Mindenhol a kisebb testvér a favorit?

nálunk pont forditva van nővérem a kedvenc...

sokszor veszekszünk és sokat szarul is esik hogy nincs igaza de engem szidnak le meg bármit csinál én vagyok a hibás....

nálunk már annyival jobb hogy évközbe kollégiumba van és csak hétvégén van itthon de az alatt a 1 1/2 nap alatt képeseke vagyunk 2x összeveszni

sokaknál vannak a környezetünkbe akik ilyenek voltak mint mi /fojton ölték egymást/ és mindig mondták hogy az egyik elment koliba és utána jobb lett- a kollégiumot tesom maga választotta nem eröltetük rá- de nálunk ez sem segitett mert hogy idősebb mindig anyáskodni akar felettem

de ő alapjáraton olyan hogy keresztanyjával meg unokatesokkal beszéltük és ők is mondták hogy eléggé ellett kényesztetve -hogy ő a szép az okos az ügyes- és valoszinüleg ezért nem tudott anno hogy kezeemlni engem és azóta is fos a kapcsolatunk

Nem!! Én 24 vagyok, és úgy, mint Te is, lediplomáztam, férjhez mentem, és épül a házunk. A húgomnak még nincs végzettsége, férje, de nagyon sokszor mondja, hogy úgy szeretne olyan lenni, mint én. Mi 3-an vagyunk testvérek, és természetesen volt köztünk egy egészséges versengés, de pl én soha nem szóltam le a hugomat, hogy neki nem úgy megy a tanulás, mint nekem... Inkább segítettünk egymásnak.

Szerencsére a szüleink soha, egyetlen egy pillanatra sem éreztettek velük olyat, h valamelyikünket jobban favorizálnák..!! :)

Nálunk simán, és fogalmam sincs, hogy miért... azért, mert fiatalabb, vagy azért, mert fiú, én meg lány... az életem első 20 éve azzal telt, hogy görcsösen próbáltam megfelelni a szüleimnek, akiknek soha semmi nem volt jó, mert a tökéletes volt nekik a természetes, és egy fizika 3asért (nem évvégi jegy, hanem dolgozat!!!) úgy ordibáltak velem, mintha embert öltem volna... öcsém pedig már a 8osztályos gimi elején, 10évesen kijelentette, hogy ő bele fog szürkülni az átlagba, nem fog hajtani (aztán később persze könnyű volt azt mondani, hogy mindig az árnyékomban élt... haha, persze, meg sem próbálta, az utolsó években hozott haza egy csomó karót, mert nem volt hajlandó tanulni meg intőket meg mindent), és ő több dicséretet meg ajnározást kapott, mikor egy sulifocibajnokságban kaousként kivédett egy labdát, mint én bármikor a tanulmányi versenyeimmel. Ja, érettségikor, öcsém ott bőgött, hogy szar lesz neki, anyukám a fejét simogatta, hogy nem baaaaaj, ha kettessel is mész át, mi szeretünk... engem meg konkrétan azt mondta, mikor kimentem öt percre pihenni tanulás közben, hogy átlapozzak egy újságot, hogy semmire nem fogom vinni, ha ilyen lusta vagyok...

Ennek mára az az eredménye, hogy csúszok, mert egyszerűen belecsömörlöttem a tanulásba, mert előtte 20 évig folyamatosan csak tanultam, nem volt magánéletem, nihilista lettem stb., szval kb. egy lelkironcs vagyok, és most aztán meg pláne megy a téma, hogy öcsém mennyivel jobb, mint én... persze, mert neki nincsenek olyan frusztrációi, mert nem okozott neki senki ilyet életében. Ja meg hát reálos családban bölcsész vagyok, és folyton megkapom azt, hogy csak az ülést melegíteni járok be az egyetemre, meg mi semmit nem tanulunk, és mosolygásért kapunk ötöst...

(mondjuk már kiskorunkban is ez volt... ha összekaptunk, vagy együtt tettünk vmit, akkor mindig én kaptam ki, mert én vagyok az idősebb, lehetnék okosabb... hát az az 1 év 3 hónap korkbség köztünk az tényleg olyan baromi nagy, hogy sokkal érettebbnek kéne lennem... azt kihasználva meg drága öcsém olyanokat csinált, hogy megütötte magát, és rámkente, csak azért, hogy kárörvendhessen, mikor lecsesznek/megütnek...)

