és max. hagyják magukat.

De szerintem mindenki megtanul majd lelessulni, csak sajnálom a fiatal kis nőket, mert sok saját kár után fognak rájönni arra amit egyszerűen megfigyelhetnénke, vag yegyszerűen csak hagynák érvényesülni a saját valódi természetüket.