Hazudjak a férfiaknak, hogy végre meg tudjak egyet tartani?

Szüleim elég jól be tudták osztani mindig a bevételeiket, ennek eredménye lett, hogy van egy lakásunk, és volt egy balatoni nyaralónk, illetve egy autónk. Ez annyiban változott, hogy amikor édesapám 2006-ban meghalt, és mi megörököltük a nyaralót, azt eladtuk és vettünk belőle egy kertes családi házat, a maradékot pedig befektettem. A lakásunkat nem adtuk el, hanem kiadtuk. Másodszorra elég jó bérlőket sikerült találni, aki azóta is rendesen fizetnek. Én egyke vagyok, de nem azért, mert így akarták, hanem mert a testvéremet 15 éves korában elgázolta egy részeg autós. Én akkor 6 éves voltam, anyu pedig utána már nem lett terhes, pedig még fiatal volt. Kocsink most nincs, mert nem sok hasznát vennénk. Én egy ügyvédi irodában vagyok titkárnő, anyu már nyugdíjas. Az még hozzátartozik, hogy ezek az ingatlanok nem Pesten vannak, hanem két Veszprém megyei kisvárosban.

A probléma abból adódik, hogy ha az anyagi viszonyaim kiderülnek, akkor a férfiak azon nyomban elhagynak.

Csak az utolsót mesélném el, a többi majdnem ugyanilyen sztori. Szóval történt, hogy megismerkedtem egy férfival, és fél év után, amikor strandolni mentünk a Balatonra, felhívott a bérlőnk, hogy valamit meg akar velem beszélni. Mikor hazafelé mentünk volna, szóltam a barátomnak, hogy ne arra menjünk vissza, amerre szoktunk, mert a városban még volna valami elintéznivalóm. Míg én a bérlővel beszélgettem, ő a szomszédokkal. Azok persze elmondták, hogy a miénk a lakás, de nem ott élünk, hanem kiadjuk. Egészen hazáig nem szólt egy szót sem hozzám. Aztán azt mondta, hogy majd hív. Persze azóta sem telefonált. Én megkerestem, hogy mégis mi baja lett, erre elmondta, hogy egy ilyen "földesúrral" ő nem tud együtt lenni. Erre megkérdezte, hogy ha elmondtam volna már az elején, akkor is így reagált volna-e. Erre az volt a válasz, hogy jó lett volna, ha tudja, mert akkor nem áldozott volna rám fél évet az életéből. Szóval itt tartok, 30 éves vagyok, és nem tudok egy férfit sem megtartani a pénz miatt.

Volt már olyan férfi is akit csak azért szedtem fel, mert többje volt mint nekem, hátha azzal szerencsém lesz. Kedves fiú volt, megpróbálkoztam vele. De ő meg azért hagyott el, mert kevesellte azt, ami nekem van. Neki amolyan Paris Hilton gazdagságú lány kellett volna.

Én soha egyiknek sem dörgöltem az orra alá, hogy nekik mennyivel kevesebb pénzük, egyebük van. Nekem volt amire kellett, teljesen mindegy számomra, hogy a másiknak mennyi anyagi java van. Nem én tehetek arról, hogyha nekik csak olyan lakásuk van, amin hitel van. Mint ahogy arról sem, hogy ők nem örököltek, én sem akarta örökölni, arról meg nem tehetek, hogy a szüleim jobban gazdálkodtak. Szóval nem tudom, hogy mit tegyek. Hazudjam azt, hogy nekem is hitelből van minden? A barátnőim néha azt mondják, hogy nem értik, őket, nemhogy örülnének, hogy nem kell eltartaniuk. Amúgy ők is hasonló cipőben járnak, mindegyiküknek van valamije (lakása, kocsija), csak éppen pasija nincs a valamijük miatt.