Téged megállít a tény, hogy nős/férjezett személybe zúgsz bele?

Ilyen helyzetben nem voltam.Párkapcsolatot szedtem szét,nem bántam meg.Sok függ a körülményektől.

Egy normálisan működő kapcsolatba nem rongyolnék bele,nemis tudnék.

Na azért! Álljunk csak meg egy szóra! Előre leszögezem nem volt még ilyenbe részem és nem is lesz.

De: A házasságtörés nemcsak a nőn múlik hanem bizony a kikacsingató férjen is akármennyire hihetetlen. Nem a szeretőnek kell gondolni a nős férfira és gyerekekre hanem a férjnek! Másodsorban: Ha nem is veletek de mással úgyis félrelép.

lepontozós történet

Igen félig belegyalogoltam!

Egyszer nagyon beleszerettem valakibe, randizgatás, romantikázás mint a filmekben 3 hónapig titokban együtt voltun... KINYÖGTE HOGY NŐS!

Azt tudtam, hogy nagy gyerekei vannak (14, és 16 éves fiúk)! Elmondta, hogy a feleségét nem tudja elhagyni, mert már próbált öngyilkos lenni amikor elköltözött!

Időt kértem átgondolni nagyon kiborultam! 19 éves se voltam még, és azt gondoltam, és úgy éreztem, hogy csak ő lehetne az az ember akivel boldog lehettem volna a hatalmas kórkülönbség ellenére is... Együtt voltunk még egy darabig de akkora fájdalmat okozott amit már nem lehetett legyűrni sehogy!

1 évig szenvedtem szerelmesen egyedül (közben Ő is! nagyon sokszor jött el a munkahelyem előtt csak hogy láthasson)! és rengetegszer láttam mert itt a mellettünk lévő boltban biztonságiőr volt! Nagyon lefogyott kb 20 kilót dobott le, kihullott a haja... Iszonyatosan megöregedett!

23 vagyok most 26 a párom és van egy 16 hónapos fiúnk! Imádom Őket! Sokkal több mindent és sokkal erősebb érzelmeket táplálok párom iránt! Aznap mikor megismertem teljesen elvarázsolt! Tudtam hogy enélkül az ember nélkül nem akarok élni!

kb. fél éve újból láttuk egymást, itt lakunk egy kisvárosban! Toltam a fiamat a babakocsiban aludt a drágám!

Belenézett a babakocsiba és megkérdezte, hogy a Tiéd?

Válaszoltam hogy igen! (lassan egy éves lett volna a Fiam akkor)!

Erre azt mondta, hogyha egy kicsit türelmesebb lettem volna az Övét tolnám.

Betöltötte a kisebbik fia a 18at és ott hagyta a feleségét! Nem tudott többet együtt lenni vele miután engem elvesztett csak vitatkozásokból álltak a közös perceik, a feleség is belátta hogy jobb lesz így!

Nagyon megtörte szegényt az élet és a szakításunk, de bízom benne hogy talál valakit akit annyira szerethet mint én a Páromat!! Nagyon szerettem és örülök neki, hogy voltam elég erős nemet mondani neki! Lehet hogy sose hagyta volna el a feleségét! Én meg maradtam volna az örök harmadik aki Bélaként van beírva a telefonba és délután 5-től már nem telefonálhat vagy írhat sms-t mert meglátja a felesége! Sajnálom a Nőt is meg nem is! Ez bizonyítja hogy férfit gyerekkel megfogni nem lehet max csak 18 évig!!

Bocs, elütöttem, folytatás:

Évekig húztuk, mint barátnő, aztán több év után kiderült hogy tulajdonképpen nős, de már nem élnek együtt. Majdnem belehaltam. Próbáltam feldolgozni, de nem ment, tönrementem bele, azóta óriási cirkuszok után megszakítottam vele minden kapcsolatot, mert a drága férfi nem akart elengedni. Most szevedek mint a kutya, de muszáj volt meglépnem a szakítást, mielőtt a pszichiátrián kötnék ki. Remélem, idővel csak sikerül túltenni magam rajta.

Még egy érdekesség: Itt mindenki ellenzi a szeretői kapcsolatot, ehhez képest szinte minden ismerősömnek volt már része szerelmi háromszögekben, de nem azért hogy szétszakítson egy családot, hanem a pillanatnyi élvezet kedvéért, azért hogy alkalmanként találkozzanak a szenvedély kedvéért. Tehát titokban, és az új nő (netán férfi) nem akar borítani. 40 éves vagyok, azért eben a korban már nem úgy működnek a dolgok mint 20 évesen, sokat láttam, hallottam, tapasztaltam, addigra az ember feladja az önbecsülését és csak a pillanatoknak él, hiszen egyszer élünk, és mindenki a maga boldogságát keresi. Huszon évesen ezt még el nem tudtam volna képzelni.