Hazudjak a férfiaknak, hogy végre meg tudjak egyet tartani?
Szüleim elég jól be tudták osztani mindig a bevételeiket, ennek eredménye lett, hogy van egy lakásunk, és volt egy balatoni nyaralónk, illetve egy autónk. Ez annyiban változott, hogy amikor édesapám 2006-ban meghalt, és mi megörököltük a nyaralót, azt eladtuk és vettünk belőle egy kertes családi házat, a maradékot pedig befektettem. A lakásunkat nem adtuk el, hanem kiadtuk. Másodszorra elég jó bérlőket sikerült találni, aki azóta is rendesen fizetnek. Én egyke vagyok, de nem azért, mert így akarták, hanem mert a testvéremet 15 éves korában elgázolta egy részeg autós. Én akkor 6 éves voltam, anyu pedig utána már nem lett terhes, pedig még fiatal volt. Kocsink most nincs, mert nem sok hasznát vennénk. Én egy ügyvédi irodában vagyok titkárnő, anyu már nyugdíjas. Az még hozzátartozik, hogy ezek az ingatlanok nem Pesten vannak, hanem két Veszprém megyei kisvárosban.
A probléma abból adódik, hogy ha az anyagi viszonyaim kiderülnek, akkor a férfiak azon nyomban elhagynak.
Csak az utolsót mesélném el, a többi majdnem ugyanilyen sztori. Szóval történt, hogy megismerkedtem egy férfival, és fél év után, amikor strandolni mentünk a Balatonra, felhívott a bérlőnk, hogy valamit meg akar velem beszélni. Mikor hazafelé mentünk volna, szóltam a barátomnak, hogy ne arra menjünk vissza, amerre szoktunk, mert a városban még volna valami elintéznivalóm. Míg én a bérlővel beszélgettem, ő a szomszédokkal. Azok persze elmondták, hogy a miénk a lakás, de nem ott élünk, hanem kiadjuk. Egészen hazáig nem szólt egy szót sem hozzám. Aztán azt mondta, hogy majd hív. Persze azóta sem telefonált. Én megkerestem, hogy mégis mi baja lett, erre elmondta, hogy egy ilyen "földesúrral" ő nem tud együtt lenni. Erre megkérdezte, hogy ha elmondtam volna már az elején, akkor is így reagált volna-e. Erre az volt a válasz, hogy jó lett volna, ha tudja, mert akkor nem áldozott volna rám fél évet az életéből. Szóval itt tartok, 30 éves vagyok, és nem tudok egy férfit sem megtartani a pénz miatt.
Volt már olyan férfi is akit csak azért szedtem fel, mert többje volt mint nekem, hátha azzal szerencsém lesz. Kedves fiú volt, megpróbálkoztam vele. De ő meg azért hagyott el, mert kevesellte azt, ami nekem van. Neki amolyan Paris Hilton gazdagságú lány kellett volna.
Én soha egyiknek sem dörgöltem az orra alá, hogy nekik mennyivel kevesebb pénzük, egyebük van. Nekem volt amire kellett, teljesen mindegy számomra, hogy a másiknak mennyi anyagi java van. Nem én tehetek arról, hogyha nekik csak olyan lakásuk van, amin hitel van. Mint ahogy arról sem, hogy ők nem örököltek, én sem akarta örökölni, arról meg nem tehetek, hogy a szüleim jobban gazdálkodtak. Szóval nem tudom, hogy mit tegyek. Hazudjam azt, hogy nekem is hitelből van minden? A barátnőim néha azt mondják, hogy nem értik, őket, nemhogy örülnének, hogy nem kell eltartaniuk. Amúgy ők is hasonló cipőben járnak, mindegyiküknek van valamije (lakása, kocsija), csak éppen pasija nincs a valamijük miatt.
Pasiként írom neked:
Ha mindig "csövesekkel" kezdesz, akkor így fogsz járni.
Amúgy nálam meg pont fordítva működik a dolog.
