Miért olyan rossz ez a hozzáállás?
A családom nem tudja elfogadni, hogy nekem nincs konkrét "életcélom". Bár ez így nem pontos megfogalmazás, mert szeretnék gazdag lenni, sok pénzt szerezni:) Elvégeztem a főiskolán egy szakot, amit igazából nem szeretek, 5 nyelven beszélek, de nincs konkrét szakma ami érdekelne, egyszerűen csak sodródom az árral. Olyan munkákat vállalok el, ahol jól fizetnek, ha pedig valami miatt már nem működik, kilépek onnan és keresek mást (általában 1-2 hónap alatt találok valamit, de volt, hogy 3 nap alatt). Nem szeretem a kötöttségeket.
Tényleg ennyire elítélendő ez a felfogás?
"általában 1-2 hónap alatt találok valamit, de volt, hogy 3 nap alatt"
ha működik akkor oké, jóez így
> Tényleg ennyire elítélendő ez a felfogás?
Igen.
De miért?
Sokkal több pénzt sikerült félretennem, mint pl. a nővérem, aki 5 évvel idősebb nálam és ugyanaz a munkahelyen dolgozik évek óta.
Nem gondolom, hogy felszínes lenne. Sokféle hobbim van, sosem unatkozok, élvezem az életet.
A rám bízott munkákat pedig mindig teljes erőbedobással végzem el, nem melegedni (vagy hűsölni) járok a munkahelyre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!