Apukáméknál mondjuk nagybátyám (idősebb, mint apa) a kivételezett...

13:20 vagyok... és akkor a házimunkáról ne is beszéljünk... nem azt mondom, hogy én olyan emberfeletti módon segítek, de mindent én csinálok a lakásban... az a vicces, amikor épp tanul elvileg, akkor arra hivatkozik, de amikor nem, akkor is én csinálok mindent... de még a többkilós cekkerek cipelését meg a szemétlevitelt is, ami nem feltétlen női munka. Most nem azért, nem az a bajom, hogy meg kell csinálnom, hanem az, hogy ő egy szalmaszálar sem tesz keresztbe, mégsem szólnak neki, amikor én meg fáradt vagyok, és megjegyzem, hogy öcsémnek is van két keze, akkor jön az, hogy én milyen lusta disznó vagyok.

Arról nem is beszélve, hogy tőlem várják el, hogy alkalmazkodjak mindenkihez, de hozzám... áhhhhhh... napközben azért nem lehet "hangzavar" a szobámban, mert öcsém elvileg tanul (gyakorlatilag meg a fele időben nem, de kb. olyan, mint egy hisztis p.csa/elkényeztetett királyfi, és minden idegesíti... képes volt azéet átjönni leordítani a fejem, mert leejtettem egy műanyag kupakot vagy mert túl hangosan köhögtem), este meg azért, mert a szüleim nem tudnak tőlem aludni (ami szintén nem igaz, mert kifigyeltem, hogy általában tudnak ilyenkor aludni, és amikor meg felébrednek később, az sem a hangzavar miatt van)... de az senkit nem érdekel, hogy mivel nyelvszakos vagyok, és vannak prezentációim, arra mondjuk el kell gyakorolnom hangosan is az angol szöveget... az nekik énekelgetés meg kántálás, és kussoljak el -.-...

Nálunk is ez van, itt is a húgom a kedvenc... Ő valahogy közelebb áll ahhoz az "ideális gyerek"-hez, akit anyu anno elképzelt magának. A húgom olyan, mint anyu kicsinek, én meg inkább apára ütöttem, mind kinézetben, mind pedig jellemben. Mivel anyuék már régen elváltak, és a húgom az új férjétől van, valahol számítottam is rá, de azért mégis rosszul esik...

Jelenleg egyetemre járok, a húgom még általános iskolás. Anno én sokkal jobban tanultam az iskolában, mint most húgom, mégis mindig az orrom alá van dörgölve, hogy bezzeg ő csupa 5-öst szerez, nekem meg miért csak 3-as a vizsgajegyem... -.-' Azért szerintem a kettő színvonala között van egy kis különbség, de mindegy.

A hugi magától kitakarítja a szobáját (amit nyilván én is megcsinálok), és akkor az egekig van magasztalva, hogy milyen szorgalmas meg ügyes, meg mittomén. Engem viszont rendszeresen leteremt anyu, hogy bezzeg én semmit se segítek itthon, nem csinálom meg ezt vagy azt, és még csak nem is tanulok jól, mert bezzeg a húgom 5-ös és 4-es, én meg csak 4-es és 3-as vagyok az egyetemen... -.-'

Az orrom alá van dörgölve, hogy 20 éves felnőtt nőként igazán megcsinálhatnám helyettük ezt vagy azt, ami végül is jogos, meg értem is, hogy munka mellett nagy segítség nekik, ha leveszem a házimunkát a vállukról, de anyu soha nem kér, csak számonkér... És az is bánt, hogy annak ellenére, hogy rendszeresen megkapom, hogy "20 éves felnőttként már illene ez meg az", anyu nem úgy kezel, mint egy 20 éves felnőttet, hanem mint egy 15 éves lázadozó kamaszt, akit rendszeresen meg kell regulázni... Na, de bezzeg a húgom! -.-'

Nálunk a nagyobb testvér a favorit. Ketten vagyunk lányok.

Én nem versenyeztem semmilyen módon, hanem elfogadtam ezt a helyzetet.