Azért kell elhallgatnom ami van, hogy ne ragadjanak annyira a csajok!!
Aki fél év kapcsolat után emiatt lelép, ne haragudj, de annak valami nincs rendben a fejében. (Vagy talán azon akadt ki, mert nem mondtad el? De fél év után akkor se kellett volna szakítással végződnie)
Szerintem egy olyan kapcsolatban senki nem érzi jól magát, ahol hazudnia kell. Normális férfit ha feszélyezne is az ilyesmi, ezért nem hagyna el (ha csak esetleg nincs valami sznob családod, akik lenézik őt, vagy ilyesmi)
Az a baj, hogy hímsoviniszta, alacsony önértékelésű alakokkal akadtál össze. Aki biztos magában, az nem akar veled versenyezni, és nem hozza zavarba, hogy téged nem lehet pénzen megvenni, mert van egy alap egzisztenciád. Olyat keress, aki társat keres és nem alárendelt rajongót.
Tudom, nehéz. Én is 30/N vagyok, én is próbáltam - a jelenlegi kapcsolatom előtt - "lejjebb adni", megalkudni, nem lett jó vége, nem ajánlom! Az én tapasztalatom szerint inkább érdemes ideiglenesen vállalni az egyedüllétet (és közben nyitott szemmel járni), mint rossz kapcsolatokba belemenni. Nem azt mondom, hogy várd a herceget fehér lovon, de fontos, hogy olyan párod legyen, akibe szerelmes vagy, és aki tényleg a társad, aki előtt nem megfelelned kell, hanem akivel önmagad lehetsz.
" én is próbáltam - a jelenlegi kapcsolatom előtt - "lejjebb adni", megalkudni, nem lett jó vége, nem ajánlom! Az én tapasztalatom szerint inkább érdemes ideiglenesen vállalni az egyedüllétet (és közben nyitott szemmel járni), mint rossz kapcsolatokba belemenni. Nem azt mondom, hogy várd a herceget fehér lovon, de fontos, hogy olyan párod legyen, akibe szerelmes vagy, és aki tényleg a társad, aki előtt nem megfelelned kell, hanem akivel önmagad lehetsz."
Nagyon jót írtál! Szerintem a Kedves Kérdező is jegyezze meg:) Én is próbálok hasonlóan hozzá állni.
Nem olvastam végig a hsz-eket ne haragudj.
Az én véleményem szerint ez nem kiugró hatalmas vagyon, persze csak nézőpont kérédse. Az én helyzetemhez képest legalábbis nem az. Nekem is van házam, tesómnak is, szüleimnek is, mindenkinek saját kocsi és elég sűrűn járunk külföldre, hol ide hol oda.
Szóval szerintem a barátaidnak ez csak kifogás volt, normális ember ilyenért nem szakít. Volt egy barátom, ő is hasonló volt, mikor megtudta, hogy "ki" vagyok, egyből hogy ő nem akar egy hercegnővel járni mert ő szegény. Én meg normálisan elmagyaráztam neki hogy ez nem így működik, nem úgy választok barátokat, hogy kinek mennyi vagyona van, mert ez nekem nem mérvadó. Erre megsértődött...De utána arra jó voltam, hogy lehúzzon pénzzel, amit soha nem adott vissza. :S
Szóval ne foglalkozz az ilyen emberekekkel. Ha alkalom adódik rá, mond el a barátodnak, így nem érzi úgy hogy titkolózol.
Ebbe a csapdába én is beleestem egyszer, hogy kért tőlem pénzt, miután kiderült, hogy van. De írtunk róla kölcsönszerződést, és miután nem törlesztett a bíróság levonta a fizetéséből. Úgyhogy én visszakaptam.
Amúgy szerintem is csak kifogás volt. De ahogy látom a válaszokból, vannak még szép számmal "normális" hozzáállású emberek, úgyhogy nem állok le ilyenekkel többet. Lesz ennél még jobb is.
