Téged megállít a tény, hogy nős/férjezett személybe zúgsz bele?

Soha nem tudnék beletrappolni egy család életébe,és viszont,ha közeledne hozzám,és tudnám,hogy nős,elhajtanám.Igaz ugyan,hogy gondok lehetnek,ha kifelé kacsingat,de ne rajtam múljon.

En nem vàllalnàm be az biztos.

Engem megállítana, ha egyszer a másik oldalról átélnéd, másképp látnád a dolgokat.

Nagyon sokáig szerelmes voltam egy férfiba, aki 25 évvel idősebb volt nálam. Amikor megismertem, éppen egyedülálló, független ember volt. Próbáltam a tudtára juttatni, hogy tetszik, de a nagy korkülönbség miatt nem lett köztünk semmi. Illetve annyi, hogy heti rendszerességgel e-maileztünk, nagyritkán össze-összefutottunk. Aztán egyszer csak megszakadt a kapcsolat. Kiderült, hogy neki barátnője lett, olyannyira komolyan, hogy hamarosan megszületett az első, majd a második gyereke. Egy kicsit bántott, féltékeny voltam, pedig soha nem jártunk, hogy lett volna kire féltékenynek lennem. Mégis rossz érzés volt, mert nekem ő egy olyan igazi, nagy szerelmem volt, de úgy tűnik, hogy másnak szánta az ég. Azóta nagyritkán beszélünk, ha véletlenül összefutunk (ő gyógyszerészként dolgozik, így akaratlanul is találkozunk), egymás születés- illetve névnapjára írunk, és ennyi. Ha ő azt mondaná, hogy szerelmes belém, és otthagyná a családját, biztos hogy lebeszélném róla, mert nem éri meg felborítani egy boldog családi életet egy hirtelen támadt szerelem miatt. Tudom, hogy milyen elvált szülők gyerekének lenni, tisztában vagyok vele, hogy milyen érzés, amikor egy apa a családját eldobja egy nő miatt, mert volt "szerencsém" tapasztalni. Szóval én semmi esetre sem viszonoznám egy nős, vagy kapcsolatban élő férfi közeledését még akkor sem, ha azt mondja, hogy velem boldogabb lenne, mint otthon.

nem kezdenék egy ilyen emberrel ha ő közeledne akkor szépen elküldeném melegebb éghajlatra.

Nem történt még ilyesmi velem, de szerintem nem tennék tönkre egy családot. A belezúgás ellen nem lehet mit tenni, de "tettlegességig" nem fajulna a dolog részemről.

Nálam ez teljesen kizáró ok. Már a házasság is, a gyerek meg végképp. Én ilyenkor mindig a harmadik félre gondolok, hogy nekem milyen lenne az ő helyében lenni. Nem mondom, hogy nem fordul meg a fejemben, hogy "mi lenne, ha...", de ennél tovább soha nem mennék, nem tudnék a tükörbe nézni utána.