Most már családom van, a gyermekeimet egyformán szeretem. Nincs kivételezés, amit az egyik megtehet, azt a másik is. Amit nem, azt pedig egyikük sem. Az, hogy ebből vagy abból jobb egyikük, másikuk, ugyanúgy értékelem, hiszen nem egyformák.

Lehet, hogy az én gyerekeim nyertek azáltal, hogy tesóm volt a favorit, mert az biztos, hogy mindig is törekedni fogok az egyenlőségre!

Szerencsére, az unokákkal egyformán bánnak az én szüleim.

"Az orrom alá van dörgölve, hogy 20 éves felnőtt nőként igazán megcsinálhatnám helyettük ezt vagy azt, ami végül is jogos, meg értem is, hogy munka mellett nagy segítség nekik, ha leveszem a házimunkát a vállukról, de anyu soha nem kér, csak számonkér... És az is bánt, hogy annak ellenére, hogy rendszeresen megkapom, hogy "20 éves felnőttként már illene ez meg az", anyu nem úgy kezel, mint egy 20 éves felnőttet, hanem mint egy 15 éves lázadozó kamaszt, akit rendszeresen meg kell regulázni... Na, de bezzeg a húgom! -.-'"

Mintha csak anyámat idézted volna. :D 12:10-es vagyok. Nálunk is ugyanez megy.

Én 20 éves vagyok, nővérem 22 lassan.

Én nem emlékszem, hogy valaha is tartósan jóban lettünk volna. Ő egyrészt mindig is uralkodó típus volt, sosem tűrte, hogy ne ő álljon a figyelem középpontjában, amíg kicsik voltunk, folyton gyepált, így megoldotta, hogy figyeljenek rá. Nagyi mindig neki adott igazat, akkor is, ha ollóval vagy késsel támadt nekem.

Aztán iskolába kerültünk 1 év különbséggel, és én elkezdtem jobb jegyeket hazavinni nála, így egyértelműen féltékeny lett rá, még jobban is, mint eddig. A nagyi ugyan mindig is vele kivételezett, de anyáéktól már nem kapott külön figyelmet, így egyre inkább befordult, én pedig tovább kaptam a magamét.

Később gimibe kerültünk, ahol nekem új barátaim lettek, akikkel eljártam, viszonylag keveset voltam otthon, ő pedig nem barátkozott senkivel, mindig otthon ült.

Diákmunkát vállaltam, hogy ne legyen balhé belőle, anyukám havi közel 30 ezer forint zsebpénzt adott a nővéremnek.

Mindemellett én továbbra is jól tanultam, ő ezzel szemben egyre rosszabbul.

Németül kezdtünk el tanulni mindketten, nekem elsőre meglett a nyelvvizsgám, ő 2X megbukott, és nem is próbálta többször. Én kifizettem a vizsgadíjamat, ő nem.

Angolul elkezdett tanulni, abbahagyta, mert nehéznek vélte. Én 1 év alatt megtanultam angolul, nagyon kevés hiányzott a nyelvvizsgához. (Szintén önköltségre)

Az érettséginken is óriási különbség van! Az övé csupa 2es 3as, míg ezzel szemben nekem még az emelt szintű magyarom is 4-es, és mind2 nyelvből leérettségiztem, matekból dicsérettel.

Felvettek mindkettőnket egyetemre, bár ő csak ilyen 2 éves szakmát tanul.

Aztán megismertem a páromat, összeköltöztünk, terhes lettem... (Neki korábban 2 abortusza is volt.) Nálam nem volt kérdés, marad-e a baba, sosem lettem volna képes megölni, ehhez képest ő folyton heccelt, mennyire elbaszom az életemet, stb, mondanom sem kell, a nagyit is ellenem fordította, és azt gondolom, ezzel még korán sincs vége a történetnek....

Amikor legutóbb beszéltünk, mindennek elmondott, letöröltem őt mindenféle közösségi oldalról, telefonomból, de még így is megtalál.

Rendőrségi ügyünk is van, feljelentettem, mert késsel nekem támadt, és persze én vagyok a szemét, miért kell megaláznom szegény testvéremet...

Hol az igazság?

bocsánat, de olyan jól esett kiírni magamból :(