12:55-nak a folytatása:
Az a helyzet, hogy vannak férfiak, akik nem hereként tengtek-lengtek (pl. játék-gépeztek, kocsmáztak) az életben.
Nálam a vagyon NEM volt cél!
A vagyon, annak a "mellékterméke", hogy esetleg vittem is valamire!!
Tudod, ez egy idiótákkal teli ország.
Itt mindenki a másik zsebébe turkál!
Ráadásul, itt csak a kézzel fogható dolgok számítanak értéknek.
Ha milliókért lediplomáztál, az "nem érték".
De ha veszel egy ócska autót, akkor megüti a szomszédot a guta.
Ha egy lakásnak az árát elutazgatod a nagyvilágban, azt itt nem értékelik.
De ha abból a pénzből lakást veszel, megint csak szálka leszel sokak szemében.
Ha volt eszed és nem vettél fel hitelt,akkor meg azok sápítoznak, akik egy szar TV-re is hitelt vettek fel, mert kinézik a vegyesboltból, ha nem a 106 cm-es plazmán nézi a "barátokköztet" !!
Amúgy tudod mikor kötném az orrára bárkinek is, hogy mim van.
Egy ideiglenes szeretőnek? Mire fel??
Senkinek semmi köze hozzá!
Esetleg majd évek múlva, ha már bizonyított.
Valaki írta, hogy várod a királyfit fehér lovon...
Javaslom, hogy ha majd eljön a királyfi, azért nézzél utána, hogy nem hitelre vette-e a lovát!!!
Én is így voltam vele, minek kössem az orrára. De látod ez nem jött be, mert miután kiderült, ott is hagyott. Amúgy így utólag azt mondom nem volt kár érte.
A hitelre vett fehér ló viszont nagyon ütős volt. :)))
Érdekes halmazból válogatódhattak a kapcsolataid, de ezt már magad is megállapítottad. :) És nem a konkrét vagyoni helyzet számít, tehát hogy hány autó, mekkora ház (ha ugyan), mennyi bankbetét stb., hanem a szemlélet. Engem pl. az itt jelenlévők legnagyobb része lazán lecsóringerezne, mégis valószínűleg nyugodtabb, és kiegyensúlyozottabb az életem, mint a csóringerezőké. Nagyon-nagyon sok pénzt nem kerestem meg azóta, hogy kijöttem az egyetemről, 2 évvel ezelőttig az összes ingatlantulajdonom egy szántóföld volt messze ide (és azt sem saját pénzből vettem, de az egyik legjobb dolog, amiért valaha is pénzt adtam), autóm most sincs. Viszont főnököm sincs, munkahelyi furkálódások sincsenek, ellenben van rengeteg izgalmas (elektronikai tervezős) feladatom, szinte minden napra más.
Világ életemben azzal foglalkoztam, hogy lehet a kevésből többet csinálni. És nem is elsősorban anyagi értelemben, hanem úgy, hogy adott valami, és ahhoz hogy lehet annyi és olyan ötletet + munkát hozzátenni, hogy valami jóság legyen belőle. (Így pl. 1993-ban építettem egy rádióadót. Többen nem hitték el, hogy úgy meg lehet csinálni, ahogy megcsináltam.) Az a szemlélet, ami benned kedves Kérdező megvan, a legtöbb emberből végtelenül hiányzik sajnos.
Az eddigi párjaim nem is értették egy kicsit sem, hogy hogyan működöm, csak a "dellát" szerették volna látni. :P A mostani legalább eltűri, és egyelőre úgy látom, hogy ez a legtöbb, amit elvárhatok ebben az országban...
Sosem érdekelt, hogy kinek mennyije van, hanem az, hogy vannak-e ötletei, gondolatai, mer-e belevágni új és izgalmas dolgokba. A pénz, a vagyon nem cél, hanem eszköz arra, hogy az ember biztonságban legyen, és azzal foglalkozhasson, ami tényleg ő.
Szerintem ne add fel. :) Add magad, és akinek te kellesz, fog veled maradni, a többi ugyan menjen a fenébe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!