Mit tegyek, hogy elismerjenek végre?

Lány létemre tényleg sokat besegítek a nagyszüleimnél, a favágásban, kertrendezésben ugyanúgy, mint a főzésben vagy az állatok ellátásában. Nem mondom, van, amikor lusta vagyok gereblyézni, meg azt alapból nem is szeretem. És van, hogy valamit nem az elvárásnak megfelelően csinálok, vagy éppen valami baj van velem, és akkor kitör a balhé. Hogy én milyen egy ****lógató vagyok, állandóan lustálkodom, semmit nem csinálok rendesen. Jelenleg ott tartunk, hogy egy kisebb, nagyon apró hibáért is ezt kapom meg.

Amikor viszont egy családtagom, aki egyébként fiú, és (ebből kiindulva) többet is bír végezni, például füvet nyír, vagy segít lenyírni a beteg ágakat, szóval ha ő csinál valami hibát (például túl gyorsan hajtotta a szobabiciklit, ami miatt már nem is élmény menni rajta, vagy apa biciklikerekét sikerült tüskékkel tarkítania, mert bement vele egy bozótosba), akkor az van, hogy "ez a gyerek már megint mit csinált?", és ennyiben van hagyva. De azt folyton hozzáteszik, hogy "Oké, de emlékszel, mennyit dolgozott a telken?" és hasonlók. Ha meg én vétek hibát, soha de soha nem jön elő, hogy volt olyan nap, amikor csak azért halálomig takarítottam a lakást, mert úgy volt, hogy apa számára fontos vendég jön hozzánk. Vagy hogy egy álló nap talicskáztam azt a csomó fát föl - le.

Én nem azt akarom, hogy agyondicsérjenek, vagy azzal el legyen intézve a hibám, de akkor ne csinálják ezt, mert nem igazságos.