Mondta már azt a testvéred h rossz testvér vagy?

Én mondtam már a testvéremnek.

Minden nap örülök amikor hazajön a suliból,de alig köszön.Nem jönne be nekem beköszönni,és amikor bemegyek a szobájába,kiakad és hisztizik (fiú),hogy hagyjam békén stb...pedig csak az iskoláról szerettem volna vele beszélni meg,hogy milyen volt a napja...Nagyon hisztis,magának való igazi tinédzser-.-

Nálunk is ez a helyzet. Úgy 2-3 éve kezdődött, mikor már én is kamaszodtam, ő pedig javában benne volt a kamaszkorban, négy év van köztünk.

Hozzáteszem, én kisgyerekként is cserfes voltam, mindig csináltam valami rosszaságot, sokszor pedig nem mertem bevallani, hogy én voltam. Ezt pedig a nővérem a mai napig felhánytorgatja, na persze, ez fordítva is igaz.

Ő azon az állásponton van, hogy nekem kellene változtatnom ahhoz, hogy jobb legyen a viszonyunk, én pedig azt gondolom, mindkettőnknek kellene változtatni. De a nővérem meggyőzhetetlen. Már sokszor próbáltam változtatni, próbáltam érettebben, normálisabban viselkedni vele és bíztam abban, hogy látva a változást, ő is változik egy kicsit, de tévedtem. Én pedig idővel belefáradtam abba, hogy próbálok tenni a normális testvéri viszony érdekébe, de nem látom hasznát, értelmét, mert ő ugyanúgy viselkedik, mint korábban.

Igazából tudom mi a gond, nagyon hamar felkapom a vizet, ami érdekes, mert alapvetően másokkal szemben türelmes vagyok. Fontos nekem a kettőnk viszonya, talán ezért húzom fel magam sok kis hülyeségen is, és ez is az egyik ok, amiért gyakran veszekszünk.

Mindenesetre én most is azon vagyok, hogy rendeződjön a kapcsolatunk, mert nekem tényleg fontos a nővérem.

Engem egyszer ért kritika öcsém (18) részéről: azt mondta, hogy nem lenne a gyerekem helyében, mert túl szigorú vagyok. Mondjuk ez az ő szájából nem hiteles, mert anya mindent megenged neki.

Amúgy imád engem, én is őt.

24L

ilyen formában nem de másformában khm igen

mi angolul szidjuk egymást